Szeretném, ha szeretnének!

Dóra négy éven keresztül próbálkozott, hogy megfelelő párt találjon. A szokásos ismerkedési lehetőségek mellett - mint az esti szórakozás, valamint a partik és egyéb rendezvények –egy nagy internetes párkereső oldalán is regisztrálta magát. A tény, hogy Dóri hosszú ideje nem talált  megfelelő férfit, az a barátai és önmaga számára is rejtély volt.

Személyisége, csak olyan férfiakat vonzott, akik már az első vagy a második találkozásnál biztosították őt a szerelmükről, és közös jövőt emlegettek. Az esetek többségében Dóri belement a játékba, és ahogyan ő fogalmazott, adott”egy esélyt a kapcsolatnak”. Minden kapcsolata bánattal végződött, néha nagyon gyorsan, néha hetek vagy hónapok múlva. A szakítás okai csak látszólag voltak különbözőek: a férfiak házasok voltak, külföldön vagy messze éltek, elváltak vagy már voltak gyerekeik, még mindig nem heverték ki az előző kapcsolataikat, munkamániásak voltak, vagy csak a kalandot keresték.

Amikor megismertem Dórit, szenvedése és boldogtalansága már a munkájára és az egészségére is kihatott. Meggyőződése volt, hogy nincs szerencséje a szerelemben. A terápiák során, feltártuk Dóri generációs és dimenziós múltját. Megnéztük, hogy mi volt a minta a generációs kapcsolatokban, és ebből mi reflektálódik Dóri életére. Mi volt a közös a jelenlegi kapcsolataiban. Mi volt a kiváltó ok, ami ilyen helyzeteket vonzott?

Bár partnerei különbözőek voltak, volt bennük egy hasonlóság: egyik sem volt elérhető Dóri számára. Ez volt az első felismerés. A második, hogy megkerestük és feltártuk azokat a meggyőződéseket, amelyekkel „elérhetetlen” férfiakat vonzott az életében.

A terápia során, Dóri szembe nézett önmagával, és bevallotta, hogy ő sem igazán elérhető saját maga számára. Bár vágyott egy romantikus tartós kapcsolatra, de legbelül félt attól, ha összeköltözik valakivel, elveszíti a szabadságát.

Ez volt az első alkalom, hogy bevallotta saját magán belül, nem ad magának teret egy igazi kapcsolat számára. Azt is elismerte, hogy élvezi az újabb és újabb kalandok nyújtotta izgalmakat, és hogy a félelem és a remény már az életéhez tartozik.

Az egyetlen férfi, aki iránt évek óta fel-fellobbant benne a szerelem, akiben megbízott, és akivel a testi szerelem is tökéletes volt, „túl unalmasnak” tartotta.

A kineziológiai oldások során, a dolgok a helyükre kerültek, Dóri nem szenvedett többé. Már tudta, hogy tudatosan alakította így a kapcsolatait, és hogy ezen változtathat. Már nem érezte áldozatnak magát, és ez visszaadta az erejét és az életkedvét. Úgy döntött, egyenlőre felhagy a férfiak keresésével, és szabad idejét a barátaival tölti. Ennek leginkább az a férfi örült, akit éveken keresztül unalmasnak tartott. Felfedezte, hogy a férfiban nemcsak barátra és kalandra, hanem értékes partnerre is. Mára, olyan mély szerelem bontakozott ki közöttük, amit még soha nem tapasztalt.

Brávó Dóri!

VESZEKEDÉS

A veszekedések arra ösztökélnek, hogy pajzsokat, falakat emelj magad köré. Ezek a pajzsok, megvédenek téged a rossz dolgoktól, de garantáltan a vágyaid beteljesedéseit is távol fogják tartani tőled. Ha emberi kapcsolataidban görcsös vagy, az csak azért van, mert régi szokásaidnak megfelelően védekezel.

Ha védekező mechanizmusod bekapcsol, automatikusan elzárod magad az energia szabad áramlásától. Kérlek, hidd el semmiféle védekezésnek nincs értelme!

Ne védd magad a tapasztalatoktól, lépj túl a problémákon, ne adj teret nekik! Ne engedd, hogy a veszekedés behúzza a féket abban, hogy nyitott és befogadó légy! Tudatosan dobd le a pajzsokat, hidd el ez csak egy döntés: Mától nem használom őket!

Az öntudatlan védekezés csak a játszmák és hatalmi drámák jelenléték hozzák az életedben. Ha falakat emelsz magad köré, leginkább emberi kapcsolataidban és az információ cserében fognak akadályozni. A veszekedés csak fenntartja a játszmákat, de hidd el nélkülük számtalan csodás élmény vár rád!

Légy bátor, és merj nem gondolni a rosszra!

Nyiss ablakot a világ felé és engedd, hogy a végtelen bőség beáramoljon hozzád. Hidd el, a falak nem csak attól védenek meg amitől félsz hanem attól is amire vágysz.

Kerülj összhangban magaddal, fedezd fel saját erődet, emelkedj felül a problémáidon és szárnyalj!

Akár tetszik akár nem, a jelenlegi helyzetedet te teremtetted! Kész rémálom, ha körülnézel és megállapítod „ilyet soha nem kívántam magamnak!”

A régi minták elengedésében, segít a rekonstrukciós kineziológia! Mit is jelent ez?
Újra összeállítani, újra felépíteni részeinkre szakadt önmagunkat! Minden diszharmóniát, testi-lelki blokkoltságot (letapadást, vagy lehasadást vagyis fregmentációt), okai lehetnek a játszmáknak, a pajzsoknak és a falak felépítésének.

FREGMENTÁLÓDASOK 
Különböző traumák hatására, lehasad rólunk valami, ami valaha részünk volt, s így már nem leszünk azonosak azzal, akik valaha voltunk.
Valami letörik rólunk, amivel addig rendelkeztünk, elhagyjuk hitünket, remény vesztettek lettünk, az adott trauma megfoszt a bizalomtól (önbizalomtól) vagy akár egy testrésztől is.
Jogosan felmerülhetnek bennünk különböző kérdések:
· Mi tört le rólam?(hitem, a teremtő képességem, az önállóságom)
· Mi volt a hatása?(reményvesztett, kiszolgáltatott lettem)
· Milyen oldalról sérülök, hol sérülök, amikor a legnehezebb számomra a helyzet?(egzisztenciálisan, család fenntartása kerül veszélyben)
· Milyen veszteséggel jár az, amit elvesztettem? (szeretett személyt és hitemet)
· Lehet, hogy a fregmentáció hatására, valamilyennek érzem magam?
(jelentéktelennek, torznak, kiszolgáltatottnak)
· Lehet, hogy ami leszakadt, valami mással kezdtem el pótolni?
(plusz kilókkal, hogy a külvilág ne vegye észre a hiányt,vagy olyan magatartást, ami a későbbiekben meggátol igazi feladataink megvalósításában, pl.:nőknél, férfi minta preferálása, ha kemény vagyok, akkor nem leszek sebezhető.)
Igen, elhagyjuk énünk egy-egy részét, gyötrelem, fájdalmas elválás, keserű halál, szenvedéssel teli szerelem, fizikai fájdalom hasít le rólunk valamit vagy ragaszt a múltba.
És ha már a múltba ragaszt, nézzük meg mit jelent az, hogy letapadás:
A múltban történt traumatikus esemény, nagyon erős érzelmi töltettel rendelkezett, ezért a kliens nem tud kilépni jelenlegi helyzetéből, mert az ott létrejött minta folyamatosan visszarántja hasonló élethelyzetekbe.
A jelenlegi élethelyzetben a kliens nem tud 100%-an helyt állni, mert nincs egységben önmagával. Egy korábbi élethelyzet bekapcsol, és visszarántja a múltba.
LETAPADÁS okai: 
· erős érzelmi töltet (tartozom neki azzal, hogy…)
· erkölcsi szabály ( a legkevesebb, amit megtehetek érte…)
· önbüntetés, szenvedés, függőség, mártírosság, erőtlenség ( könnyebb beleragadni az adott helyzetben, a kapcsolatban, mint kivonni magam belőle).
Felmerülő kérdések:
· Miben ragadtál bele?
· Milyen helyzetek ismétlődnek folyamatosan az életedben?
· Miért hagyod, hogy mások befolyásoljanak, semhogy saját belső észleléseidben bíznál?
· Mi az amit nehezen engedsz el, vagy nehezen engedsz szabadon?
· Mitől, vagy kitől érzed magad függőnek?
· Hol kellene nemet mondanod és elhatárolódnod?
· Mi szorít korlátok közzé, mitől kellene megszabadulnod?

Ha elmered engedni, azt az énedet, ami visszatart különböző helyzetek és lehetőségek meglépésétől, ha vagy annyira bátor hogy kilépj abból az általad”komforthelyzetnek” titulált langyos életminőségből, ha többet érzel magadban, ha kész vagy elengedni a múltadat, kérlek keress bizalommal.
Magánrendelésemen egyéni konzultációt végzek, amely a kineziológia és a pszichoterápia módszerére épül.
TEK tanácsadóként segítek megtalálni a középpontodat és abba lehorgonyozni.

FÉLELEM

Korunk népbetegsége a félelem. A túlzott rettegés gyakran kellemetlen tünetekkel – reszketéssel, izzadással, magas vérnyomással – jár. Sokan mégsem törődnek vele. Nem veszik komolyan, nem veszik betegségnek, pedig gyógyítható. 
Sajnos minden tizedik ember szorong, és ebből a háromnegyed rész nő. A félelemnek két oka van. Az egyik: létfontosságú, készenléti ösztön. A másik pedig a tapasztalásból fakadó veszélyérzet. 

A félelemnek sokféle arca van.

Félünk a nehézségektől, katasztrófáktól, balesetektől a gazdasági összeomlástól vagy veszteségtől. Sokak számára a félelem állandó kísérőtárs, olyannyira, hogy félelem nélkül, már el sem tudják képzelni az életüket.

A félelem leggyakrabban megnevezett okai: a kudarc, értelmetlenség, elutasítás, háború és magány. Ám mindezek, csak kiváltó okoknak tekintendők. Az igazi ok, mindig a személyiségben rejlik, a gondolkodás korlátozottságában, a lét ős okához való visszacsatolás hiányában. Amint e téren kitágítjuk tudatunkat a félelem megszűnik. Első lépés, fel kell ismerni, hogy van félelem, de nem én vagyok a félelem.

A félelem előnyei:

Lehetővé teszi és megkönnyíti a gyors reakciót, ahol erre szükség van.

Meggátolja vagy csökkenti a test sérülésének lehetőségét, amennyiben rábírja az embert, hogy a feltételezett veszélyhelyzettől távol tartsa magát.

A félelem hátrányai:

Kifejezetten kellemetlen érzés.

Következményei:

-korlátozza a szellemi képességet

-korlátozza az emésztést

-megterhelődik a szívműködés

-magas vérzsír és vércukorszintet eredményez

-károsodnak a véerek

-az örömérzet megszűnik

HŰTLENSÉG

Pillantsunk bele a hűtlenség témájában, erkölcsi ítélet nélkül.

Mi annyira borzasztó abban, ha valakinek viszonya van mással? Mi sérül ilyenkor tulajdonképpen?

Az ártatlan ilyenkor néha úgy viselkedik, mintha joga lenne örökre maga mellett tartani a másikat. Ez túlzott elvárás. Ahelyett, hogy megpróbálná a szeretetével megnyerni a másikat, üldözi őt. És még ezek után vissza kellene jönnie a másiknak? Akkor már nem tud! Ha az ártatlan túlzott mértékben áll bosszút, akkor a bűnös már nem tud visszamenni hozzá. A sértett félnek javaslom az emberibb viselkedést és a mértéket!

Mélyen tisztelem a hűséget, de nem az ilyet. A hűség a szeretettből kell hogy fakadjon. Talán megjelenik az az elvárás, hogy Én vagyok az egyetlen ember, aki számodra jelent valamit. De sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor más fontos emberekkel is találkozunk. Ilyenkor a másik félnek nincs joga emiatt üldözni a másikat. Tiszteletben kell ezt tartania úgy, ahogy van, akkor talán találhatnak egy mindenki számára jó megoldást. Ez a következő fordulat, csak a szeretet révén történhet meg.

Veszélyes szavak: hűtlenség, viszony, házasságtörés!

A házasságtörésben, benne van maga a házasságnak a megítélése, de nem tudjuk, hogy ez valóban helytálló-e. Ha viszont értékelés nélkül közelítünk, akkor könnyebb megoldást találni.

A hűtlenség hozhat jót egy kapcsolatban?

Nézzük, hogyan éli meg ezt a megcsalt fél. RENDSZERINT ROSSZUL!

Ha az adott kapcsolatnak, még van jövője, még van élet, akkor a rákövetkező időben kiderülhet, hogy sok dolog megváltozott és feloldódott az adott pár között, és hogy ami köztük volt az TÖBBÉ VÁLT.

Talán szükséges volt ez a viszony ahhoz, hogy a kapcsolat fejlődjön. Ha erkölcsi ítéletektől függetlenül nézzük, és csak a hatásait vizsgáljuk, akkor sokszor más egy ilyen történés jelentősége!

Én így közelítenék ehhez a dologhoz,- erkölcsi ítélet nélkül-, (akkor a kulisszák mögé tekinthetünk, és rálátást kapunk arra, hogy a viszony, a kapcsolatunk fejlődését szolgálta)!   

HÁRMAN PÁRBAN

A Szerető mint „halál”!

A félrelépésnek sokszor mágikus a vonzereje! A mindent elsöprő „halálos” szerelem mögött, gyakran valóban maga a halál rejtőzik! A félrelépés esetenként, hatékony eszköz lehet arra, hogy az ember teljesen „eltűnjön” a hétköznapokból, és lényegében kilépjen az életből. Minél szenvedélyesebben beszél valaki az új szerelem varázslatáról, annál élesebben lehet hallani a „halál kopogtatását” az ajtón!( a terápiák erről tanúskodnak). Emellett a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen félrelépésekkel az egész életet tönkre lehet tenni: a házasságot, a szakmai eredményeket, az egészséget….

A félrelépések mögött sokszor a felelősség vállalás teljes hiánya mutatkozik meg, amit egy bizonyos élethelyzet, vagy egy szituáció generált. A legegyszerűbb kilépni, elmenekülni egy valós helyzetből, és felépíteni egy saját világot, egy mesevilágot! A lopott órák csak a jó dolgokról szólnak, kész meseországia, ki ne szeretné!

A nyugati kultúra életstílusának alapvető jellemzője a csábítás és a megvásárolhatóság. Sok férfi és nő számára teljesen elfogadottak az egy éjszakás kalandok. Már maga a szó is tanúskodik, arról a lelki lenézésről, amellyel ezekben az esetekben a szexualitásra tekintenek. A testi élvezetek azonban összhangban állak a bennünk élő isteni szikrával, és ennek megfelelően kellene hozzá viszonyulni.

Csak a szexualitásra alapozott csábítás veszélyes játék, ami nagy veszélyt jelent a lélekre, és a későbbiekben mély magányt eredményez. Minden szexuális kapcsolat, ami kezdettől fogva csakis a vágyak pillanatnyi kielégülését szolgálja, és nem veszi figyelembe a másikat, mint embert, sebet ejt a lelken. Ezek a sebek a későbbiekben makacsul megakadályozzák a mély kapcsolatok kialakulását, mert mindig felüti a fejét a további lelki sérülésektől való félelem.

Sokan csak egyetlen kiutat látnak: a jövőben is csak kizárólag kötetlen szexuális kapcsolatokban bocsátkoznak, és elmenekülnek, amint fennáll a veszély, hogy a kapcsolat esetleg elmélyülhet.

Pillantsunk rá a dolgok hátterére: az ilyen esetek általában azzal magyaráztatók, hogy az érintett gyermekkorában nem tudott elég közel kerülni, az apjához vagy az anyához, és gyakran mélyen lenézi a szüleit. Aki pedig nem tiszteli a szüleit, az önmagát sem tiszteli. És aki nem tiszteli önmagát, természetesen a társát sem tudja tisztelni, és lekezelően viszonyul hozzá.
A gyógyulás első lépése tehát az lehet, hogy elfogadja szüleit olyannak amilyenek. És ezzel együtt az életet is a maga teljességében fogadja el, akkor nincs más út, minthogy Istent is elfogadja. Mert a gyerek, csak a testét kapja a szüleitől, és magával hoz valamit a földi életbe az isteni szférából is, amiről semmit sem tudunk, mégis létezik.

Ezek határozzák meg tehát a létezésünket: az anya, az apa, és az a harmadik dolog amit valakitől útravalóul kaptunk. És ez a harmadik dolog, szoros kapcsolatban áll az egyéni sorsunkkal. A sorsunk, pedig annál szabadabban bontakozik ki, annál jobb lesz a számunkra, minél inkább elfogadjuk a szüleinket, és minél közelebb jutunk ehhez a harmadik dologhoz, amelyet sokan Istennek neveznek!

Aki ezt a három tényezőt tiszteli, önmagát is képes igazán tisztelni, és olyan társat vonz magához, aki ugyancsak tiszteli önmagát. Itt a sors fonala a vonzás törvényének megfelelően szövődik.

KIKAPCSOLÓDÁS A SZERETETBŐL

Párkapcsolatban a veszekedés távolságot kelt, amikor túl nagy a szeretet. Ez a viselkedés abszolút nem tudatos, hiszen mindketten egymás közelségére vágynak, de nem igazán tudják megvalósítani.

A családdinamikában, a közelség és a távolság összetartoznak.  Ha túl közelivé válik egy kapcsolat, akkor veszekedni kezd a pár, és akkor újra optimális a távolság. Ez után, újra lehet közeledni egymáshoz. És ez így ismétlődik. Általában a veszekedés után mindig minden szebb.

A tisztelet hiánya nagy szerepet játszik a viták kialakulásában. De nézzünk egy jó példát arra, hogyan is lehet ezt megoldani. Minden nap mondasz a párodnak három olyan dolgot, aminek örül!

Ez a legegyszerűbb és leghatásosabb gyakorlat!

A legtöbb, amit a partnerünknek megadhatunk, hogy méltányoljuk és tiszteljük, ez a legfontosabb, mégpedig „úgy ahogy van”!

Néhányan azt mondják: Tisztellek, ha megváltozol! Ezt el lehet felejteni.

A partner úgy jó, ahogy van! Ha nem így lenne, akkor nem Őt választottuk volna! És Ő sem lenne mellettünk, ha nem mi lennénk számára a megfelelőek. Mindkét fél maradjon ugyanolyan!

Ha nem erőltetjük a jobbá válást, akkor minkét fél kibontakozhat. Ha azonban az egyik fél azt követeli a másiktól, hogy változzon meg, akkor az tartozik annyival önmaga méltóságának, hogy olyan marad, amilyen.

A „rémes” két éves kor!

Kevés olyan olvasó van, aki előtt ismeretlen az alábbi horrorisztikus jelenet: a kis két éves a forgalmas tesco padlóján fetreng, hangosan visítva szerda reggel, a többi vásárló pedig fejcsóválva és a szülőt bámulva megjegyzi: „szegény gyerek”. A percek óráknak tűnnek, a totyogó nem hajlandó abbahagyni az ordítást, az anya pedig egyre tehetetlenebbnek érzi magát.

Annak ellenére azonban, hogy a szörnyű kettesnek nevezik, a hiszti sorozat már két éves kor előtt elkezdődhet, és jó sokáig tarthat.( mindenki látott már olyan felnőttet, aki fejvesztve kiabál és hajigál, csak mert a dolgok nem úgy történnek ahogy elképzelte)

A hiszti a gyermeki fejlődés normális szakasza, és mivel a gyermekek természete eltér, a hiszti foka és gyakorisága is eltérő lehet. Pedig a hiszi a nevelés lehetősége, csak sajnos a kimerült szülő agyában, ez merül fel legutoljára. A hiszti az ellenkezéssel és a fusztrációval függ össze. A gyerek olyat akar, amit nem lehet, azaz keresztezik akaratát.
Felnőttként megtanuljuk kontrolálni dühünket ezekben a helyzetekben (például amikor a párunk uralja a tv távirányítóját) és a legtöbben, nem duzzogunk vagy hisztizünk). A gyerekek azonban, még nem tanulták meg hogyan kezeljék az elutasítást. A gondolat, hogy nem ők irányítanak, néha elviselhetetlen mértékeket ölt. Még súlyosabb a helyzet, ha a gyerek fáradt, éhes, vagy nem érzi jól magát.

Ebben a korban küzdenek a gyerekek a döntéshozatallal is. Azt gondolják, hogy szeretnének valamit, és amikor megkapják, meggondolják magukat. Ez tovább dühíti mind őket mind a szülőket. 

Két éves kor körül, a gyerek elkezd leválni az anyáról, és megtanulja, hogy ő és az anya, külön személyiség. Arra is rájön, hogy saját akarata van, ami eltér az anyjáétól. Mivel még csak most tanulják a verbális kommunikációt, a gyerek úgy érzi magát mintha a relativitás elméletét próbálnánk megbeszélni egy birkával, és az ebből eredő stressz óriási mértékeket ölthet.

A hisztiben megjelenik a vágy, hogy akaraterőnket érvényesítsük a másik felett.
Ha nem kap teret a gyerek, tehetetlennek érzi magát, ha nyer, akkor rájön, hogy újra ordítania kell, és megnyerheti a háborút. A túl sok fegyelmezés, megtörheti a gyerek akaratát, és önálló cselekvési képességét, és károkat szenvedhet az önbecslése. Túl kevés fegyelmezéssel, viszont azt érjük el, hogy a gyerek mindenhatónak érzi magát ( kis manipulátor). A szülők részéről, kiegyensúlyozott, nyugodt megközelítés szükséges ahhoz, hogy a gyerek egyénisége fejlődjön, és egészséges önbecsülésre tegyen szert.
Ha viszont beadja a derekát, az további hisztit szül.

A terhelt szülők számára, ez a legkönnyebb út, ami magában hordozza a legtöbb veszélyt.

A hiszti elkerülésére, ajánljunk választási lehetőséget a gyerek számára (pl. almalevet, vagy narancslevet szeretnél inni). A gyerek függetlenségi igénye elégül ki, ha megkapja a választás jogát. A szülő ne vigye magával gyerekét, ha fáradt, beteg vagy éhes. A hiszti roham alatt jelezze neki, hogy tudja, mi zavarja, így könnyebben megnyugszik. Gyakran segít egy gyengéd ölelés. Az anya maradjon nyugodt, mivel ha mindketten kiabálnak, az tovább súlyosbítja a problémát. Az elfenekelés nem segít, csak azt tanulja meg vele a gyerek, hogy az erőszak megengedett viselkedési forma . A nyugalom példázza számára az elvárt viselkedést, mivel a kisgyerek minden estben a szüleit utánozza.

Miért hisztiznek egyes gyerekek többet, mint mások, és miért folytatják néha a totyogó korszak után is ezt a viselkedést? Lehet, hogy erősebb az akaratuk, hevesebb természetűek, vagy korábbi hiszti sikereikre alapoznak, esetleg látták a szüleiket ordítozni egymással, és megtanulták, hogy így is lehet viselkedni.

De lehet az oka elfojtott harag, alacsony önbecsülés, nagyon szigorú szülő, vagy épp ellenkezőleg túlzott engedékenység és kevés megszabott határ.

A hiszti a fejlődés része, de ha fokozott gyakorisággal fordul elő, azt jelenti, hogy a gyermek lelkében vagy környezetében valami nincs egyensúlyban.

A BOLDOGSÁG ÁRA!

Kitől tagadják meg különösen gyakran az őket megillető helyet a családban? A szülők vagy a nagyszülők előző partnereitől, akik helyet teremtettek a későbbi társ, illetve gyermek számára ée azok boldogságáért gyakran még túl nagy árat is fizetnek.

Az ők példájuk, szemléletesen mutatja, milyen messze ható következményei vannak a családban, ha valakitől megtagadják az őt megillető tiszteletet és szeretetet.

A terápiákon kiderül, hogy a korábbi partnert képviselni fogja egy gyermek az új kapcsolatból. Átveszi az érzéseit, és ki is fejezi őket a szülőkkel szemben. Képviseli őt, és olykor még a sorsát is megismétli.

Egy barátom mesélte, hogy a kisfia viselkedése néha szinte megőrjíti a feleségét és őt: „pontosan tudja, hogy mivel tud minket kiborítani, és nem hagyja abba, míg el nem éri a célját.”

„De hiszen Te már voltál korábban házas!-mondtam

-Hát nem tudtad, hogy a második házasságból született gyermekek a viselkedésükkel a korábbi partnert hozzák vissza a család emlékezetébe?

„ Mit lehet tenni?-kérdezte

A feleségemmel hasonló a helyzet. Korábban neki is volt egy másik férje.”

Legközelebb, ha a fiad kiborít, rajtakeresztül az első feleségedre nézz, tisztelettel és szeretettel.

Ugyanez vonatkozik persze a feleségedre is!

Négy hét múlva találkoztunk:” Kipróbáltuk amit mondtál, és azonnal bevált!”- újságolták.

Ritkán tévézek.
Egy megindító szívszorító filmre lettem figyelmes, egy anyáról szólt, aki gyógyszerfüggőségtől szenvedett. Sem a férje sem a kisfia nem tudtak érdemben segíteni neki. Az édesanya hol jobban volt, hol mélyponton. Egy ilyen mélyponton, amikor az anyuka megtudta, hogy kisfia a másik szobában sír, úgy döntött, hogy megbeszéli vele a helyzetüket.

Szükségem van a segítségedre kisfiam!

A beszélgetés során a kisfiú az anyja ölébe bújt, majd az anya biztosította őt szándékáról, miszerint le akar szokni a gyógyszerekről.

De hozzátette az is, hogy, ebben a fiának is segítenie kell, amikor azt látja, hogy a kelleténél több gyógyszert vesz be, akkor rá kell szólnia az anyukájára, hogy ne tegye.

Rendben van? Megteszed? Te is akarod? Mert neked is akarnod kell!- mondta kisfiának.

A kisfiú pedig szipogva, az anyja ölében végre gyermeki pozícióban gubbasztva bólogatott. Igen, megteszem – mondta. Ebben a pillanatban felborult a családi hierarchia, a gyermek helye megkérdőjeleződött.

Ezzel a kéréssel az anya a kisfiút maga fölé helyezte, vagyis a saját apukája szerepébe ( a kisfiút a nagypapa helyére emelte fel.)

A kisfiú pedig, akinek minden vágya, hogy az anyukája az ÉLETET válassza, hiszen ő is csak akkor lehet gyerek, akkor kaphatja meg csak az anyai szeretetet amíg édesanyja ölébe kucoroghat, hogyan is utasíthatná el anyukája kérését? Természetes, hogy ezután őrködni fog anyukája gyógyszer szokásai felett, és rászól.

Persze ez az állapot család dinamikai szempontból, senkinek sem tesz jó, mert a gyerek helye, nem a nagypapa helyén van, hanem két generációval lejjebb.

A gyerektől elvárni, hogy egy személyben legyen gyerek is és az anyja apja is lehetetlen dolog. Ez a helyzet, a későbbiekben megnehezíti a fiú leválásának időszakát, majd kihat az élete minden területére.

Annak, hogy az anya ilyen nehéz sorsot visel, nyilván megvannak az okai, nem véletlen, ha valaki gyógyszerekbe menekül. Addig, amíg valaki önmaga, át nem éli mindazt a nehézséget, amivel egy-egy szülő küzd, addig nincs is joga elítélni azt.

Ami azonban sokat segíthet egy ilyen helyzetben, ha a szülő, nem a gyermektől kér segítséget és nem rak rá olyan terhet, ami tulajdonképpen nem a sajátja.
Ezt a szituációt, nem csak a függőségi esetek vonják maguk után, kiváltója lehet akár egy válás is:
- ha azt akarod, hogy apa ne menjen el, akkor szót kell fogadnod….
- apa elment, most már te vagy a férfi a háznál, majd mi ketten megoldjuk….. (a gyereket szülői szerepbe helyezi)

Az ilyen szituációkat elszenvedett gyerek, a későbbiekben nehezen, vagy szinte egyáltalán nem talál párt, hiszen energetikailag, a párja helyét az anyukája foglalja el.
Nem ritka, hogy kettőjük között, kialakul egy se vele se nélküle viszony, egy folyamatos igény, hogy az anya a már nagykorú fia közelében legyen bizonyos szituációkban.

Mi lenne a megoldás?

Ha a szülő elég erős lenne ahhoz, hogy egy másik felnőtt segítségét kérve, megoldja a problémáját, akkor azt kell mondania a gyerekének:

„Ez az én dolgom, megoldom, neked nem kell aggódnod miattam. A te dolgod, hogy menj a játszótérre játszani.”

Amit pedig a társadalom tehetne, már középiskolás tiniként megismertetni a fiatalokkal a család működésének, mozgatórugóinak jellegzetességeit, a család dinamika ide vonatkozó törvényszerűségeit, hogy ez által felkészülhessenek a boldogabb életvitel kialakulására.

Persze felnőttként sem késő…