A PÁRKAPCSOLAT  AZ  ÉLET „ VIRÁGKORA”

A párkapcsolat az élet beteljesedése. A gyermekvállalással fejlődik, ez a cél. Vannak, akik nagy elvárással haladnak a párkapcsolat felé, ami teljesen jogos, hiszen ha sikeres a párkapcsolat, ez jelenti az élet virágkorát. Efelé fejlődik minden.

Az a helyzet azonban, hogy a párkapcsolat és a szülői szerepbe való átmenet, azzal jár, hogy le kell mondanunk a gyermekkorról és a kamaszkorról. A kapcsolattal átlép az ember egy küszöböt, és innen már nincs visszatérés. A gyermekkor és a kamaszkor véget ér.

A párkapcsolat egyik nehézsége abból áll, hogy az emberek át akarják menteni a fiatalkort a párkapcsolatba. Ez nem lehetséges, mert az a szakasz véget ért. Az emberi fejlődés úgy történik, hogy átlépünk egy küszöböt. Ha túllépünk ezen a küszöbön, onnantól minden más lesz, és már nincs visszaút. Ennek legalapvetőbb példája a születés. Az anyaéhben jól érzi magát a gyermek, de ezután egyszer csak nem bírja ott tovább. Át kell lépnie a küszöböt. Ott minden más. És már nem térhet vissza.

A következő nagy küszöb azután a házasság és a szülővé válás. Ekkor éget ér a fiatalkor. Már nem lehet visszafordítani. A párkapcsolat akkor sikeres, ha a küszöböt átlépve előre nézünk és nem vissza.

Depresszió

Egy gyerek csak akkor tud tisztában lenni önmagával, és akkor találja meg az egyéniségét, ha a szüleivel tisztában van. Ez azt jelenti, hogy mindkettőjüket elfogadja olyannak, amilyenek.

Ha valamelyik szülőt kiközösítik, a gyerek fél és üresnek érzi magát, érzékeli a hiányt, ami pedig a depresszió alapja. A depresszió gyógymódja, hogy a kizárt szülőt beengedik a családba, megkapja az őt megillető helyet és elismerést. Amikor valakivel elfogadtatjuk az egyik szülőjét, sokszor attól fél, hogy olyanná válhat, mint az a szülő és átvehet bizonyos tulajdonságokat, amelyekkel ezt a szülőt felruházta. Ez a félelem szégyen a szüleire. Épp ellenkezőleg kellene gondolkodnia, azt kellene mondania: „Igen, ti vagytok a szüleim, olyan vagyok, mint ti, és olyan leszek! Egyetértek azzal, hogy ti vagytok a szüleim, annak minden engem illető következményével!”

Az apa és az anya elfogadása azok tulajdonságaitól független és gyógyító erejű folyamat. Nem úgy történik, hogy eldöntjük: ezt elfogadom ezt pedig nem. A szülőket úgy kell elfogadni, ahogy vannak.

Sokszor azt nevezzük jónak, ami kényelmes számunkra, és azt rossznak, ami kényelmetlen. De ez csupán egy olcsó módja a megkülönböztetésnek.

Ha van egy apánk, akkor ő olyan, amilyen, és úgy, ahogy van, pontosan a megfelelő számunkra. És ha van egy anyánk, akkor ő olyan amilyen, és úgy, ahogy van, pontosan a megfelelő számunkra. Nem kell, hogy más legyen. Mert nem erkölcsi tulajdonságok alapján lesz valaki apa vagy anya, hanem egy bizonyos beteljesítéssel, ami előre adott. A mit a szülők kezdetben tesznek, többet számít, mint amit később. Ami lényeges a szülőktől jön, a fogantatás által jön és a születés által.

MINDEN, AMI AZUTÁN KÖVETKEZIK, RÁADÁS, ÉS ÁTVEHETI VALAKI MÁS IS!

Merj nagyot álmodni!

Aki úgy biciklizik, hogy állandóan hátra néz, az jó nagyot fog esni!-szokták mondani a gyerekeknek!

Merj előre nézni! Merj bízni magadban! Isten egy marék porból teremtett, de beléd lehelte az ő lelkét!
Kik felelősek a meg nem valósult álmokért?

Nem sok embernek adatott meg olyan szülői háttér, ahol ösztönözve volt, próbálgathatta szárnyait. Ha ez elmaradt, bizony akkor magunknak kell elindulni a hit útján, magunknak kell elkezdeni bízni és hinni abban, hogy amit szeretnénk, azt az univerzális erők előbb utóbb megadják!

Nagyon sokat számít az, hogy gyermekkorban, milyen üzenetet kaptunk szüleinktől, és természetesen az is, hogy szülőként milyen üzenetet juttatunk el gyermekeinkhez.

Ha egy tizenéves kislány azt mondja az anyukájának, egy autó szalon előtt,hogy 
egyszer nekem is ilyen lesz, és az anya legyint rá, és láthatóan kislányos hóbortnak veszi az egészet, akkor ez mélyen bevésődik a kislány lelkében, persze negatív töltésű élményként. Azt üzenve a kislánynak ezzel, hogy amit mond, gondol és érez, az felesleges komolytalan és úgy sem lesz belőle semmi.

Másképp alakul a történet, ha a szülő építi a gyerek önbizalmát. Ha pozitív megjegyzés érkezik válaszként, a gyerek szárnyakat kap, mintegy „engedélyt „ arra, hogy megvalósítsa álmait.

Ha a szülő megenged, akkor minden rendben van, ha nem akkor semmi sincs rendben. Ezek a megengedések, pontosabban a meg nem engedések sokszor visszaköszönnek terápiás üléseken, amikor a személyes lelki blokkokat oldjuk.

Van, hogy valaki a neveltetéséből kifolyólag, nem engedheti meg magának, hogy többre vigye, mint a szülei.

A szexualitás nagysága

A szerelem beteljesedésével, mély kötés alakul ki férfi és nő között. Ez a kötés feloldhatatlan, és ezt nem a házasságkötés, hanem a szerelem beteljesítése adja.

Vannak, akik azt gondolják, a szexualitás valami rossz dolog. Ám ez egy hatalmas mozgató erő, amelynek nem lehet ellenállni. A szexualitás minden akadály ellenére tovább viszi az életet, ebben az értelemben hatalmasabb, mint a szeretet.

Természetesen akkor kölcsönösen nagy, ha a szerelem beteljesedéseként kerül rá sor. Ha a partnerek közben egymás szemében néznek, akkor ezzel egymás iránti kölcsönös szerelmük teljesedik be. A szerelem sikerének legfontosabb előfeltétele, hogy elismerjük a beteljesedés nagyságát.

Van egy gonosz mondás:” A férfiak, csak azt az egyet akarják, a nők pedig a másikat.” Tehát, az a partner, aki egyet akar, a megfelelőt akarja. A szerelem beteljesítése, néha hatalmi játékká válik a párok számára. Ha például az egyik fél szeretné és vágyik a másikra, a partner viszont csak hárít, akkor ezzel fölérendelt szerepet vesz fel. A vágyakozó partner pedig alárendelt szerepbe szorul, és ez tönkreteszi a szerelmet. A szerelem azon alapszik, hogy egyenjogúság van a két fél között a vágyakozásban és a visszautasításban is. A szerelem, csak akkor lehet sikeres, ha mindkét fél biztos abban, hogy vágyuk a másik félnél jó kezekben van, ha tudják, hogy mindketten szeretetben vágyakoznak és szeretettel utasítanak el.

Magától értetődik, hogy ez csak akkor működik, ha tekintettel vagyunk a másikra.

ÁLDOZATI SZEREP 2.

Mit vonz be az önszeretet hiánya?

Tegyük fel, hogy valaki egész életében áldozatként viselkedett. Szülei, partnere és az élet is, csak ritkán voltak jók hozzá, amiért az illető nem érezte jól magát. Megfigyelései és tapasztalatai a tehetetlenség érzését keltették benne. Belső érzelmi világa, olyan embereket vonzott, akik valamilyen okból kifolyólag ezeket az érzéseket találták vonzónak:
1. TETTESEKET: akik könnyű prédára vadásznak. A tettesek általában lusták. A legkönnyebb utat választják, és a leggyengébb áldozatban rúgnak bele. Akik korábban áldozatok voltak, de megtalálták az erejüket, tudják, hogy a tettesek ilyenkor elkezdenek új áldozatok után kutatni.

2. MÁS ÁLDOZATOKAT: hogy megértsék egymást, és biztonságban érezzék magukat, ami a közelség érzését kelti bennük.

3.„ÁPOLÓNŐKET” ÉS VIGASZTALÓKAT: méghozzá olyanokat, akik akkor érzik jól magukat, ha látják, milyen rosszul megy az áldozatnak. Az ápolónők, mások nyomorúságából élnek, különben nem lenne munkájuk. Míg egyesek valójában jóságból cselekszenek, másokat a felsőbbrendűség
érzése hajt: „ ha látom milyen rossz xy-nak, boldog vagyok, hogy nekem nincs ennyi problémám”.
Abban egyikük sem tud igazán segíteni az áldozatnak, hogy kizökkenjen a szerepéből. Abban a pillanatban azonban, amikor az áldozat felismeri, mi az oka ennek a vonzásnak, megfigyelővé válik. És ha tudja, hogyan fossza meg az erőt ettől az októl, áldozatból szabad ember lesz. Ennek a változásnak előfeltétele az önmaga és a saját élete iránt érzett szeretet.

ÁLDOZATI SZEREP

Miért fontos az önszeretet?

Babi, egy negyvenes éveinek elején járó gyönyörű nő, ha belép valahová, az öröm, a vonzalom a biztonság érzetét ébreszti az emberekben. Arcvonásai kisugárzása, valamint megértő és finom modora mindenkit elvarázsol, aki közelebbről is megismeri. Annak ellenére, hogy szinte lehetetlen vitába keveredni vele, két legutóbbi partnere is bántalmazta őt fizikailag. Hogyan is lehet az, hogy akinek ilyen kedvességet, gondoskodást és megértést sugároz a személyisége, ilyen erőszakos férfiakat vonz?

Terápiás kezelések alatt utána jártunk a dolgoknak. Az oldásokon kiderült, az ok hogy ilyen embereket vonz magához: az áldozatot látják benne. Babi rendelkezett pár kiló súlyfelesleggel, ezért saját testének áldozataként tekintett magára. Igaz, valamivel teltebb volt, mint az átlag, bárkivel is találkozott, mindenki csinosnak találta, hiszen alakja tökéletesen illet gondoskodó, anyáskodó lényéhez. Ruhái és sminkje ugyancsak varázslatos kisugárzást kölcsönöztek neki.

Bár ismerősei és barátai csinosnak látták, Babi nem szerette a külsejét. Túl kövérnek gondolta magát, és ahányszor csak a fogyásra gondolt, tehetetlenséget érzett. Teherként és büntetésként gondolt a testére, amely megakadályozta, hogy „jó” férfiakat vonnzon. Úgy gondolta, ilyen testel természetes, hogy csak olyan férfiakat vonz, akik ugyanúgy elutasítják a testét, mint ő maga.

Meggyőződése, újra és újra alakot is öltött: büntette magát a testéért, és ezért olyan férfiakkal találkozott, akik ugyanezt tették.

Amikor tudatára ébredt önmaga elutasításának, rendkívül határozott döntést hozott: soha egyetlen férfi sem fogja többé megütni vagy megalázni. Érezte milyen őrültség volt elutasítania magát, és azt remélni, hogy majd egy férfi fogja pótolni hiányzó önszeretetét.

Amikor belátta, hogy elutasításával éppen az ellenkezőjét érte el annak, amit eredetileg akart, elkezdett úgy nézni a testére, mint ami évek óta biztosítja számára a jó barátokat. Olyan testet kezdett látni benne, amely tökéletesen sugározza az emberek iránti szeretetét. Tudatosította, hogy szeretnie és elfogadnia kell saját magát, ahhoz hogy mások is szeressék és elfogadják. A hatás: meglepő módon elkezdett fogyni, anélkül, hogy bármit is tett volna, egyszerűen csak csökkent az étvágya.

EMLÉKEK TÁRHÁZA

Dráma a kineziológiai oldásokon

Tapasztalatom szerint az emlékek célzatosak és változékonyak. Amikor valaki emlékszik, semmit sem mond a realitásról. A kérdés az:

Melyik emléket milyen okokból választotta?

Klienseim sokszor szemrehányások sorozatául választjuk őket, és az oldások alatt ezt alábecsülik. 

Ha meggondoljuk, hogy a szülők húsz év alatt mit meg nem tesznek a gyermekükért, és abból mire emlékszik az ember, amikor később kineziológushoz kerül?

Többnyire öt-hat negatív tapasztalatra!

Traumák esetében, vagy ha valami rossz történik, többnyire elfelejtjük a legfontosabbat, vagyis, hogy jól végződött. Erről egyáltalán nem veszünk tudomást. Van, aki például arra emlékszik, hogy az édesanya le akart ugrani az erkélyről vele a karjában. Azután sírt és visszalépett. Azt, hogy az anya visszalépett, el is felejtette. Arra viszont, hogy le akart ugrani, emlékezett.

Ha valaki azt mondja:

„Édesanyám el akart vetetni”. Mit jelent ez? Nem tette meg. Ám erre nem emlékszik, de hogy meg akarta tenni, azt számon tartja.

Az emlékek sokszor szellemi fegyverzetünk, de szerencsére a kineziológus a „leszerelést” végzi!

Találkozások

" A khairosz a szent idő, az istenek ideje, amelyben az ember akkor részesülhet, ha jelenét kinyitja a lét minden minőségére..."

Ma reggel...a fakockákkal kirakott aljú pesti átjáróházban...egyszer csak ott voltál. Álltál az oszlop mellett, és végre észrevettelek. Végre Rád néztem. Megláttalak, milyen is vagy valójában. Nem tudom, hányszor siettem már el melletted, néztem félre, merültem el saját türelmetlen igyekezetemben. Mert mindig igyekeztem valahová, mindig vágytam épp elérni valamit, vagy valakit. 
Nem ilyennek képzeltelek. Valójában nem is fordítottam rád figyelmet. Sőt...
korábban leginkább elkerülni szerettelek volna. Idegesítettél. Hiábavalónak tartottalak. Szerettem volna minimálisra csökkenteni a veled töltött időt. Taszítottál. Lelassítottál. Akadályoztál. Szó szerint feltartottál. 

Aztán elkezdtél tanítani. Nem éppen gyengéden, mert makacs és dacos tanítvány voltam. Többször ismételtettél osztályt velem. Emelted a tétet. Meg kellett mutatnod, ki az erősebb. Hosszú időbe telt, míg beláttam, hiábavalóság volt csukott szemmel küzdenem ellened. De előbb gyűlöltelek, mert lefegyvereztél. Tehetetlen voltam. Beletörődtem, aztán lassan-lassan elfogadtam. 
És ma...ma, valamiféle isteni kegyelem folytán, megláthattam igazi arcod. Nemességed, méltóságod, erőt sugárzó tartásod. Feltétlen szükségességed biztonságot adó erejét. Mert kellesz. Mert nélküled nem kap formát a teremtő gondolat. Nem érik meg a gyümölcs és nem fejlődik ki anyja méhében a gyermek. A régiek becsülték értéked...tudták, hogy ha szeretnének valamit, azt meg kell vágyni és aztán elég, ha társadul szegődnek. Felismertek és megadták neked a tiszteletet. 
A VÁRAKOZÁS képessége vagy te. 
A gyengédséghez feltétlenül szükséges, legszebb női minőségek egyike. A teremtő, formát adó idő, egy nő tekintetében felcsillanva világok megnyílásának ígérete. Hozzád le kell lassulni, előtted meg kell állni. És akkor elmondod, amit már régóta szeretnél megértetni, hogy: 
"mindig minden a maga idejében történik meg: a lét ritmusa által feltételezetten."

( az idézetek forrása: http://www.kia.hu/konyvtar/

Homoszexuális szerelem

A homoszexualitás nagyon nehéz társadalmi probléma, nem mai keletű, mindig létezett a történelemben. Már Platonnak is vannak erről leírásai a Symposionban. Az azonos neműek szexuális kapcsolata létező jelenség, ez elől az ember, a hívő ember sem térhet ki. Ezzel szembesülnünk kell, látnunk kell a hátterét, a következményeit, de számomra mindenképp családdinamikai szemszögből a legfontosabb.

A homoszexualitásnak három rendszerben rejlő oka lehet:

Az első, hogy valakinek a családban egy nőt kell képviselnie, mert nincs a családban lány, aki ezt megtenné. Ilyenkor megzavarodik a nemi identitása.

A második, hogy valakinek egy kitaszítottat kell képviselnie, valakit, akit kiátkoztak a családból.

A harmadik feltétel, hogy valaki nem tud kitörni az anyák és a nők bűvköréből, és nem mehet az apjához.

A homoszexuális sors:

A terápiás tapasztalatok azt mutatják, hogy a homoszexualitás, a családi rendszerből származó összefonódásokból alakulnak ki, és nem genetikai eredetűek.

Nézzünk egy példát a férfi homoszexualitásra vonatkoztatva:

Korán meghal egy lány a családban. Ezután születik még három fiú. Közülük ez egyik a halott nővért kell, hogy képviselje.
Ha egy férfi a családi helyzetéből fakadóan egy nővel azonosítja magát, elveszíti a nemi identitását. A homoszexualitás ebben az esetben azt jelenti, hogy valakinek egy másik nemű személlyel kell azonosulnia. Ez a homoszexualitás legnehezebb formája, olyan értelemben nehezebb, hogy nehezebb viselni, mert a homoszexuális rendszerből fakadó sors.

Ellenkező nemű azonosulásnál pszichózis is kialakulhat. Ilyen esetekben az derül ki, hogy a legtöbb pszichotikus betegnél, egy olyan ellenkező nemű azonosulás volt az alap, amelyből nem tudtak kitörni.

Nézzünk egy példát: Terápián megjelenik egy skizofrén lánY édesapja. A lány az egyetlen gyerek a családban. Az apának volt egy ikertestére, aki korán meghalt. A felállításból egészen nyilvánvalóan látszott, hogy a lány a halott testvért képviselte. Ellentétes nemű identifikáció volt. Azt is mondhatjuk, hogy a skizofrénia az ellenkező nemű identifikáció következményeinek egyik súlyos formája.

A homoszexualitásnak, egy olyan formája is megfigyelhető, amely azon alapszik, hogy az illető olyasvalakit képtelen képviselni, akit kitaszítottak a családrendszerből. Ez a kitaszított lehet férfi is. Bizonyos értelemben ugyanis a homoszexualitás is egyfajta kirekesztettség.

Családdinamikailag megfigyelték továbbá, hogy akkor is kialakulhat homoszexualitás, ha az anya kizárja az apát, és a gyereket kizárólag egyedül neveli fel. Vannak ugyan nők, akik gyermeket akarnak ugyan de férjet nem. Ha ez a gyermek fiúnak születik, megvan néha az a tendencia, hogy homoszexuális legyen.