EMLÉKEK TÁRHÁZA

Dráma a kineziológiai oldásokon

Tapasztalatom szerint az emlékek célzatosak és változékonyak. Amikor valaki emlékszik, semmit sem mond a realitásról. A kérdés az:

Melyik emléket milyen okokból választotta?

Klienseim sokszor szemrehányások sorozatául választjuk őket, és az oldások alatt ezt alábecsülik. 

Ha meggondoljuk, hogy a szülők húsz év alatt mit meg nem tesznek a gyermekükért, és abból mire emlékszik az ember, amikor később kineziológushoz kerül?

Többnyire öt-hat negatív tapasztalatra!

Traumák esetében, vagy ha valami rossz történik, többnyire elfelejtjük a legfontosabbat, vagyis, hogy jól végződött. Erről egyáltalán nem veszünk tudomást. Van, aki például arra emlékszik, hogy az édesanya le akart ugrani az erkélyről vele a karjában. Azután sírt és visszalépett. Azt, hogy az anya visszalépett, el is felejtette. Arra viszont, hogy le akart ugrani, emlékezett.

Ha valaki azt mondja:

„Édesanyám el akart vetetni”. Mit jelent ez? Nem tette meg. Ám erre nem emlékszik, de hogy meg akarta tenni, azt számon tartja.

Az emlékek sokszor szellemi fegyverzetünk, de szerencsére a kineziológus a „leszerelést” végzi!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.