Mit találsz majd odabent?
Egy gazdag világot, amelyet elárasztanak a gondolatok, érzések, érzelmek, emlékek, remények, kívánságok, álmok, és félelmek. Senki sem immúnis ennek a világnak a csábítására. Itt önmagunkat éljük meg, és mindent, amit csak elképzelni tudunk.
De minden élvezetes élményre jut egy fájdalom is.

Ez a személyes fejlődés kiindulópontja, mivel az emberi lények látva, hogy a fájdalmuk önmagukban összpontosul, a fájó gondolatok, emlékek, baljós előérzetek és bűntudat révén, kiutat keresnek.

Lehetséges bejutni úgy, hogy nem éljük át a fájdalmat?

Még amikor boldognak érezzük magunkat, és jól alakul a napunk, az elkövetkező rossz dolgok árnyékától akkor sem tudunk szabadulni. Vagyis a gondolkodás szintje nem ugyanott van ahol a gyógyír a fájdalomra. Senki sem képes irányítani a fájó gondolatokat.

Ezért aztán az összes tanítás azt mondta, hogy van az elmének egy másik szintje, ahol a CSEND az úr. Ha megtapasztaljuk ezt a csendet, az elménk elkezd váltani. Ahelyett, hogy a félelem, a bűntudat, és a belső félelem más formái uralnák, egy csendes nyugodt állapot veszi át az irányítást.

Ebből az állapotból bontakozik ki a jó közérzet és a biztonságérzet. Ha ezen az úton maradunk, és továbbra is átéljük ezt a belső csendet, ránk köszönt a béke, majd az öröm és a boldogság is. Ez a valódi én kibontakozása.
Ez jelenti az önmagunkba „bejutás” teljes egészében.
http://ANGI-KINEZ.BLOG.HU