Veled pokol az életem…

Hatalom vágy,

Egy jó írás, nem pusztán információ. Felszabadító, erőt adó nézőpont, és ha elég megértő és befogadó vagy, képessé tesz a cselekvésre.

Minden kapcsolatban nagy problémát jelent, amikor a felek elkezdik egymást kritizálni, mivel azt jelenti, hogy társukat nevelni akarják. A nevelésnél a dicséret és a dorgálás, az elismerés és a büntetés stratégiája játszik nagy szerepet.

Akit kritika ér, azt hiszi, ő a hibás, hiszen kénytelen végighallgatni és feldolgozni a kritikát. Lehet, hogy valóban helytelenül jár el, és ezt most belátja, ezzel lehetővé teszi, hogy ne derüljön fény arra, hogy társa akár tudattalanul, akár tudatosan galád hatalmi játszmát folytat.

Társadalmunk értékskáláján a racionalitás és az intelligencia igen előkelő helyet foglal el. Aki intelligenciáját kifejezésre akarja juttatni, ezzel valójában azt akarja megmutatni, mennyire értékes is ő. Egy társkapcsolatban háromféle módon tudják a felek előtérbe játszani intelligenciájukat:

AZ INTELLIGENCIA MINT STÁTUSZSZIMBOLUM:

A beszélgetés során hangsúlyt kap a képzettség és a tudás, ezáltal nyilvánvalóvá tesszük partnerünk számára, hogy mi milyen műveltek vagyunk, és hogy milyen briliánsan tudjuk magunkat kifejezni bármely témában.

AZ ÉPÍTŐ MÓDON ALKALMAZOTT INTELIGENCIA

Saját intelligenciánkat a másik megsegítésére vetjük be, és készséggel adunk át belőle neki.

DESTRUKTIV MÓDON ALKALMAZOTT INTELIGENCIA

Ebben az esetben az intelligencia alkalmazási területe a kritika: „látod, kritikám a te javadat szolgálja, és ezzel nyilvánvalóvá teszem számodra, hogy fölötted állok.”

Ettől függetlenül természetesen létezik az ingerült vádaskodás és gáncsoskodás, amely a feszültséggel teli elégedetlenség, a frusztráció ,és az agresszió szül. A kritikának ez a formája is destruktív, és elég nehéz eldönteni, mikor melyik fajtájával van dolgunk.

A hatalmi demonstráció többnyire a következőképpen fogalmazódik meg: megmutatom neked, hogy minden szempontból fölötted állok, ismerd hát el az értékemet, intelligenciámat, rendeld magad alám, és csodálj engem.

A frusztráció a következőképpen fogalmazódik meg: megmutatom neked, hogy elégedetlen vagyok, nem érzem boldognak magam, és hogy te tenni tudsz valamit annak érdekében, hogy én elégedett legyek. Tegyél hát valamit, hogy ne legyek ennyire ingerült és bosszús!

A destruktív kritika a következő formában is jelentkezhet: elégedetlen vagyok önmagammal és veled is; ezenkívül, intelligens vagyok, amit kifejezésre is juttatok azáltal, hogy téged kritizállak, és egyszerűen megérdemlem, hogy élethelyzetünk jobbra forduljon. Kritikám adjon késztetést neked arra, hogy tegyél valamit a helyzet megváltoztatásáért. Elégedetlenségemnek, te vagy az oka. Értékesebb, intelligensebb vagyok, mint gondolod, és ezt azzal is kifejezésre juttatom, hogy téged kritizállak. Elégedetlen vagyok, tegyél hát róla, hogy elégedett legyek.

Szeretném hangsúlyozni, hogy itt határozottan destruktív kritikáról van szó. Az olyan megállapítás ugyanis miszerint valamely cselekedettel bizonyos tévedések elkerülhetők, természetesen teljesen rendjén valók. A kritika nem feltétlenül, és nem mindig káros a társkapcsolatra. A konstruktív kritikát arról lehet felismerni, hogy a következő alapállásból indít: „egy csónakban evezünk, kérlek, ne érts félre, nem bántani akarlak, hanem segíteni neked. Szeretném, ha tovább tudnál lépni, és ez a hibád nem akadályozna benne. Ne haragudj a nyíltságomért, tudom, hogy ez fáj neked, mégis meg kell mondanom, mert tudom, hogy hasznodra lesz.”

Ebben a konstruktív kritikában szeretet van, és távol áll tőle a szándék, hogy a másikat megnevelje, vagy saját képére formálja. Az efféle kritika nem okoz problémát a társkapcsolatokon belül, sőt, hacsak nem különlegesen érzékeny a partner, hálásan fogadja, és csak erősíti a bizalmat és a szeretetet.

Ezzel szemben a destruktív kritika válságba sodorja a társkapcsolatot, mert indirekt módon megkérdőjelezi a szeretetet is, és ez épp úgy vonatkozik az agresszió és a frusztráció szülte kritikára, mint az intelligenciafitogtatásra, amely nem más, mint HATALOM fitogtatás. Megmutatom a másiknak, hogy én vagyok az erősebb, hogy látom a te gyengéidet, felhívom rájuk a figyelmedet, és örülhetsz, hogy ennyire őszinte vagyok hozzád. Akarod, hogy segítsek neked, vagy hagyjam, hogy védekezz, és aztán áldozatul ess saját hibáidnak? Azt akarod, hogy szemet hunyjak, vagy a te szemedet is felnyissam? Látod, én csak jót akarok neked.

A kritika a következő hatalmi helyzetet tükrözi: felhívom a figyelmedet rá, hogy én intelligens vagyok, és azt akarom, hogy elismerjenek. Erőss vagyok, te pedig gyenge. Legfőbb ideje, hogy ezt belásd. Erősebb vagyok, mint te, ehhez tartsd magad. Úgy lesz, ahogy én mondom, nem pedig ahogy te.

Nagyon fontos, hogy felismerjük ezt a hatalmi sémát. Aki így jár el, saját intelligenciájának hangsúlyozásával felmagasztosítja önmagát; felsőbbrendű, arrogáns fellépését látszólagos pozitív motiváció mögé rejti: „hiszen csak segíteni akarok neked”, „én végig segítettem, és ott voltam neked”, sajnos fel sem merül benne, hogy milyen minőségben tette mindezt, és hogy milyen romokat hagyott maga után. A valóságban pedig ez így hangzik: „meg akarom mutatni neked, hogy okosabb vagyok, mint te, a jövőben tehát ehhez tartsd magad. Az én ötleteim jobbak, mint a tieid, tehát legjobb lesz, ha én határozom meg, mi történik, nem pedig te. Ne légy hát olyan ostoba, hogy nem hallgatsz rám, hiszen én jobban átlátom a dolgokat. Kritikám ezt célozza meg, és utat kíván neked mutatni.”

Arról van tehát szó, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá legyen, kinek a kezében van a gyeplő, kié a hatalom. A kritikának ez a formája különösen problematikus, ugyanis a megkritizált félnek nincs más lehetősége, mint hogy elismerje a kritika jogosságát, és alárendelje magát, vagy pedig tiltakozzon ellene, és ezzel a hatalmi kérdést újra felvesse. A szeretet szakítópróbának lesz kitéve: ismerjem el és rendeljem magam alá, vagy szálljak szembe felsőbbrendűségével, és küzdjek meg vele. Ha az utóbbit választom, abból veszekedés lesz. Csakhogy aki szeret, az kerüli a veszekedést. Hátrányosabb helyzetben van-e hát az a fél, aki szeret?

Ellenkezőleg igen erős pozícióban van. A destruktív kritika nem gyengíti szeretetét. Viszont teljesen tisztán fog látni, mivel a hatalmi kérdéssel konfrontálódik, éspedig nemcsak ebben a pillanatban, hanem a későbbiek során is. Kénytelen lesz feltenni magának a kérdést: Akarom-e, hogy társam leplezett kritikájával a jövőben is fölényét hangoztassa, vagy nem akarom?

Intelligenciafitogtatási neurózisa van, vagy általános elégedetlenség, azaz frusztráció miatt kritizál, és ennyire agresszívan destruktív?

Hatalmat akar-e gyakorolni fölöttem, el akar-e nyomni engem, vagy motiválni akar? Elég nehéz ezeket elválasztani egymástól. Meg kell tehát őriznem a teljes szabadságomat, hogy mindezt figyelmesen és mégis tökéletesen előítélet mentesen, rá tudjak látni.

A destruktív kritika mögött, gyakran irigység rejlik. Ha nekem sok olyan pozitív tulajdonságom van, amiért mások szeretnek, a társam ezt nehezen tudja elviselni. Éppen olyan jó, vagy akár jobb akar lenni, mint én. Az irigység iszonyatos érzelmi vírus: „elismerem, hogy te jó vagy, irigylem, és ezért jobb akarok lenni, mint te – tehát megkritizállak. Ez is hatalmi játék: amikor megkritizállak, akkor negatív fényben tüntetlek fel, aminek következtében én kerülök pozitív fénybe.”

Azt gondolnánk, hogy akik szeretik egymást, nem irigykednek egymásra. Ez így is van, csakhogy egy teljesítményközpontú társadalom normái között élve igen gyakran előtérben kerül az értékítélet. Vagy az intelligencia és a kritika által, vagy azáltal akarunk fölénybe kerülni, hogy hatalmunk van a szerelem fölött. Nem tud a társam szeretni, ezért kritizál, éspedig nem konstruktív, hanem destruktív módon, hatalmi játékot folytat, aminek semmi köze a szeretethez, és az előbb-utóbb a kapcsolat széthullásához vezet, és a szétköltözés elkerülhetetlen lesz.

Amikor erre sor kerül, szinte egybehangzóan állítja mind a két fél: „Szerettük egymást, és még mindig szeretjük, de elvéreztünk a kritikák ejtette sebekben, függetlenül attól, hogy ezt a kritikát mi motiválta.”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.