„Nem kell engem sajnálni, gyönyörű házam van, és elég drága hobbiknak élek. De vannak időszakok, amikor végtelenül magányosnak érzem magam. Annyi mindenem van, de nem tudom megosztani senkivel. Rettegek attól, hogy magányosan halok meg.”

Megkérdeztem Ádámot, hogy szerinte miért vannak nehézségei a kapcsolatokkal.

„Amikor közel kerülök egy nőhöz, vagy arra gondolok, hogy elvenném feleségül, pánikba esem és elmenekülök. Bár érteném magam, az anyám is folyton ezzel nyaggat.”

Megkérdeztem, mit érez azzal kapcsolatban, hogy az anyja ilyen nyomást gyakorol rá.

„Már nagyon öreg, igaz, hogy kitűnő egészségnek örvend, de egész nap a magánéletemmel van elfoglalva. Szeretem őt, de emiatt a jelenlétét is nehezen viselem. Csak az én boldogságom számít neki, megfolyt az aggódásával. Ha tehetné, még levegőt is ő venne helyettem.”

Ádám az utolsó mondatával, tökéletesen érzékeltette a szimbiózis állapotát. Az anyja érzelmileg elválaszthatatlanul összefonódott vele. Életét összeolvasztotta a fiával, mintha fia élete az övé volna. Ádám szabadulni akart fojtogató irányításától, ezért fellázadt anyja ellen. Elutasított mindent, amit az anyja akart neki, még azokat a dolgokat is, amire egyébként vágyott, például a házasságot.

Felvetettem, talán annyira elszántan lázadt anyja befolyása ellen, hogy még saját igazi vágyait is figyelmen kívül hagyta. Annyira fontos volt számára, hogy ellentmondjon anyja kívánságainak, hogy megtagadta magától azt a fajta kapcsolatot, amilyenre egy nővel vágyott. Ezzel abban az illúzióban ringatta magát, hogy a „maga ura”, holott valójában lázadása annyira erős volt, hogy elnyomta szabad akaratát.

Ádám reakciója egy visszájára fordított meghátrálás. Az egészséges lázadás a szabad választás aktív gyakorlását jelenti, ami segíti a személyiség fejlődését és az egyéniség kibontakozását.

Az önsorsrontó lázadás az irányító szülő elleni reakció, olyan tevékenység, amely során az eszközzel egy rossz célt igyekszünk szentesíteni. Ez pedig aligha állhat érdekünkben.