SZIMBOLIKUS SZERELEM

Manapság minden romantikus vígjáték vagy dráma ugyanazon a forgatókönyvön alapul: férfi és a nő találkoznak. Az egyik szabad és kapcsolatot akar, a másik nem . A néző tudja, hogy tökéletesen összeillenek, mert sok bennük a hasonlóság, az egyik azonban még mindig kötődik egy harmadik személyhez, vagy a szabadság eszméjéhez, ami megakadályozza szerelmüket.

Ez a konfliktus intenzív érzések sokaságát indítja el a nézőben, aki ha nem ismeri fel és tudatosítja, hogy valójában csak egy kitalált történetről van szó, átprogramozza az elméjét.

A film facér szereplőjének, el kell térítenie szerelmét a „rossz” útról és meg kell győznie, hogy ő az igazi. Ez egy rendkívül drámai folyamat, és közben a veszteségtől való félelem már alig elviselhető csúcsra ér.

Végül az addig ellenálló fél is beadja a derekát, és az utolsó másodpercben, a repülőtéren sikerül elérnie reményt vesztett ostromlóját, hogy bevallj neki érzéseit.

Ezek a történetek csodálatosak, szórakoztatóak, érzelmesek, mélyek érzelmesek és humorosak. Egyidejűleg olyan szimbolikus eszméket kreálnak a szerelemről, amelyek a valós életben könnyen drámához vezetnek.

Fedezd fel és fegyverezd le a tudatalattidban rejlő szimbólumokat! Tudatosítsd magadban, hogy a „hitrendszered” milyen történeteket ismétel az életedben. Hogy ennek véget vess, tedd a következőket:

Figyeld meg, mi történik.

Kutasd fel a történetben, és a saját életedben rejlő ismétlődést.

Fedezd fel a „mintát”, és egy terapeuta segítségével annak forrását.

Alakítsd át a történetet.

A folytatásban, az elrejtett szimbólumokról és annak hatásairól fogok írni!

SZIMBÓLIKUS CSELEKEDET:

Ha valaki szeret engem, ezt vagy ezt teszi. Azt sohasem. A hitrendszeredben élő ehhez hasonló, kimondatlan elvárások, nyomást gyakorolnak a másikra, aki ettől tudattalanul el akar menekülni. Így gyakran az ellenkezőjét éred el annak, amit szerettél volna.

SZIMBOLIKUS KIJELENTÉSEK:

Vannak, aki túl gyakran bizonygatnak valamit. Minél többet mondogatunk valamit, annál jobban próbáljuk saját magunkat is rávenni arra, hogy higgyünk benne. Ha kérdezetlenül és gyakran beszélünk egy adott témáról, annak általában az az oka, hogy még nem oldottuk meg a problémát.

CSILLAGJEGYEK:

A horoszkópban vetett túlzott hit. Tény, hogy vannak olyan alaptípusok, akik könnyebben vagy nehezebben jönnek ki egymással, kedves olvasó, kérlek, tartsd szem előtt, hogy létezik számos más tényező is, amely szerepet játszik az emberi kapcsolatokban.

SZIMBÓLIKUS TÁRGYAK:

Milyen ruhát visel valaki? Mit gondol a világról? Mi a foglalkozása? Milyen az autója? Kedves olvasó, tudd, hogy az emberek folyamatosan változnak, és gyakran anélkül viselnek bizonyos szimbólumokat(márkákat), hogy jelentőséget tulajdonítanának nekik. Ha ez alapján ítélsz meg valakit, a saját múltadat ítéled meg, és nem azt az embert látod, aki előtted áll.

SZIMBÓLIKUS GONDOLATOK:

A szerelmet számos hamis gondolatövezi, amelyek elutasító programja kapcsolódik tudatodhoz.

Néhány példa:

A szerelemért meg kell küzdeni.

A szerelemhez szükség van vonzódást elősegítő tárgyak bevetésére.

Az idő kevés. Ha nem sietünk megismerni a másikat, elveszíthetjük.

A másik meggyőzésére, kreatív trükkökre van szükség. Szerelemben, csak a legokosabbaknak van részük.

A vetélytársak mindenhol jelen vannak, és le kell győzni őket.

Ha egy kapcsolat nehézzé válik annak az az oka, hogy a másik nem látja a valóságot.

A jók már mind elkeltek. Ha valaki szabad, azzal biztosan van valami baj.

Gyakran kell mondogatni,hogy „szeretlek”. Ha valaki nem mondja az nem is szeret igazán.

Nincs szerelem fájdalom, izgalom és dráma nélkül. Ha valamelyik hiányzik az nem szerelem. A szerelem állapota olyan, mint a félelemé (az elvesztéstől való félelemé). „tényleg szeret? Meddig fog még tartani?”

Kedves olvasó, tudd, hogy hitrendszered támogatja, vagy akár meg is akadályozza céljaid elérését.

GENERÁCIÓS MINTÁK

Nóri harminchét éves, csinos nő! Szeret festegetni, szobrászkodni és táncolni, de mindemellett számos más hobbija is van. Az utóbbi nyolc évben három hosszabb kapcsolata is volt. Mind azzal végződött, hogy Nóri a fájdalmas szakítás mellett döntött, partnerei ugyanis látványosan lenézték és kihasználták. Nóri kétségbe volt esve és hibásnak érezte magát, amiért fogalma sem volt, miért futnak zátonyra a kapcsolatai.

„Meg kell figyelnem, mi történik, valami nem stimmel az életemben! Nem akarok valamit, de mi az?”

Kis idő múlva, rálátott a generációs mintára. „ A következő dolgokat soha nem akarom újra átélni: Hogy a férfi, akivel együtt élek újságot olvasson a reggelinél, hogy miután hazaért, azonnal bekapcsolja a tévét, hogy állandóan félre vonuljon, hogy valami értelmetlen hobbinak hódoljon. A legutóbbi három partnerem így viselkedett, és ezzel mélyen megsértett.”

Már tudtuk, hogy mit nem akar, és kértem, hogy fogalmazza meg azt, hogy mit szeretne.

„El akarok tölteni egy csodálatos reggelt a szerelmemmel, a férfival, aki szeret és becsül engem, aki nem bújik újság mögé, és ezzel nem épít falat kettőnk közzé.”

Megkérdeztem tőle, hol találkozott hasonló viselkedéssel, és kértem, hogy fogalmazza meg a mintát.

„Ha visszagondolok a múltra, a legtöbb partnerem nem tisztelt, és ezt világosan éreztették is velem. Ez a közös minta a történetekben”- válaszolta.

„Az apám ugyanígy bánt az anyámmal. Anyám feláldozta magát, és apám azonban nem értékelte, tudomást sem vett róla. Elbújt az újság mögé, mintha egy fal lenne. Gyermekként, rossz volt ezt végignézni. Már akkor elhatároztam, hogy soha nem olvasok újságot, ha valaki más is van mellettem. Még ma sem szeretem az újságokat, és olyan partnert sem akarok, aki csak egy kicsit is hasonlít az apámra. Furcsa módon, csak ilyen férfiakkal hoz össze a sors.”

Nóri felismerte, hogy a problémája, generációs minta, és hogy miért vonz olyan férfiakat, akik ebből a szempontból az apjára hasonlítanak. Képes volt megbocsátani magának, és tudta, hogy semmit sem tett rosszul. Az apjának is megbocsátott, mert belátta, hogy haragja csak fokozná a problémát.

Együtt átalakítottuk a történetet. Milyen lenne az a jelenet, amelyben a szeretett személy, számodra a legmegfelelőbb módon viselkedne?- kérdeztem tőle.

Nóri a következő történetet képzelte el:

” Vasárnap reggel van. Egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt, és megkaptam mindazt a szeretetet és melegséget, amire vágytam. Érzem és tudom is, hogy szeret. Kimegyek a konyhában, elkészítem a reggelit, és közben hallom, ahogy a zuhany alatt énekel. Szeretem a hangját. Elhatározom, hogy friss kenyeret hozok a péktől. Az odafelé vezető úton, egy újságos mellett haladok el, és megállok. Tudom, hogy szívesen olvas újságot. Akárcsak az apám. Veszek egyet, majd a házhoz érve, szedek pár szál friss virágot. Még azelőtt érek vissza, hogy kilépne a zuhany alól. Észre sem vette, hogy kimentem. Beteszem a virágokat egy vázába, majd leteszem a friss kenyeret az asztalra, és a tányérja mellé leteszem az újságot. Amikor belép a konyhába, csodálkozva megáll, és gyönyörködni kezd a látványba. Látom, hogy örül. Átölel és leülünk. Felfedezi az újságot, rám néz, majd megjegyzi, hogy milyen figyelmes vagyok, és hogy nem képes újságot olvasni, mert mellette vagyok. Érzem, hogy mennyire szeret engem, és érzem, hogy mennyire örül az újságnak. Azt mondom neki, olvasson csak nyugodtan, én pedig elkérem az újság utazási mellékletét. Reggelizünk, beszívjuk a friss kávé, a kenyér és a virág illatát, olvasgatunk, és felváltva felolvasunk egymásnak az újságból. Élvezem a jelenetet!”

HOMOKRA ÉPÜLT PÁRKAPCSOLAT

A szerelem vak, a szeretet éber!

Párkapcsolaton belül a nők többsége biztonságra és gyengédségre vágyik. A legtöbb párkapcsolat úgy kezdődik,hogy keresünk valakit, akitől megkapjuk amit mindig is szerettünk volna. A nehézség abban rejlik, hogy a másik is ugyanúgy keres. A szerelem arra szolgál, hogy fenntartsuk az illúziót, hogy ezt meg is kapjuk. A szerelem felébreszti a belső gyermek rászorultságát, és a másik fél, így könnyen az apa vagy az anya pozíciójában kerülhet. Ez szükségszerűen csalódáshoz vezet.

A párkapcsolat olyan, mint egy vállalkozás, és egészen más, mint egy szerelmi viszony, és nem egy meghosszabbított szerelem, hanem valami egészen más. Ahhoz hogy sikeres legyen mindkét félben, ki kell alakulnia egy belső képnek, egy tartós kapcsolatról. Sok emberben, ez a kép csak egy szerelmi viszonyra elég. Ha hagyjuk, hogy kialakuljon bennünk egy másik kép, amely megfelel a méltóságnak és az erőnek és még a hivatottságnak is, akkor valaki olyan fog belépni az életünkben, akire ez a kép hat.

Ha a belső kép szerelemmel is társul, annál jobb.

 A szerelem vak, a szeretet éber.

A szeretet számára a másik úgy megfelelő, ahogy van. Épp ezzel érintjük meg a másikban a legmélyebbet, és így bontakozhat ki.

Ha egy párkapcsolatban a férfi vagy a nő a másikat nem elsősorban nőként vagy férfiként akarja, hanem más okból, például szórakozásból vagy hogy eltartsa, vagy mert a másik gazdag vagy szegény, művelt vagy egyszerű, vagy mert meg akarja őt hódítani, védelmezni akarja,vagy mert olyan szépen szokták mondani, gyermekei anyának vagy apjának szeretné, akkor a párkapcsolat alapja homokra épül, és az almában ott a kukac.

Mások a szabadon választott kötelékekben szerzett tapasztalatok alapján a párkapcsolatot úgy tekintik, mintha kedvük szerint meghatározhatnák annak célját, vagy rendjét saját kedvük szerint. Ezzel azonban a könnyelműségnek szolgáltatják ki a kapcsolatukat.

A kapcsolati dinamikában uralkodó rendet nem sérthetjük meg. Ha az egyik fél kíméletlenül és könnyű szívvel felbontja a kapcsolatot, akkor sokszor egy ebből született gyerek úgy viselkedik, mintha egy igazságtalanságért bűnhődne.

A valóságban előre adottak egy párkapcsolat céljai, és ha ezeket el akarjuk érni, az állhatatosságot és áldozatot követel.

CSALÁDDINAMIKA

TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS

Az olyan súlyos betegség, mint a rák, néha egy bűn, például egy terhesség megszakítás miatti bűnhődés. A bűnhődés utáni vágy a lélek mélyén hat, bármit mond is ellen az értelem.

A bűnhődés utáni vágy, akkor ér véget, ha terápia keretén belül, szemében nézünk annak, aki fizetett. Tehát ha az apa és az anya az elvetetett gyerek szemében néz és helyet kap a szülők szívében.

Akkor érzik a bűnt, és a bűnhődés véget ér.

A gyerek, csak így adja hozzájárulását a szülők tovább életéhez. És ez a bűnhődéssel összehasonlítva mindenki számára jobb megoldás.

Terápiákon, klienseim részéről megszületik a felismerés miszerint ezzel a bűnhődés véget ér, de a bűn megmarad! ……hát IGEN!

És mi lesz akkor a bűnnel?

Egy terhesség megszakításnál nem jóvátehető a bűn, akkor sem ha elismerik. A bűn megmarad. Az el nem ismert bűn, vezet bűnhődéshez. Ez egy kísérlet arra, hogy megszüntessük a bűnt. Ha azonban elismerjük, hogy a bűn megmarad és elismerjük az elvetetett gyereket, akkor a bűnből erő születik, amely az életet szolgálja. Akkor már nem gyötri a bűntudat, hanem a bűn erőnek érezhető.

Ez a különbség. Az elismert bűn, a bűnhődés helyett jó tetthez vezet. Erőt ad a jó tetthez, és természetesen az élethez, hogy életbe maradjunk.

Nézzük, mi történik akkor,ha megjelenik a szándék?

Itt két különböző folyamatról van szó. Először az az elképzelés, hogy megtesszük. És azután amikor az ellenkezője mellett döntünk. Nos, mi számit ilyenkor?

Hogy nem tettük meg!!!! PONTOSAN!

Sokszor ismétlődik a kérdés: Van jelentősége annak, hogy közvetlenül az abortusz után adok helyet a szívemben a gyereknek, vagy egy év múlva, vagy harminc év múlva?

A léleknek nem jelent különbséget. Ez olyasmi, amit pótolni kell. Figyelembe kell venni azonban egy fontos elvet. Egy idő után, fontos, hogy a bűn elmúlhasson. Ha egy pár elvetetett egy gyereket, és az anya, valamint az apa a szívükbe fogadják, akkor gyógyító kép lehet a szülők számára, ha egy évig megmutatják ennek a gyereknek a világ szép dolgait. Azután már halott lehet. Akkor békében nyugodhat, és elmúlhat a bűn.

A nyugalomhoz fontos komolyan venni, hogy minden mulandó. Ezért fontos, hogy a bűn és a bűn következményei, egy idő után elmúlhassanak.

ATTÓL FÉLEK, HOGY ELHAGYSZ!

Amikor az egyik fél el akarja hagyni a másikat, a partner sokszor olyan különös módon reagál, amelyet nem igazán lehet megmagyarázni. Halálfélelem ébred abban, aki elhagynak. Olyan érzése van, mintha a partnerrel együtt az életét is elveszítené. Ez pontosan az a helyzet, amit egy kisgyerek érez, amikor hirtelen elhagyja az édesanya. Óriási félelem és pánik van benne!

Ha megfigyeljük az elhagyott felnőttek arckifejezését, azt lehet róla leolvasni, hogy ezek az emberek, most gyermeki érzéseket éreznek, és láthatjuk, hogy lelkileg most hány évesek. Talán kettő, esetleg négy??

Ha azonban valakinek az érzései egy felnőtt érzései, akkor soha nincs teljesen kiszolgáltatva. Tudja, hogy az élete nem attól függ, hogy a partner marad vagy megy.

Ha az egyik fél, gyakran vagy nagyon erősen érez gyermeki érzéseket, az veszélyezteti a kapcsolatot.

Az is előfordul, hogy az egyik fél azt mondja a másiknak: Ha elhagysz, megölöm magam, mert nincs értelme tovább az életemnek! Ezzel a másik fél anya szerepbe kerülhet, akinek gondoskodnia kellene a gyerek túléléséről. Így azonban nem partner a továbbiakban, és számára nem marad más megoldás, mint kilépni a kapcsolatból.

Az egyik fél ereje, amellyel a másikért küzd, sokszor abból a gyermeki félelemből táplálkozik, hogy elveszíti édesanyát. A hűség elvárása ilyenkor nem a partnerre vonatkozik, sokkal inkább az anyára. A feltétel nélküli hűség, különösen, ha valami áldozatot is hoz érte az adott partner, szintén a gyermek édesanya iránti hűségének átvitele a partnerre. Ebben pedig van valami valótlan.

A kapcsolat sikeréhez fontos, hogy mindkét fél a partnert keresse a másikban és ne az anyát. A szexuális szerelem beteljesítésénél fontos, hogy egymás szemében nézzen a két ember. akkor egy férfi, vagy egy nő van a szemük előtt. Ha viszont lehunyjuk a szemünket más képek is felmerülhetnek.

ADNI ÉS ELFOGADNI

Az az egyenjogúság a párkapcsolatban, amely alapvetően a szerelem betejesedésében nyilvánul meg, az élet más területein is megmutatkozik. A párkapcsolat akkor lehet sikeres, ha folyamatosan kiegyenlítődik a két fél között az adás és az elfogadás, mégpedig szeretettel.

Egy példa: Egy férfi ajándékot ad a feleségének, mert szereti. Amint átadta az ajándékot, fölérendelt helyzetbe kerül a nővel szemben. Ő ad a nő elfogad, de mivel kapott valamit, a férfivel szemben, egyfajta kötelezettséget érez. Megpróbálja ez kiegyenlíteni azzal, hogy ő is ad valamit, és mivel szereti a férjét, a biztonság kedvéért többet ad, mint amit kapott. Ezzel a férj kerül az elkötelezettség nyomása alá. Megpróbálja helyre állítani az egyensúlyt, és mert szereti a feleségét, ő is valamivel többet ad. Így ha a kiegyenlítődés iránti szükséglet, szeretettel párosul, egyre fokozódó cserefolyamat alakul ki, nagy mennyiségű adás és elfogadás. Ez még szorosabban összeköti a két embert, és így fokozódik bennük a boldogság érzése. A jó párkapcsolat egyik alapja, hogy a jó így módon folyamatosan áramlik a párok között.

Sok kapcsolatban megtörténik, hogy az egyik fél okoz valamit a másiknak, amivel megbántja. Ilyenkor is megvan a megbántott félnek a kiegyenlítődére való igénye. Bosszúvágy van benne.

Tehát ő is okoz valami gonoszat a másiknak, és mivel úgy érzi, neki van igaza, kicsivel több rosszat okoz. Ezzel a megbántott félnek ismét joga van ártani a másiknak, és mivel úgy érzi, igaza van, ő is valamivel többet ad vissza, és így folytatódik az egymásnak ártás.

Kialakul egy rossz irányú cserefolyamat, és ez a csere is egymáshoz köti a feleket, de a boldogtalanságban.

Van azonban egy egyszerű szabály, hogy hogyan lehet kilépni ebből az ördögi körből: ugyanúgy, mint a pozitív cserefolyamatnál valamivel több jót adunk a másiknak, hiszen szeretjük őt, a negatív cserefolyamatnál valamivel kevesebb rosszat adunk vissza. Ezzel újra elkezdődik a pozitív cserefolyamat. Ez egy egyszerű, ám nagyon hasznos szabály.

Munkahelyi szerelem

A férfi és nő szerelmen kívül, más életterület, amely szoros kapcsolatot teremt két ember között, az a hivatásunk.

A munkahelyi szerelmek gyakran zátonyra futnak. Ez még akkor is igaz, ha nemcsak félre lépésről vagy flörtről van szó, hanem szerelemről, amely tartós kapcsolathoz vezet. Csak a legritkább esetben van jó hatással a munkahelyi légkörre, ha a munkatárs élettárssá válik. Amikor pedig a kolléganő és a felettese között szövődik szerelmi viszony, a hölgy egy szempillantás alatt szembe kerülhet a munkatársaival. Lelkileg az ember nem sokáig bírja az ilyen megpróbáltatást.

Ha valaki csakugyan a munkahelyén találja meg élete párját, akár kis akár nagy cégek esetén, ajánlott mihamarabb egyiküknek más kenyéradót keresni. Ez rendszerint, mint a magánéletre, mint a munkára kedvező hatással van.

Ha valaki a párjával közös üzletet vezet, vagy beszáll a vállalkozásba, létfontosságú, hogy külön válasszák egymástól a munka és az együtt élés kérdéseit. Ezt azonban sajnos könnyebb mondani, mint megtenni. Csak kevés párnak sikerül együtt dolgoznia és ennek ellenére boldognak lennie.

Sajnos gondok merülnek fel akkor is, ha a kapcsolatnak vége, de a cég tovább működik. A válást követően, sok párnál fellángoló vita azonnal érezteti hatását a munkahelyen is.

De nézzük, milyen veszélyeket rejt, ha valaki szakmailag túlságosan is a párjára van utalva.

Mi történik akkor, ha a férfi a nő által kap szakmai lehetőséget?

Az üléseken sokszor elhangzik: „szerettem őt, és azt mondtam neki, hogy az én pénzem az övé is, használja nyugodtan….?”

Vajon, mikor tudatosul a hölgyben, hogy szabályszerűen felajánlotta a társának, hogy használja ki?

A kérdésre hogy:  Felelősnek érzi-e magát, hogy a tettes pozíciójába kényszerítette a másikat?

Ráadásul, nem is veszi férfi számba a társát, pátyolgatja, kényezteti ,mint egy gyereket….ez távolról sem felnőttekhez méltó kapcsolat!

Rendszerint kiderül, hogy a domináns fél esetünkben a hölgy, milyen családi múlttal rendelkezik, ugyanis az a személy, aki gyerekkorában meg akarta menteni a szüleit,(akár egymástól, akár az alkoholtól) majd később a világot, sok esetben segítői szerepet tölt be.

Összeköltözés
Két olyan ember összeköltözése, akik jól kialakították a személyes életüket, lakásukat, érettek és kontúrral rendelkeznek, hosszabb ismeretséget és eléggé megalapozott bizalmat feltételez.

Jó időben...
Egy megfontoltan és végigbeszélten meghozott döntés következménye az lesz, hogy még több örömöt leltek egymásban, a kompromisszumok egészségesek, mindketten közel egyformán hoztok áldozatot az együttélésért, és mindenkinek elég tere és személyes szférája van.

Mintha két erős, egészséges faként állnátok stabilan egymás mellett, elegendő teret és elegendő biztonságot adva egymásnak.

Túl korán...
Abban az esetben, ha már nagyon nehezen viseled a magányt, túl könnyen és gyorsan dönthetsz az összeköltözés mellett. Ennek az az előnye, hogy megkönnyebbülhetsz egy időre, hogy végre nem egyedül ébredsz, van valakid, aki felvállal, nem üres lakásba érsz haza. Ám hátránya, hogy nem is tudod, hogy valójában kivel is költözöl össze, hiszen nem adtál magadnak időt rá, hogy megismerd, mint ahogyan ő sem ismer téged.

Amikor két ember összeköltözik, és nem ketten vesznek ki vagy meg egy harmadik lakást, hanem az egyik fél a másik otthonába megy, az komoly előzetes beszélgetéseket igényel. Ha úgy cuccolsz át valakihez vagy ő hozzád, hogy a határok nem tiszták, abból később nagyon sok súrlódás lesz, vagy egyre növekvő rejtett neheztelések, ami vagy életen át húzódó vitákat vagy szakítást fog eredményezni.

Hová teheted a dolgaidat, vagy hová teheti a dolgait? A magadénak érezheted-e az ő bútorait annyira, hogy ne vendégnek érezd magad, vagy ő a magáénak érezheti-e a tieidet? Melyik az ő kedvenc bögréje, amelyikből ne igyál, és melyik a tied? Ki takarít és hányszor? Ki mos és ki tereget? Ki főz, mennyit, mit? Hogyan oszlik meg ez anyagilag?

"A szerelem majd mindent megold" leple alatt rejtetten gyűrűznek a rossz érzések akkor, ha mindezeket és még az összes többit, amit nem írtam le, nem beszélitek át előre mindkettőtök számára megnyugtatóan.

Ekkor jön az amőba-érzés. Egymásba folytok, alkalmazkodtok, de nincs következetesség, csak alig-határok.

A kompromisszum csak akkor jó kompromisszum, ha mindketten mertétek vállalni a vágyaitokat, és kimondtátok az összes érzést, ami bennetek van egy-egy határkeresés kapcsán. Addig kell beszélgetni, amíg minden kimondódik. A csalódottságok ugyanannyira, mint az örömök és félelmek.

Ha szeretnél 5 polcot a párod szekrényében, de ő csak 4-et ad szívesen, akkor csalódott lehetsz. Mondd ki. Ne zsarold vele, semmiképpen sem. Ha képes vagy rá, fogadd el, hogy most ennyi van, de fejezd ki, hogy ez mit okoz benned.

Ha te tudsz kevesebb teret biztosítani a párod számára, mint amennyi neki jólesően elég, akkor el kell tudnod fogadni az ő érzéseit, és szeretettel vele lenni ebben.

Ha sehogyan sem tudtok úgy megegyezni, hogy mindkettőtöknek jó legyen, akkor gondolkozzatok el egy harmadik lakáson vagy azon, hogy korai még az összeköltözés.

Sokára vagy soha...
Léteznek olyan emberek is, akik elképesztően nehezen engednek be bárkit a személyes terükbe. Ők személyiségükben is roppant zárkózottak, és ez megnyilvánul abban is, hogy mereven ragaszkodnak a terükhöz, tárgyaikhoz, azok helyéhez. Sem feladni nem képesek, sem beengedni.

Mint magányos sziklák állnak szilárdan és zordan a világban.

Ha ilyen a párod, el kell gondolkodnod azon, hogy rendben van-e neked, ha csak 1-2-5-10 év múltán élhettek közös otthonban. Van-e ennyi erőd és türelmed várni? Szereted-e őt, fontos-e ő neked annyira, hogy megszelídítsd?

Nem lehetetlen küldetés egyébként, de ritkán sikerül.

Summa summarum: ha bölcsen döntötök, alapos beszélgetések után, ha képesek és készek vagytok megvédeni a határaitokat és kimondani az érzéseiteket, akkor csodás együttélés elébe néztek.

SORSCSAPÁSOK A PÁRKAPCSOLATBAN

Bizonyos pároknak különös a sorsa. Például, ha az egyik félnek nem lehet gyereke, ám a másik szeretne családot. Annak, akinek nem lehet gyereke, ez a személyes sorsa, és nem várhatja el, hogy a másik osztozzon vele ebben a sorsban.

Ezért akinek ez a sorsa, belsőleg el kell hogy engedje partnerét. Ha mégis vele marad a társa, az különleges ajándékként is kell értékelni. Ezt nem lehet, nem szabad kikövetelni.

Egyfajta ellensúlyozás lehet a kapcsolatban, ha a férfi azt mondja a nőnek:”Különleges ajándék, hogy velem maradsz, akkor is, ha nem lehet gyerekem. Ez mély tiszteletet ébreszt bennem. Rád bízhatom magam, egészen különleges módon.” Ilyen esetben együtt maradhatnak.

De nézzük, mi történik akkor, ha megszületik a baba:

A párkapcsolatról fontos tudni, hogy elsőbbséget élvez a szülői szereppel szemben, mert az hogy a partnerek szülők lettek, az a párkapcsolat folytatása. Ha egy kapcsolatban nehézségek vannak, meg szoktam kérdezni:  Mi élvez elsőbbséget a párkapcsolat, vagy a szülői szerep?- mert ha vannak gyerekeik a párnak, sokszor a szülői szerep minden energiájukat igénybe veszi, és csak kevés jut a kapcsolatra.

A szülők gyerekek iránti szeretete a párkapcsolatból táplálkozik, annak a folytatása. Ha újra a kapcsolat foglalhatja el az első helyet, akkor a párok a szülői szerepben is jobban helyt tudnak állni.

És mindenekelőtt: azok a gyerekek érzik jobban magukat, akiknek a szüleik szeretik egymást párként.

KAMUKAPCSOLAT

Kinek melyik élethelyzet az elviselhetőbb, kamukapcsolat vagy inkább egyedül?

Ha egyedüllét mellett teszed le a voksodat, tudd, az a kamunyugi. Hogy miért is hiszed azt, hogy nyugodt vagy? Mert nem érnek olyan ingerek, amik valójában megérintenek, és így biztonságosan, sérülésmentesen élhetsz a kamunyugiban. És hogy miért kamu?

Mert nem sok köze van a valóságos nyugalomhoz, ahhoz a nyugalomhoz, amiben akkor vagy, ha boldog vagy, ha megkapod az ingereket amiket akarsz, attól akitől szeretnéd, és pont ettől vagy nyugodt mert van.

Ne attól érezd magad nyugodtnak, mert az inger közelében sem voltál, mert akárhogy is nézem, így nem nehéz nyugodtnak tűnni, de csak tűnni, mert sajnos ez az állapot bármikor kibillenthető, mégpedig akkor, ha jön a valós inger, ami számít, ami a kamunyugiban nincs!

Mindenkinek volt olyan időszaka valamikor, az a tudatos egyedüllét határozta meg az életét, amikor eldöntötte, most hagyja mindenki békén, ne szóljon hozzá senki.

Ebben az időszakban, eléggé magasra emeljük a falakat, és amikor tudatosul bennünk, hogy végre  bontani szeretnénk őket, akkor sok mindent meg kell tenni ahhoz, hogy újra visszakerüljünk a régi kerékvágásba.

Nehéz megítélni, hogy melyik a rosszabb, az egyedüllét vagy a kamukapcsolat, mert mind a kettő az önbecsapáson alapszik. Ha nem azzal vagyunk, akire igazán vágyunk, és folyamatosan védekeznünk kell egy kapcsolaton belül, csak raboljuk a saját és a másik idejét, megfosztva magunkat és a másikat attól a lehetőségtől, hogy megtalálja, az igazán hozzá illő embert!

A megoldás megtanulni rálátni a helyzetre, nem többször elkövetni ugyanazt a hibát, tapasztalni, tanulni belőle és ha kell továbblépni! A szeretetet a központban állítani, és nem félni tőle. Önvédelem nélkül létezni. Őszintének lenni magunkhoz és másokhoz. Megtanulni, különbséget tenni a valóság és a látszat között.

Béküljünk ki a megérzéseinkkel és az érzéseinkkel, és továbbra se higgyük el, hogy tartósan lehet racionális alapokon kezelni őket. Felismerni, hogy a másik ember véleményéből, mit szeretnénk beépíteni magunkban, mert az valóban rólunk szól, és mi az, ami ő saját maga, csak ránk próbálja húzni, pedig nekünk ehhez semmi közünk.

 Megengedni magunknak, hogy szabadon érezzünk és gondolkozzunk. Mindig a valós dolgok maradjanak értékek, nem a körítés és nem a díszlet, a jól hangzó dolgok, az illúzió, amik a nagy semmit veszik körben, mert nem látszik tőlük a végtelen űr.

Utálom a felszínt! És tudom, bármeddig fogok élni, bármennyi dolog fog változni, és bármennyin fogok változtatni, ez már csak így marad!

Hogy miért utálom? Mert biztonságosnak akarja mutatni az életet, holott nem az. Biztonságosnak tűnik minden, ami a felszínen történik. Nem kell a valóságról beszélni, nem helyezi reflektorfénybe a problémás helyzeteket.

 Higgyük el, amikor minden a helyére kerül, akkor már nem építünk falakat, nem védekezünk, merünk kérdezni, nem félünk beszélni, nem félünk a változástól, nem védjük magunkat folyamatosan, és nem hárítunk!

Ez sok- sok óra önismeret, és sajnos nem sikerülhet mindenkinek!