MOSTOHÁK 2

Lássuk, mi történik olyankor, ha mindkét fél hozza magával az előző házasságból született gyereket, és a gyereket egy fedél alatt laknak.

Ilyen esetben nagy figyelemre van szükség ahhoz, hogy ne próbáljunk meg beleavatkozni a mostohagyerekek nevelésének legfontosabb kérdéseibe, és legyünk képesek ráhagyni ezt a társunkra és a gyermek másik szülőjére. Másrészt a családban együtt élő gyermekeket nem szabad más elvek szerint nevelni, mert ebben az esetben állandó vita alakul ki a gyermekek között: Miért szabad Andreának este kilencig tévét néznie, és nekem nem, pedig én is annyi idős vagyok?- kérdezi a lány az anyát.

Ha az anya erre azt válaszolná, mert az Andrea apukájának más elvei vannak a nevelésről, mint neki, ez egészen biztosan nem lenne elfogadható a kislány számára. Az ilyen családokban, a hagyományos családokhoz képest lényegesen fontosabbak az újra fogalmazott keretfeltételek és a közösen egyeztetett kompromisszumok, amelyek valamennyi családtag számára elfogadhatók. A tapasztalat mégis azt igazolja, hogy a nevelés döntő kérdéseiben csakis a vér szerinti szülők határozhatnak.

Ha tehát a mostohagyerek az iskolában valami súlyos vétséget követett el, akkor nem a mostohaapa vagy a mostohaanya dönt a következményekről, hanem a vér szerinti apa vagy anya. Minden más, csak szükségtelen dühöt vált ki a gyerekből a mostohaszülő irányában. Természetesen elképzelhetőek, olyan határesetek is, amikor a mostohaszülőnek ilyen helyzetekben is szerepet kell vállalnia. Ha például kivételesen teljes mértékben át kell vennie a mostohagyerek nevelését, mert a vér szerinti szülő beteg, vagy túlságosan lefoglalja a hivatása, akkor nagyon részletesen meg kell beszélni, hogyan viselkedjen a mostohaszülő a gyerekkel.

Ha például megbünteti a gyereket, a gyerek sokkal könnyebben el tudja fogadni ezt, ha a mostohaanya vagy a mostohaapa elmagyarázza neki, hogy ő most a vér szerinti szülőt képviseli.”Most pontosan ugyanezt teszem, amit az édesanyád/vagy édesapát csinálna ebben a helyzetben. Megbeszéltem az édesanyáddal, vagy az édesapáddal, és ő ezt tenné!”

Igazán nehézzé akkor válik a helyzet, ha olyan embert választunk házastársul, akinek tinédzser korú gyermeke van. Egy kisgyermek az idő elteltével, sokkal inkább meg tudja nyitni a szívét, az apja vagy az anya új társa felé, mint egy idősebb gyermek. Ilyenkor nagyon sok türelemre van szükségünk.

A mostohagyermek különösen, ha már idősebb pontosan érzi, hogy az apja vagy az anya új társa, sohasem fogja úgy szeretni őt, mint a saját gyermekeit, vagy ahogy a vér szerinti szülei őt szeretik. Nem szabad leplezni, vagy tabuként kezelni ezt a teljesen magától értetendő tényt, mert csak elmérgesítené a helyzetet. Ha nyíltan beszélünk a gyerekkel az igazságról, akkor mint a szülő, mint a gyerek lelke megkönnyebbül. A mostohagyereknek emellett, még csak szeretnie sem kell a mostohaanyát vagy a mostohaapját, épp elég, ha anyu vagy apu szereti az új társát. Ha ezt tudatosítjuk a gyerekben, nagy terhet veszünk le a válláról, és egyidejűleg a társunk helyzetét is könnyebbé tesszük, akinek így nem kell megfelelnie a teljesen irreális „papa elvárásoknak”!

MOSTOHÁK

Korábbi cikkekben már írtam a régi partnerekről és azok hatásáról a jelenlegi kapcsolatra. Szinte, ugyanazok a gondolatok és viselkedési formák vezetnek el bennünket, ebben az esetben is a megoldáshoz. Ha az ember a lelke mélyén valóban tiszteli a férje vagy a felesége előző partnerét, illetve a másik előző házasságából született gyermekét, akkor a kapcsolatuk jól működhet.

Egy mostohaapa azt mesélte, hogy problémái voltak a mostohafiával. A fiú, egyre agresszívabbá vált vele szemben, és nagy feszültség alakult ki a fiú vér szerinti apja és ő maga, a mostoha apa között. A legnagyobb gondot, mindig a vér szerinti apa és a fia találkozásainak a szabályozása jelentette. Tudni kell, hogy nagyon rossz hatással van a családi békére, ha egy mostohaszülő megpróbálja elfoglalni az igazi szülő helyét. Amikor valaki tudatában kerül ennek a felismerésnek, nagy megkönnyebbülés lesz úrrá rajta, hiszen tudatosul, hogy nem ő a felelős a gyerek iskolai osztályzataiért, sem a viselkedéséért, sem számtalan másdologért. A mostohaszülők, hajlamosak azt gondolni, hogy most már ők a felelősek mindenért, valóban mindenért, ami a gyerekkel történik. Úgy érzik, hogy lényegesen 100% kosan anyává vagy apává kell válniuk a gyerek számára, és csakis az ő hibájuk, ha valami nem alakul jól.

Ha mostohaszülő, belső lelki viszonyulása megváltozik, akkor ez nagyon rövid idő elteltével, pozitív irányban változtatja meg a családi légkört.

Azokban a családokban, ahol az egyik szülő mostoha, ott a legnagyobb méreg a féltékenység!

A zöld szemű szörny, nem ütheti fel a fejét, azoknál a családoknál ahol ismerik a rangsort. Mindig az élvez elsőbbséget, ami előbb volt. Vagyis az előző partner, és az ebből a házasságból született gyerek!

Sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem képesek elfogadni, hogy az előző partner és annak gyereke, beletartozik a családi rendszerben. De hogyan is lehetne, áldás azon a kapcsolaton. Az alapvető szabályokhoz tartozik például, hogy a nő, semmilyen formában ne tegyen szemrehányást a férfinak azért, mert szoros kapcsolatot tart az előző házasságából született gyerekkel, vagy épp közös programot szerveznek a szünidőre. Megfordítva is nagyon fontos, hogy a férfi szeretettel viszonozza feleségének, hogy ennyire tekintettel van a gyerekeire.

Ha a gyermekét egyedül nevelő, egyedül álló szülő megfelelő társat akar találni, akkor az a legcélszerűbb, ha a gyermeküket szintén egyedül nevelő szülőkkel kezd kapcsolatot, vagy olyanokkal, akiknek szintén van gyerekük. Még ha nem laknak is közös háztartásban a társ gyermekei, hanem az előző házastársnál maradnak, az új élettársnak akkor is tekintettel kell lennie a partnere előző kapcsolatából született gyerekeire.

A kapcsolatnak, nagyobb esélye van a sikerre, ha a pár kölcsönösen vagy váltakozva van tekintettel egymásra, és nem mindig csak az egyik toleráns. Ennek is az adás és az elfogadás kölcsönhatására van köze. Az aki egy előző kapcsolatából született gyerekeket hoz egy új kapcsolatba, az új kapcsolatban többet kap, és az, akinek nincs gyereke többet ad. Ha mindkettőjüknek vannak előző kapcsolatokból született gyerekei, akkor kezdettől fogva kiegyensúlyozottabb, az adás és az elfogadás mértéke, különösen akkor, ha valamennyi gyerek egy fedél alatt él!

HALÁL

A spiritualitást nem lehet a haláltól külön kezelni. A mi kultúránkban a halált félelem övezi. Hellinger szerint az élete a haláltól különválasztva szemléljük, életünket valamilyen személyes tulajdonnak tartjuk, amit maximálisan ki kell használni. Ám az életet a halál perspektívájából is nézhetjük. Minden ember rövid időre felbukkan az életben, aztán újra visszahull. Az élet végezetével visszatérünk oda, amiről semmit sem tudhatunk. Ha összemérjük magával a létezéssel, vagy a mélységgel, amelyből szüleink révén feljöttünk, életünk parányi és átmeneti.

Ebből a szemszögből nézve egy gyerek korai halálában nincs semmi rossz. Aki 85éves korában hal meg, illetve a gyerek, aki mindössze egyévesen, egyaránt ugyan abba a létformába hull vissza, amelyről nem tudunk semmit. Ezen a síkon nincs különbség köztük.

Hétköznapi életünket erővel tölti fel, ha úgy élünk, hogy tudatában vagyunk a mulandóságnak. A halálunkig hátralévő időt ajándéknak tekinthetjük. Ezzel a szemléletmóddal a családunkban előforduló halálesetekkel is könnyebben tudunk szembenézni. Ha meghal valaki, akit szerettünk, meg kell őriznünk a szívünkben. A halottak tisztelete a család minden tagjára nemesítően hat. Az elválás akkor sikerül, ha a búcsú mély fájdalmának szabad utat adunk, és nem térünk ki előle. Ha elmenekülünk, a fájdalom elöl, az szorosan hozzá köt bennünket a halotthoz, és eltűnik a saját életünk.

Ha a hátramaradott gyásza nem akar szűnni, akkor Hellinger szerint sok esetben, akár meg is neheztelhet a halottra. Ilyenkor ez a mondat segít:”Tisztelem az életedet és a halálodat!” Néha az is előfordul, hogy valaki átveszi egy családtagjától, annak a ki nem élt gyászát, vagy pedig úgy érzi, tartozik még valamivel a halottnak.

GYÓGYULÁS ÉS REND

Régóta ismert, ősi bölcsesség, hogy a betegségeknek a rendetlenséghez is közük van, mégpedig nem csak a fizikai szinten, testben, hanem az életben, vagy a családban vagy a lélekben kialakult rendetlenséghez. Ha igazán súlyos betegekkel dolgozom, soha nem láttam olyat, hogy a családban minden rendben lett volna. Minél súlyosabb a betegség, annál súlyosabbak a családban a sorsok, és annál nagyobb a rendetlenség. 

Ezért szolgálja a gyógyulási folyamatot, ha azt, ami rendetlen, rendbe tesszük, amennyire lehetséges. Tehát a renddel gyógyítunk.

Ezért dolgozunk rendekkel, amelyek gyógyítanak. Rendet tenni azt jelenti:
-bevonni azokat, akik a családhoz tartoznak
-megadni a tiszteletet azoknak, akiktől megtagadták
-elkerülni, vagy elengedni azokat, akik eljátszották az odatartozás jogát, vagy akik el akartak menni.

Ezek a családon belül érvényesülő rendek.

REND ÉS BŰN

Van azután egy rendetlenség, ami a bűnnel függ össze, a személyes bűnnel. És van a rend, amikor vannak, akivel szemben igazságtalanságot követtünk el,vagy akivel valami rosszat tettünk, a szemébe nézünk, és így felvesszük vele a kapcsolatot. Ez a kapcsolat nagyon megalázó.

Az első reakció az érzem, bűnös vagyok. A második, hogy érzem, a bűn örökre megmarad. Ennek következtében, minden próbálkozásnak ellen állok, ami megszüntethetné a bűnt (pl. soha nem vetném alá magam kineziológiai kezelésnek, maradjunk zárójelben, mert ott sok minden gyorsan a felszínre kerül).

Hogy sokkal inkább hajlandó vagyok a szemében nézni, egyetérteni vele és a belőle fakadó következményeket vállalni, bármi legyen is. Ez legyen az, hogy akár börtönben megyek, ha megérdemlem.
Vagy jóváteszek valamit, ha ez lehetséges. Vagy ha erre nincs mód, akkor alávetem magam a bűnös sorsának, és azután, a bűnösségből fakadó erőből valami jót teszek, valami egészen egyszerűt. Azután ez a jótett, talán béküléshez vezet, mert aki bűnöm áldozata lett, látja, hogy az ő szenvedéséből, valami jó született.

Ezzel a szenvedő és a békülő pozitív összefüggésbe kerül egymással.
Ahol ez nem történik meg, ahol megtagadják a bűnt, ott sokszor betegség alakul ki, mert nem akarnak felismerni. A megtagadott bűn tehát a betegségek gyakori dinamikája.

Ha ismerjük ezeket az összefüggéseket, akkor meg lehet találni a lehetőséget rá,hogy rendbe hozzunk dolgokat és felszabadítsuk a gyógyító erőket az adott személyben vagy családban.

FÉKEK KIENGEDÉSE-FELNŐTTÉ VÁLÁS

Felnőtté akkor válunk, ha megtörténik a szüleinktől való leválás. Sajnos nagyon sok olyan felnőtt létezik a mai világban, aki csak „nagykorú” de nem érett felnőtt. Ez azt jelenti, hogy sokan megrekednek a gyerekkori sérelmeknél. A szülők tisztelete és feltétel nélküli elfogadása, állandó visszatérő téma. A szülőkről való leválás azt jelenti, hogy már nem táplálunk negatív érzéseket, dühöt, haragot egyik felmenőnk iránt sem, és nem vádoljuk, okoljuk őket, azért mert nem tettek meg értünk gyermekkorunkban valamit, vagyis nem ragadunk le a gyermekkori sérelmeknél.

Megmarad a tisztelet érzése, ha másért nem, azért mindenképpen, mert a legfontosabbat, az életet tőlük kaptuk.

Vannak nagyon terhelt gyermekkori sorsok, amelyek tele vannak traumákkal, és sok rossz dologgal, olyanokkal, amiket senkinek sem kívánnánk. Ilyenkor a gyerek elemei, úgymond „le vannak merülve”, és ilyen esetben nehezen fog tudni adni felnőttkorában, mert nincs miből. Ezek már komplikáltabb esetek, amik több terápiás ülést igényelnek.

Fékek kiengedése:

A gyermekekben működik egy láthatatlan fék, ami akkor lendül működésben, amikor a gyermek teljesítményben vagy boldogságban elkezdi túlszárnyalni a szüleit. Hiszen egy gyerek számára a szülei valóságos „ISTENEK” az ő szavuk, viselkedésük az etalon, és föléjük nőni, őket túlszárnyalni, nem illendő dolog. Viszont, ha a szülőkről való leválás megtörténik, akkor nincsenek fékek és nincsenek korlátok, csak a szabad választás lehetősége marad.

Nemzedékeken keresztül átívelő összefonódások és oldásuk

A családokra jellemző egy mély igazságosság és kiegyenlítődés iránti szükséglet. A család úgy viselkedik, mintha közös lelkük lenne.
Ez a közös lélek ügyel arra, hogy a családban egyensúlyban legyen a nyereség és a veszteség, mégpedig több nemzedéken át.

Ha például egy férfi könnyelműen elhagyja az eső feleségét, ezzel fájdalmat okozva neki, és a feleség haragszik rá, akkor a férfi, talán azt fogja megélni, hogy a második házasságából született lánya, neheztel rá, és ugyanazokat az érzéseket mutatja vele szemben, mint az első felesége.

A megoldás az lenne, ha a férfi azt mondaná az első feleségének:”Igazságtalanul bántam veled, sajnálom. Tisztelem, amit nekem ajándékoztál. Nagy volt a szereteted, az enyém is irántad, és ez megmaradhat közöttünk!” Ilyenkor megfigyelhető, hogy a feleség barátságossá válik, mert megkapja a kellő tiszteletet. Azt is mondhatja neki a férj. „Nézd, ő az új feleségem, ezek a gyerekeink. Kérlek, tekints rájuk barátsággal.” Általában az első feleség szívesen beleegyezik ebbe. Ily módon pozitívan oldódik fel az első kötődés.

Ha terápiás keretek között dolgoznánk a lánnyal, azt mondaná az apának:” Ő az édesanyám, és én az ő gyereke vagyok. Az első feleségedhez nincs közöm. Hozzátok tartozom. Amik köztetek, nagyok között történik, nem tartozik rám. Kérlek, tekints rám mint gyerekre, és én apámként fogadlak el.”

Édesanyának azt mondja: „Te vagy számomra az egyetlen igazi. Apa első feleségéhez nincs közöm. Most melléd állok. Kérlek, tekints rám mint a lányodra, én pedig elfogadlak mint az édesanyámat.”

Ha még azt is hozzáteszi: „Te vagy a nagy én a kicsi, te adsz, én elfogadok”, akkor elfoglalhatja a helyét gyermekként a családban, és a korábbi kapcsolat nem fogja kifejteni negatív hatásait a jelenben.

LEGMÉLYEBB  KÍVÁNSÁGOM A PÁRKAPCSOLATBAN…….

1.Sokszor elhangzik a kérdés:

 Hogyan bánjunk egymással a vita során, anélkül, hogy a kapcsolat megkérdőjeleződne?

Hogy ne mindig azonnal arról szóljon:

 Most aztán elhagylak!  Nem bírom tovább Veled!

A TITOK

Egy kapcsolat újrakezdésénél, az egyik lehetőség, hogy mindketten felírják, mi a legmélyebb kívánságuk egy párkapcsolatban. Mégpedig úgy, hogy ne követelés legyen és nem szemrehányások hada. Mindkét fél önmagából indul ki, olyan értelemben, hogy: Legmélyebb vágyam……………és ezt mindketten felírják maguknak.

A következő esték egyikén a feleség olvassa fel a férjnek, amire a férjnek, nem szabad közvetlenül reagálnia. Nem kell, hogy egyetértsen, nem kell hozzászólni, és ellenezni sem! CSAK MEGHALLGATNI!

Pár nappal később Ő is megteszi, csak felolvassa. A feleség semmilyen formában nem reagálhat, sem helyeslően sem elutasítóan!

Később pedig soha többé nem esik szó róla!

A BOLDOGSÁGNAK VAN EGY NAGY TITKA!

A boldogság feledékeny. Nem emlékszik arra, ami korábban volt. Ezzel szemben a boldogtalanságnak jó az emlékezőtehetsége. Ha nehézségek adódnak egy párkapcsolatban, nagyon jól működő alapszabály, hogy a pár azt mondja: adunk magunknak még egy lehetőséget az újrakezdésre! És arról, ami korábban volt, soha többé nem beszélnek! MÉG CSAK NEM IS GONDOLNAK RÁ!

EZ LENNE ABOLDOGSÁG TITKA! DE EZ TÚL EGYSZERŰ!

2.A viták során dacos és ellenkező szoktam lenni……

Pár szót a daccal kapcsolatban:

A dac azt jelenti, hogy akarom is meg nem is egyszerre. Ezért egy dacos emberrel semmit sem lehet kezdeni. Mert ha valamit csinálunk, azt nem akarja, és ha semmit sem teszünk, akkor akarja. Bár semmit sem lehet kezdeni a daccal, „ezzel dacolva” mégis van rá megoldás: EL KELL HALASZTANI ÖT PERCEL! ;)))

Melyik a leghosszabb út Afrikában?

Nem a Kairóból Fokvárosban vezető, hanem a fejből a szívhez vezető út, és onnan az ITT és MOST-ba!

KÍGYÓ- BÉKA

Zivatar után sokkal tisztább a levegő, mint előtte! Akárcsak a kapcsolatok területén: egy konfliktus után sokkal élettelibbé és belsőségesebbé válhat minden. A vita gyakran szükséges és ésszerű, mert időnként tényleg egyértelműen kifejezésre kell juttatnunk dühünket, hogy a társunk komolyan vegye a véleményünket. Egy igazi veszekedés ezért „fel is tud ébreszteni”és rámutat a probléma komolyságára.

Esetenként azonban átlépünk bizonyos határokat, és súlyos sebeket ejtünk. Néha a vita annyira kontrolálatlanná válik, hogy a legkeményebb szitkok is elhangzanak. Az ilyen sérülések annyira súlyosak is lehetnek, hogy az így keletkezett lelki sebek csak nagyon nehezen, vagy épp sohasem gyógyulnak be. Éppen ezért nagyon fontos, hogy sohasem lépjünk át bizonyos verbális határokat. A legtöbb ember nincs is tudatában, hogy a szavakkal okozott sérülések, gyakran sokkal jobban fájnak, mint a testen ejtett sebek.

Sok oka lehet annak, hogy egy férfi és egy nő folyton dühös egymásra és állandóan veszekednek. Állhat mögötte olyan sérelem, amelyet az egyik fél nem akar tudomásul venni. A partneren lecsapódó düh valódi oka sokszor a saját élettörténetünkben keresendő, és mégis a társunkon vezetjük le.

A harag azonban más szempontból is eszköz lehet valaminek a helyettesítésére. Ha például súlyos vétket, vagy hibát követtünk el valakivel szemben, akkor az iránta érzett düh, azt a célt is szolgálhatja, hogy ne kelljen szembe nézni a saját vétkünkkel.

Néha pontosan azért alakulnak ki problémák, mert valaki nem haragszik meg a társára, bár ez feltétlenül szükséges lenne.

Egy példa: A feleség megtudja, hogy a férje megcsalja. A szerető, akinek szintén van férje, a szomszédban lakik, és a két nő reggelente ugyanabba az óvodába viszi a gyerekeit. A feleség a gyűlöletével üldözi vetélytársnőjét, és a legszörnyűbb pletykákat terjeszti róla.

Ez a viselkedés pótcselekvés ahelyett, hogy számon kérte volna a férjétől a félrelépést. Ehhez azonban amint tudjuk, két emberre van szükség!  Ez a nő azonban kizárólag a szeretőt tekintette vétkesnek, aki „elcsábította” a férjét. Ez olcsó és leegyszerűsítő gondolkodásmód. A nő úgy akarja megmenteni a házasságát, hogy teljesen vétlennek tünteti fel a saját férjét, „hiszen ő csak áldozat”!

Az, hogy nem cselekszik, nem vonja kérdőre a férjét és el akarja kerülni a konfliktust, méregként hat a házasságra, mert nem ad esélyt egy tisztító erejű zivatarnak, és az ezt követő újrakezdésnek!

A MÚLT ÁRNYAI

Emlékek

Dénes, egy ötvenhárom éves üzletember, két éve egyedül él, amióta elvált szeretett feleségétől. Reggelente megköti a nyakkendőjét, majd betűzi azt a nyakkendőtűt, amelyet még a feleségétől kapott házasságuk első napján. Ahányszor csak megérintette a tűt, felidézte magában a szerelmet, amelyet kezdetben és még akkor is érzett.  Pár perc múlva, a valóságban találta magát, és tudatosítania kellett, hogy ez már csak a múlt. Nagy űrt érzett az életében. A fájdalom olyan óriási volt, hogy képtelen volt új kapcsolatokat kezdeményezni.

Barátai tanácsára, eljött egy terápiás ülésre. Sokat beszélgettünk, majd azt tanácsoltam neki, nézzen rá a tűre, és írja le olyan részletesen, amennyire csak tudja: a színét, a formáját, a kidolgozását, a súlyát.

Dénes ebben a pillanatban három dolgot is felismert:

   - a tű csak egy darab fém, és nem a felesége iránt érzett szerelem szimbóluma.

   - nem a szerelem jele, ha „tiszteletben tartunk” régi szimbólumokat vagy emlékeket, főleg ha azok fájdalmat okoznak.

   - nem helytelen, ha valaki a volt felesége iránt érzett szerelem ellenére is megismerkedik más nőkkel, és megnyílik előttük. Ezzel nem csalja meg és árulja el szerelmét, épp ellenkezőleg: ha megnyílunk saját életünk beteljesedése és öröme előtt, az csak a saját magunk iránt érzett szeretet jele.

Miután Dénes felismerte ezt, képes volt mellőzni magányának szimbólumát, anélkül hogy fájdalmat érzett volna. Az ezt követő hetekben sorra eladta vagy elajándékozta közös lakásuk számos tárgyát. Elmondása szerint, minél több dologtól szabadult meg, annál szabadabbnak érezte magát.  Hatalmas lelkesedés lett úrrá rajta, ahányszor csak eltávolított olyan tárgyat, amely közös múltjukra emlékeztette. Végül másik lakásba költözött, amit új bútorokkal rendezett be. Pár hónappal később, hosszú idő óta először megismerkedett egy nővel is.

AZ NEM A SZERETET JELE, HA FÁJDALMAT OKOZUNK MAGUNKNAK. A SZERETET JELE AZ, HA MINDENT MEGTESZÜNK AZÉRT, HOGY NE FÁJJON.

ADJ HELYET A SZERELEMNEK!

Képzeld el, hogy van benned illetve az életedben egy hely annak az embernek, akit elképzeltél magad mellett. Akár igazi térként, például a lakásod egyik szobájában is elképzelheted azt a helyet.

Létezik jelenleg egy ilyen hely az életedben?

Lépj be ebben a terembe, és nézz körül: Fájdalmas emlékeket találsz benne? Még mindig lakik benne valaki, aki már régen nincs melletted? Készen állsz arra, hogy egy új lakó mindent megváltoztasson benne? Úgy rendezhetné be, ahogyan ő akarja?

Biztos vagy benne hogy szabad?

Ha nem, jobban teszed, ha kiüríted magadban azt a teret. Ha találkozni akarsz valakivel, vagy azt szeretnéd, hogy párod jól érezze magát veled, térre van szüksége hogy melletted és veled is „létezhessen”. Tudatosan kell kitakarítanod azt a teret. Az kevés, ha csak vágysz rá, mert az olyan mintha csak kapni akarnál, de adni nem. Vendég, csak akkor látogathat meg, és érezheti jól magát veled, ha valóban van egy üres tér az életedben. Lehet, hogy az akire vágysz, sokáig szeretne maradni.

DÖNTS:

Ha meghoztad a döntést, kifelé is sugározni fogod ezt az érzést, hogy szabaddá váltál az új partner számára. A döntés, hogy megváltoztatod az életedet, hogy találkozol egy olyan emberrel, aki megosztja veled mindenét. Ha készen állsz arra, hogy megtörténjen mindaz, ami egy igazi szerelemben megtörténhet, tárd ki kapuidat az ég felé. Ha olyannak akarod megőrizni az életedet amilyen eddig volt, kevesebb teret engedsz az újnak, és a jövőben is a múltat folytatod.