MOSTOHÁK 2

Lássuk, mi történik olyankor, ha mindkét fél hozza magával az előző házasságból született gyereket, és a gyereket egy fedél alatt laknak.

Ilyen esetben nagy figyelemre van szükség ahhoz, hogy ne próbáljunk meg beleavatkozni a mostohagyerekek nevelésének legfontosabb kérdéseibe, és legyünk képesek ráhagyni ezt a társunkra és a gyermek másik szülőjére. Másrészt a családban együtt élő gyermekeket nem szabad más elvek szerint nevelni, mert ebben az esetben állandó vita alakul ki a gyermekek között: Miért szabad Andreának este kilencig tévét néznie, és nekem nem, pedig én is annyi idős vagyok?- kérdezi a lány az anyát.

Ha az anya erre azt válaszolná, mert az Andrea apukájának más elvei vannak a nevelésről, mint neki, ez egészen biztosan nem lenne elfogadható a kislány számára. Az ilyen családokban, a hagyományos családokhoz képest lényegesen fontosabbak az újra fogalmazott keretfeltételek és a közösen egyeztetett kompromisszumok, amelyek valamennyi családtag számára elfogadhatók. A tapasztalat mégis azt igazolja, hogy a nevelés döntő kérdéseiben csakis a vér szerinti szülők határozhatnak.

Ha tehát a mostohagyerek az iskolában valami súlyos vétséget követett el, akkor nem a mostohaapa vagy a mostohaanya dönt a következményekről, hanem a vér szerinti apa vagy anya. Minden más, csak szükségtelen dühöt vált ki a gyerekből a mostohaszülő irányában. Természetesen elképzelhetőek, olyan határesetek is, amikor a mostohaszülőnek ilyen helyzetekben is szerepet kell vállalnia. Ha például kivételesen teljes mértékben át kell vennie a mostohagyerek nevelését, mert a vér szerinti szülő beteg, vagy túlságosan lefoglalja a hivatása, akkor nagyon részletesen meg kell beszélni, hogyan viselkedjen a mostohaszülő a gyerekkel.

Ha például megbünteti a gyereket, a gyerek sokkal könnyebben el tudja fogadni ezt, ha a mostohaanya vagy a mostohaapa elmagyarázza neki, hogy ő most a vér szerinti szülőt képviseli.”Most pontosan ugyanezt teszem, amit az édesanyád/vagy édesapát csinálna ebben a helyzetben. Megbeszéltem az édesanyáddal, vagy az édesapáddal, és ő ezt tenné!”

Igazán nehézzé akkor válik a helyzet, ha olyan embert választunk házastársul, akinek tinédzser korú gyermeke van. Egy kisgyermek az idő elteltével, sokkal inkább meg tudja nyitni a szívét, az apja vagy az anya új társa felé, mint egy idősebb gyermek. Ilyenkor nagyon sok türelemre van szükségünk.

A mostohagyermek különösen, ha már idősebb pontosan érzi, hogy az apja vagy az anya új társa, sohasem fogja úgy szeretni őt, mint a saját gyermekeit, vagy ahogy a vér szerinti szülei őt szeretik. Nem szabad leplezni, vagy tabuként kezelni ezt a teljesen magától értetendő tényt, mert csak elmérgesítené a helyzetet. Ha nyíltan beszélünk a gyerekkel az igazságról, akkor mint a szülő, mint a gyerek lelke megkönnyebbül. A mostohagyereknek emellett, még csak szeretnie sem kell a mostohaanyát vagy a mostohaapját, épp elég, ha anyu vagy apu szereti az új társát. Ha ezt tudatosítjuk a gyerekben, nagy terhet veszünk le a válláról, és egyidejűleg a társunk helyzetét is könnyebbé tesszük, akinek így nem kell megfelelnie a teljesen irreális „papa elvárásoknak”!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.