KÍGYÓ- BÉKA

Zivatar után sokkal tisztább a levegő, mint előtte! Akárcsak a kapcsolatok területén: egy konfliktus után sokkal élettelibbé és belsőségesebbé válhat minden. A vita gyakran szükséges és ésszerű, mert időnként tényleg egyértelműen kifejezésre kell juttatnunk dühünket, hogy a társunk komolyan vegye a véleményünket. Egy igazi veszekedés ezért „fel is tud ébreszteni”és rámutat a probléma komolyságára.

Esetenként azonban átlépünk bizonyos határokat, és súlyos sebeket ejtünk. Néha a vita annyira kontrolálatlanná válik, hogy a legkeményebb szitkok is elhangzanak. Az ilyen sérülések annyira súlyosak is lehetnek, hogy az így keletkezett lelki sebek csak nagyon nehezen, vagy épp sohasem gyógyulnak be. Éppen ezért nagyon fontos, hogy sohasem lépjünk át bizonyos verbális határokat. A legtöbb ember nincs is tudatában, hogy a szavakkal okozott sérülések, gyakran sokkal jobban fájnak, mint a testen ejtett sebek.

Sok oka lehet annak, hogy egy férfi és egy nő folyton dühös egymásra és állandóan veszekednek. Állhat mögötte olyan sérelem, amelyet az egyik fél nem akar tudomásul venni. A partneren lecsapódó düh valódi oka sokszor a saját élettörténetünkben keresendő, és mégis a társunkon vezetjük le.

A harag azonban más szempontból is eszköz lehet valaminek a helyettesítésére. Ha például súlyos vétket, vagy hibát követtünk el valakivel szemben, akkor az iránta érzett düh, azt a célt is szolgálhatja, hogy ne kelljen szembe nézni a saját vétkünkkel.

Néha pontosan azért alakulnak ki problémák, mert valaki nem haragszik meg a társára, bár ez feltétlenül szükséges lenne.

Egy példa: A feleség megtudja, hogy a férje megcsalja. A szerető, akinek szintén van férje, a szomszédban lakik, és a két nő reggelente ugyanabba az óvodába viszi a gyerekeit. A feleség a gyűlöletével üldözi vetélytársnőjét, és a legszörnyűbb pletykákat terjeszti róla.

Ez a viselkedés pótcselekvés ahelyett, hogy számon kérte volna a férjétől a félrelépést. Ehhez azonban amint tudjuk, két emberre van szükség!  Ez a nő azonban kizárólag a szeretőt tekintette vétkesnek, aki „elcsábította” a férjét. Ez olcsó és leegyszerűsítő gondolkodásmód. A nő úgy akarja megmenteni a házasságát, hogy teljesen vétlennek tünteti fel a saját férjét, „hiszen ő csak áldozat”!

Az, hogy nem cselekszik, nem vonja kérdőre a férjét és el akarja kerülni a konfliktust, méregként hat a házasságra, mert nem ad esélyt egy tisztító erejű zivatarnak, és az ezt követő újrakezdésnek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.