A RÉMES KÉT ÉVES KOR
2013.11.17. 22:48
A „rémes” két éves kor!
Kevés olyan olvasó van, aki előtt ismeretlen az alábbi horrorisztikus jelenet: a kis két éves a forgalmas tesco padlóján fetreng, hangosan visítva szerda reggel, a többi vásárló pedig fejcsóválva és a szülőt bámulva megjegyzi: „szegény gyerek”. A percek óráknak tűnnek, a totyogó nem hajlandó abbahagyni az ordítást, az anya pedig egyre tehetetlenebbnek érzi magát.
Annak ellenére azonban, hogy a szörnyű kettesnek nevezik, a hiszti sorozat már két éves kor előtt elkezdődhet, és jó sokáig tarthat.( mindenki látott már olyan felnőttet, aki fejvesztve kiabál és hajigál, csak mert a dolgok nem úgy történnek ahogy elképzelte)
A hiszti a gyermeki fejlődés normális szakasza, és mivel a gyermekek természete eltér, a hiszti foka és gyakorisága is eltérő lehet. Pedig a hiszi a nevelés lehetősége, csak sajnos a kimerült szülő agyában, ez merül fel legutoljára. A hiszti az ellenkezéssel és a fusztrációval függ össze. A gyerek olyat akar, amit nem lehet, azaz keresztezik akaratát.
Felnőttként megtanuljuk kontrolálni dühünket ezekben a helyzetekben (például amikor a párunk uralja a tv távirányítóját) és a legtöbben, nem duzzogunk vagy hisztizünk). A gyerekek azonban, még nem tanulták meg hogyan kezeljék az elutasítást. A gondolat, hogy nem ők irányítanak, néha elviselhetetlen mértékeket ölt. Még súlyosabb a helyzet, ha a gyerek fáradt, éhes, vagy nem érzi jól magát.
Ebben a korban küzdenek a gyerekek a döntéshozatallal is. Azt gondolják, hogy szeretnének valamit, és amikor megkapják, meggondolják magukat. Ez tovább dühíti mind őket mind a szülőket.
Két éves kor körül, a gyerek elkezd leválni az anyáról, és megtanulja, hogy ő és az anya, külön személyiség. Arra is rájön, hogy saját akarata van, ami eltér az anyjáétól. Mivel még csak most tanulják a verbális kommunikációt, a gyerek úgy érzi magát mintha a relativitás elméletét próbálnánk megbeszélni egy birkával, és az ebből eredő stressz óriási mértékeket ölthet.
A hisztiben megjelenik a vágy, hogy akaraterőnket érvényesítsük a másik felett.
Ha nem kap teret a gyerek, tehetetlennek érzi magát, ha nyer, akkor rájön, hogy újra ordítania kell, és megnyerheti a háborút. A túl sok fegyelmezés, megtörheti a gyerek akaratát, és önálló cselekvési képességét, és károkat szenvedhet az önbecslése. Túl kevés fegyelmezéssel, viszont azt érjük el, hogy a gyerek mindenhatónak érzi magát ( kis manipulátor). A szülők részéről, kiegyensúlyozott, nyugodt megközelítés szükséges ahhoz, hogy a gyerek egyénisége fejlődjön, és egészséges önbecsülésre tegyen szert.
Ha viszont beadja a derekát, az további hisztit szül.
A terhelt szülők számára, ez a legkönnyebb út, ami magában hordozza a legtöbb veszélyt.
A hiszti elkerülésére, ajánljunk választási lehetőséget a gyerek számára (pl. almalevet, vagy narancslevet szeretnél inni). A gyerek függetlenségi igénye elégül ki, ha megkapja a választás jogát. A szülő ne vigye magával gyerekét, ha fáradt, beteg vagy éhes. A hiszti roham alatt jelezze neki, hogy tudja, mi zavarja, így könnyebben megnyugszik. Gyakran segít egy gyengéd ölelés. Az anya maradjon nyugodt, mivel ha mindketten kiabálnak, az tovább súlyosbítja a problémát. Az elfenekelés nem segít, csak azt tanulja meg vele a gyerek, hogy az erőszak megengedett viselkedési forma . A nyugalom példázza számára az elvárt viselkedést, mivel a kisgyerek minden estben a szüleit utánozza.
Miért hisztiznek egyes gyerekek többet, mint mások, és miért folytatják néha a totyogó korszak után is ezt a viselkedést? Lehet, hogy erősebb az akaratuk, hevesebb természetűek, vagy korábbi hiszti sikereikre alapoznak, esetleg látták a szüleiket ordítozni egymással, és megtanulták, hogy így is lehet viselkedni.
De lehet az oka elfojtott harag, alacsony önbecsülés, nagyon szigorú szülő, vagy épp ellenkezőleg túlzott engedékenység és kevés megszabott határ.
A hiszti a fejlődés része, de ha fokozott gyakorisággal fordul elő, azt jelenti, hogy a gyermek lelkében vagy környezetében valami nincs egyensúlyban.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.