Sercheli Angelika
Kineziológiai Tanácsadó
HÁRMAN PÁRBAN
A Szerető mint „halál”!
A félrelépésnek sokszor mágikus a vonzereje! A mindent elsöprő „halálos” szerelem mögött, gyakran valóban maga a halál rejtőzik! A félrelépés esetenként, hatékony eszköz lehet arra, hogy az ember teljesen „eltűnjön” a hétköznapokból, és lényegében kilépjen az életből. Minél szenvedélyesebben beszél valaki az új szerelem varázslatáról, annál élesebben lehet hallani a „halál kopogtatását” az ajtón!( a terápiák erről tanúskodnak). Emellett a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen félrelépésekkel az egész életet tönkre lehet tenni: a házasságot, a szakmai eredményeket, az egészséget….
A félrelépések mögött sokszor a felelősség vállalás teljes hiánya mutatkozik meg, amit egy bizonyos élethelyzet, vagy egy szituáció generált. A legegyszerűbb kilépni, elmenekülni egy valós helyzetből, és felépíteni egy saját világot, egy mesevilágot! A lopott órák csak a jó dolgokról szólnak, kész meseországia, ki ne szeretné!
A nyugati kultúra életstílusának alapvető jellemzője a csábítás és a megvásárolhatóság. Sok férfi és nő számára teljesen elfogadottak az egy éjszakás kalandok. Már maga a szó is tanúskodik, arról a lelki lenézésről, amellyel ezekben az esetekben a szexualitásra tekintenek. A testi élvezetek azonban összhangban állak a bennünk élő isteni szikrával, és ennek megfelelően kellene hozzá viszonyulni.
Csak a szexualitásra alapozott csábítás veszélyes játék, ami nagy veszélyt jelent a lélekre, és a későbbiekben mély magányt eredményez. Minden szexuális kapcsolat, ami kezdettől fogva csakis a vágyak pillanatnyi kielégülését szolgálja, és nem veszi figyelembe a másikat, mint embert, sebet ejt a lelken. Ezek a sebek a későbbiekben makacsul megakadályozzák a mély kapcsolatok kialakulását, mert mindig felüti a fejét a további lelki sérülésektől való félelem.
Sokan csak egyetlen kiutat látnak: a jövőben is csak kizárólag kötetlen szexuális kapcsolatokban bocsátkoznak, és elmenekülnek, amint fennáll a veszély, hogy a kapcsolat esetleg elmélyülhet.
Pillantsunk rá a dolgok hátterére: az ilyen esetek általában azzal magyaráztatók, hogy az érintett gyermekkorában nem tudott elég közel kerülni, az apjához vagy az anyához, és gyakran mélyen lenézi a szüleit. Aki pedig nem tiszteli a szüleit, az önmagát sem tiszteli. És aki nem tiszteli önmagát, természetesen a társát sem tudja tisztelni, és lekezelően viszonyul hozzá.
A gyógyulás első lépése tehát az lehet, hogy elfogadja szüleit olyannak amilyenek. És ezzel együtt az életet is a maga teljességében fogadja el, akkor nincs más út, minthogy Istent is elfogadja. Mert a gyerek, csak a testét kapja a szüleitől, és magával hoz valamit a földi életbe az isteni szférából is, amiről semmit sem tudunk, mégis létezik.
Ezek határozzák meg tehát a létezésünket: az anya, az apa, és az a harmadik dolog amit valakitől útravalóul kaptunk. És ez a harmadik dolog, szoros kapcsolatban áll az egyéni sorsunkkal. A sorsunk, pedig annál szabadabban bontakozik ki, annál jobb lesz a számunkra, minél inkább elfogadjuk a szüleinket, és minél közelebb jutunk ehhez a harmadik dologhoz, amelyet sokan Istennek neveznek!
Aki ezt a három tényezőt tiszteli, önmagát is képes igazán tisztelni, és olyan társat vonz magához, aki ugyancsak tiszteli önmagát. Itt a sors fonala a vonzás törvényének megfelelően szövődik.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
