MEGMENTŐK ÉS MEGMENTETTEK

A HŐS ÁRNYÉKOS OLDALA

Ezek az emberek különböző álruhában jelennek meg, mások megsegítésén és felemelésén, esőerdők vagy kóbor állatok megmentésén, vagy épp nem a megfelelő segítői szerepben.

A saját személyes kapcsolatainkban, ők emelhetnek ki minket a problémás helyzetekből és ölhetik le azt a bizonyos sárkányt, amely megjelenhet egy erőszakos kapcsolat képében, vagy akár magányként, az önbecsülés hiányaként, vagy bármely egyéb fájdalmat okozó helyzetként.

DE MI VAN AKKOR, HA EZ A BIZONYOS HŐS, CSELEKEDETEI ÁLTAL, CSAK A SAJÁT HIÁNYOSSÁGÁT PRÓBÁLJA LEPLEZNI? – a válasz szomorú, mert ott ő, a Megmentő szerepében fog tetszelegni!

Az ilyen típusú megmentőnek, mindig meg kell mentenie valakit ahhoz, hogy megerősítse az önbecsülését. Minél több embert ment meg, annál jobban érzi magát a bőrében.

Az önértékelés növelése önmagában nem probléma. A gond az, hogy a Megmentőnek folyton mentenie kell, akkor is, ha az már nem is az ő, vagy a megmentettek érdekét szolgálja. Azért kell menteniük, mert ettől érzik úgy, hogy szükség van rájuk. Ha a megmentett személy a rehabilitáció vagy a javulás bármely más jelét mutatja, a Megmentő feladat nélkül marad. Sokszor előfordul, hogy a Megmentő a segítséget összetéveszti az intimitással, úgy érzi, hogy azáltal, hogy megmentette az adott személyt, az most valahogyan az adósa lett.(segítek ebben-abban, de én rendelkezem a időddel, és határozom meg, hogy mikor és hová mehetsz).

Nagyon sok úgynevezett gyógyítási területen dolgoznak árnyékos megmentők. Azoknak, akik gyógyításra tették fel az életüket, tükröt nyújthat, amelyben megláthatják, hogy ők esetleg milyen segítségre vagy gyógyulásra szorulnak.

Különösen a nőkre jellemző a Megmentő energia. Segíteni akarják a gyermekeiket, meg akarják menteni a családtagjaikat, és a párjukat a helyes útra akarják terelni.

Nézzünk egy-két példát:

Bea férje kokainfüggő volt. Imádta a férfit, de a drogfüggővel való együttélés hullámvasútjáról bebizonyosodott, hogy ezzel nem képes megbirkózni. A férje feldobott időszakai és a magában fordulva, lehangoltan töltött napjai között próbálta megtalálni korábbi kapcsolatuk darabjait.

 A költséges rehabilitációs programok hiábavalónak bizonyultak, és az egyéb hasonló programok sem javítottak a helyzeten. Terápiás kereten belül, ránéztünk a generációs mintákra, és felfedeztük a tudatmódosító szerek használatának mintáit.

Bea apja alkoholista volt, az előző kapcsolatában a társa szintén alkoholfüggő volt, és miután ennek a kapcsolatnak vége szakadt, ment férjhez a jelenlegi partneréhez. Bea kislány kora óta hitte, hogy ő felel azért, hogy az apja jobban legyen, és ezt a meggyőződését, most a férjével kapcsolatban, a házasságban is magával hozta. Ez a minta igen jellemző a Megmentőre.

Nem minden Megmentő élete forog persze a drog és az alkohol megmentése körül. A megmentés tárgyai lehetnek depressziós, bántalmazott vagy akár bizonytalan nők is, de megcélozhatják a szegényeket, a kóbor kutyákat, vagy az elhagyott újszülötteket is.

Nyilvánvalóan, nem azt akarom ezzel mondani, hogy mindenki, aki segítő szándékkal él ezen a világon, a saját törődési igényeit vetíti ki másokra, de bizonyos esetekben ez is közrejátszat, például amikor az emberek azért ajánlják fel önkéntes szolgálataikat, hogy ezzel igazolják saját jóságukat önmaguk előtt, miközben a tudatalattijuk arra figyelmeztet, hogy vannak itt belül is démonok….ezeket azonban inkább elkerülik.

Egy lány napokig zokogott miután elpusztult a madárfiókája, amelyet pár nappal ezelőtt szedett össze valahol. Nem arról van szó, hogy egy állat elvesztése nem zaklathatott fel minden joggal (én magam is imádom az állatokat, és nagyon elszomorít a haláluk), de ez a fájdalom nagyon aránytalan volt, és sokkal tovább tartott, mint amit normális gyásznak tekinthetnénk.

Azzal, hogy ennyire megérintette a madár elvesztése, a Megmentő valahol a saját életét siratta. A madár ő volt, és a halálával a saját lelke egy darabját is elvesztette – azt a törékeny, magányos részét, amelyet elhagytak, és ami miatt úgy érezte magát mintha ő halna meg.

Miért is ment a Megmentő? Egyszerűen azért, mert a megmentés révén növelheti az önértékelését.  A megmentettek hálásak, és mások háláját nagyon jó érezni, a Megmentőknek érezniük kell, hogy szükség van rájuk.

A megmentés továbbá, annak a kivetítése, hogy mi magunk szorulunk segítségre, és ez az oka annak, hogy a legtöbb Megmentő mélyen belül neheztel a megmentettekre, amiért nem segítenek rajtuk-annak ellenére, hogy nem épp ezt a képet közvetítik a külvilág felé.

Ha valakit meg kell menteni, az valahol egy visszacsúszás a gyermeki státuszban, ahol nem kell felelősséget vállalnia semmiért. Könnyebb segítségért kiabálni, mint azt kérni: „Segíts, hogy segíthessek magamon!”

Magunkon segíteni azt jelenti, hogy felelősséget kell vállalnunk a saját életünkért. Ez pedig nagyon nehéz – sokkal könnyebb beájulni az első segítő Hős karjaiba, vagy különböző jóslatok hatására megmagyarázni a jelenlegi élethelyzetet.

A megmentő gyógyulásához meg kell gyógyítani azt a gyötrő vágyakozást, hogy másoknak szüksége legyen ránk. Ehhez a Megmentőnek , meg kell értenie, hogy nincs szüksége másra ahhoz, hogy jól érezze magát a saját bőrében. Ismerje fel, hogy csak a saját vágyait vetíti ki a másikra. Az, aki mást akar megmenteni, először mentse meg saját magát, ahhoz hogy hiteles megmentő lehessen, és akkor már hatékonyan közreműködhet más életében.

A FÜGGŐ KAPCSOLAT

A párkapcsolatok négy típusra oszthatóak. Az első hármat, az előző cikkeimben kiveséztem, (1.a független kapcsolat, 2. a társfüggőség,3. a kölcsönös kapcsolat), most vegyük szemügyre a negyedik típust, a függő kapcsolatot.

A függő kapcsolaton belül, az egyik fél teljes mértékben a másiktól függ, mint egy gyermek, egy beteg vagy egy idős, elszegényedett szülő. Ezek a kapcsolatok általában rövidek, mert a függő személy meggyógyul vagy továbblép, a „gyerek” felnő stb.

Az is meglehet, hogy a felek együtt maradnak, és a kapcsolatuk átalakul az előző cikkekben említett kapcsolattípusok egyikévé.

Kedves olvasó, a kapcsolatod fejlődik vagy hanyatlik?

Mivel a világon semmi sincs nyugalmi állapotban, mindenkor a fejlődés vagy a hanyatlás folyamatával állunk szemben. Ha a kapcsolatod nem fejlődik vagy javul, akkor elkerülhetetlenül rosszabbra fog fordulni.

Mint az életben mindenen, a kapcsolatokon is dolgozni kell. Akármilyen lehetetlennek tűnik is, megvan benned az erő ahhoz, hogy megfordítsd a romlás folyamatát. Kezdetben esetleg még készen álltál arra, hogy mindent megtegyél a másikért, de lehet, hogy ez ma már, máshogyan van. Újra meg kell találnod ezt a lelkesedést, ha jobb kapcsolatot akarsz önmagaddal, és ennek köszönhetően a pároddal is, vagy ha a helyzet reménytelen, új kapcsolat építésében foghatsz.

Ne feledd azonban, hogy ha a kapcsolataink a saját gondolataink kivetülései, akkor addig, amíg ezekkel nem kezdünk foglalkozni, csak továbbhurcoljuk őket a következő kapcsolatainkban is.

Ezért látjuk olyan gyakran visszatekintve, hogy folyton megismételtük a hibáinkat. Ezért ha először magunkon dolgozunk, és csak utána kezdünk új kapcsolatot, jobb eredménnyel járhatunk. Ha újra és újra falba vered a fejed, még nem biztos, hogy bolond vagy – de ha minden egyes alkalommal új eredményt vársz, akkor igen!

A KÖLCSÖNÖS KAPCSOLAT

Ha mi magunk egyensúlyban vagyunk, azzal helyt adunk a kölcsönös kapcsolat kialakulásának. Ez az a kapcsolat, ahol mindenki a saját igényeiért felel, és nem hárítja a másikra a felelősséget, a saját boldogsága vagy annak hiánya miatt.

Itt a két ember egymás mellett sétál meghitt közelségben, és segítséget nyújt egymás számára anélkül, hogy megkövetelné vagy elvárná a másiktól, hogy az így vagy úgy viselkedjen.

Ilyenkor mind a ketten elégedettek, és tudják, hogy a kapcsolatban mindketten fejlődhetnek, és segíthetik egymást. Ilyenkor az egész több mint a részek összege. A meghittséget és az érzelmi megnyilvánulásokat nem korlátozza semmi. Az ő öröme, az én örömöm is, és az ő boldogsága nem félelmetes, hanem áldás a számomra.

Vessünk pár pillantást azokra a tényezőkre, amik jellemzik ezt a típusú kapcsolatot:

HAJLANDÓSÁG A KONFRONTÁLÓDÁSRA és arra,hogy foglalkozzanak azokkal a dolgokkal, amik nem működnek a kapcsolatukban.

NINCS BŰNTUDAT ÉS HIBÁZTATÁS, nem keltenek bűntudatot a másikban és nem is hibáztatják egymást.

EGÉSZSÉGES ÖNBECSÜLÉS, feltétel nélküli elfogadás, a hibákkal együtt, amelyeket nem próbálják egymásra kivetíteni.

MINDENKI A MAGA ÉLETÉÉRT FELELŐS. Az áldozat mentalitás elhagyása.

A KAPCSOLAT ÖSZTÖNZŐEN HAT ÉS FEJLESZTI A FELEK önbecsülését és élettapasztalatát.

NEM VÁGYNAK ARRA,  HOGY KONTROLLÁLJÁK ÉS MANIPULÁLJÁK A MÁSIKAT.

A FELEK SZÉGYENKEZÉS VAGY BŰNTUDAT NÉLKÜL KÉPESEK KIFEJEZNI AZ ÉRZÉSEIKET.

BIZALOM. Magától értetődő bizalom és őszinteség egymással szemben.

BÁTORÍTÁS. Mindketten mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztassák és bátorítsák a másikat a céljaik és vágyaik megvalósítására.

NINCSENEK ELVÁRÁSOK. MINDEN NAP TISZTA LAPPAL INDULNAK, ÉS NEM RAGASZKODNAK A MÚLT SÉRELMEIHEZ.

MINDEN LÉTEZŐ ELFOGADÁSA, MERT MINDEN PONT ÚGY TÖKÉLETES AHOGYAN MEG KELL ÉLNIÜK.

A BŐSÉGBE VETETT HIT.

NEM KELL, HOGY IGAZUK LEGYEN. Annak a megértése, hogy ami nekem jó, az nem biztos, hogy a másiknak is jó.

KIEGYENSÚLYOZOTT ADOK-KAPOK. EGY KAPCSOLAT VÁLTOZÓ NAPI IGÉNYEINEK MEGFELELŐEN. ANNAK AZ ELFOGADÁSA, HOGY EGY NAP MI ADUNK TÖBBET, MERT A MÁSIK ELFOGLALT, ÉS AZ ABBA VETETT BIZALOM, HOGY A HELYZET ÚJRA EGYENSÚLYBA KERÜL MAJD.

A FELEK KÖNNYEN VESZIK FEL,  ÉS CSERÉLGETIK A FÉRFI ÉS NŐI SZEREPEKET EGYARÁNT. Nem gond, ha ma a férjem főzi a vacsorát, és az sem, ha néha én nyírom a füvet.

A MÁSIK SEGÍTSE  ANÉLKÜL, HOGY KIVENNÉNK A FELADATOT A KEZÉBŐL. Ez azt jelenti, hogy néha hátramaradva, hagyni kell ,hogy a másik új utakat fedezzen fel akkor is,ha az az érzésünk szerint nem jó.

MINDKÉT FÉL ELÉGEDETT, kiteljesedett és egymást arra ösztönzik, hogy a legjobbat hozzák ki magukból.

TISZTELETBEN tartják a másik határait.

RUGALMASSÁG jellemzi a kapcsolatukat.

Ebben a típusú kapcsolatban a felek nem a túlélésért, hanem a fejlődés érdekében vannak együtt. Mindketten hozzá tesznek valamit a másik életéhez. Sok ember számára elérhetetlen álomnak tűnik egy ilyen kapcsolat. Az az igazság, hogy mindenki képes egy ilyen kapcsolat kialakítására, de ehhez -  és ez a legnehezebb!!!!- készen kell állnunk a változásra.

A KAPCSOLATOK NÉGY TÍPUSA

A TÁRSFÜGGŐSÉG

Az ilyen kapcsolatban a felek talán nem is kedvelik egymást, de a félelem, vagy esetleg a bűntudat egymáshoz köti őket. Ennél a kapcsolat típusnál, a két ember teljesen egymásba van olvadva, oly annyira, hogy saját személyiségüket el is veszítik.

A társfüggőség ismertető jelei:

TAGADÁS: annak a tagadása, hogy bármi baj lenne a kapcsolatban. Nagyon sokszor előfordult, hogy amikor olyan valakivel beszéltem, aki kétségbeesetten boldogtalan volt a kapcsolatában,a társa kereken tagadta, hogy bármi baj lenne.

BŰNTUDATTAL VEGYES SZÉGYENKEZÉS: önutálathoz és alacsony önértékeléshez vezet.

ÁLDOZATNAK ÉRZIK MAGUKAT: a párkapcsolati helyzetet, mindkét fél, úgy festi le a másiknak, hogy mennyivel többet ad, mint amennyit kap. Ha a társuk nem mutat elég támogatást, az fájdalmat és neheztelést, de akár haragot is előidézhet.

NINCS FEJLŐDÉS: a kapcsolatra a közöny és a stagnálás jellemző, ami a hanyatláshoz vezet.

KONTROL ÉS MANIPULÁLÁS:kontrol esetén sokszor szerepet játszik a félelem és a féltékenység.

KONFRONTÁLÓDÁSI PROBLÉMÁK: a nőkre jellemzőbb, sokat úgy vélik, hogy „nem szép dolog” kifejezésre juttatni a haragjukat. Ez pedig elfojtott neheztelés formájában fortyog bennük, mind addig, amíg egy apró dolog ki nem robbant egy drámai szóáradatot.

ELFOJTÁS: a hibás meggyőződés, hogy kapcsolatban élni azt jelenti, fel kell áldoznia magát a másik boldogságáért. Hogy a társaddal való eggyé válás része a tökéletes elfogadás. Olyan összefonódás, ahol csak egyetlen személy számára van hely, így a másiknak fel kell adnia a személyiségét, hogy párjával lehessen. Van, aki azt hiszi, ha bármit a másik nélkül csinál, az olyan mintha azt mondaná „nem szeretlek”, „vagy nincs rád szükségem”!

KRITIZÁLÁS: az egyik fél folyamatosan kritizálja a másikat, a másik félben a meg nem felelés, illetve a „megbukott” érzés alakul ki!

BIZALOMHIÁNY: a bizalom gyakran vet fel különböző problémákat. Vagy az egyik, vagy mindkét fél bizalmatlan, és ez a másikkal szembeni bizalmatlansághoz vezet, de a bizalom hiány régi hűtlenség okozta sebek miatt is kialakulhat. A folyamatos ellenőrzés fullasztóvá válhat a másik számára.

ELVÁRÁSOK: egymással szemben, például: „szerintem, neked kellene boldoggá tenned engem”, vagy „számítok a támogatásodra”, „elvárom, hogy te végezd a házimunkát”. Ha az elvárások nem teljesülnek, a másik úgy érzi, átejtették, és neheztelni fog. Eltolódik a felelősség: ahhoz, hogy boldog lehessek, azt kell tenned, amit elvárok tőled. Tehát, te felelsz az én boldogságomért! A szégyen és a bűntudat miatt zsugorodik össze a másik önbecsülése, a játszma végén, mindketten a körülmények áldozatául esnek. A bűntudatuk miatt, ráadásul azt hiszik, hogy el kell fogadniuk a másik helytelen viselkedését.

A SZEX MINT BÜNTETÉS: illetve mint jutalmazás.

MEGHITTSÉG HIÁNYA: illetve a feltétel nélküli szeretet és elfogadás hiánya.

KOMMUNIKÁCIÓ HIÁNYA: a párunk támadásként élheti meg, ha elmondjuk neki, hogy mi a problémánk. Ha abban valami hősies, ha csendben magunkban tartjuk.(hitrendszeri problémák).

PERFEKCIONIZMUS: elvárás, hogy a másik jól viselkedjen, és mindent jól csináljon. Ha az egyik fél rosszul viselkedik, berúg, veszélyesen vezet, flörtöl, rondán beszél a másikkal stb.,meggyőződése, hogy a másiknak nem szabad így viselkednie, - „viselkedj, ahogy mondtam, és ne úgy ahogy én, és ne kérdőjelezd meg a tetteimet akkor sem, ha én ezt bármikor megteszem veled” esetre. Ha pedig szembesítik ezzel az ellenmondással, általában tagad, vagy dühbe gurul.

HAZUDOZÁS: igazság nélkül, belsőségesség sem létezik. Az igazságtól való félelem, ami gátolja a meghittséget.

FÉLELEM ATTÓL, HOGY A MÁSIK ELHAGY: egyik fél sem érzi jól magát, és ezért úgy véli, hogy nem méltó egy szeretetteljes kapcsolatra,ez az érzés a kapcsolat szabotálásához vezet: „megteszem, mielőtt a másik megteszi”.

TUDATMÓDOSÍTÓ SZEREK HASZNÁLATA: üresség, amelyet a felek alkohollal, drogokkal, dohányzással, vásárlási rohamokkal, vagy étkezési zavarokkal próbálnak betölteni.

HATÁROK MEGJELÖLÉSE: túl merev vagy egyáltalán nem létező határok.

NEM FÜGGETLEN SZEMÉLYEKKÉNT TEKINTENEK MAGUKRA: nincsenek saját vágyaik, igényeik, nem rendelkeznek saját álmokkal, teljesen beleolvadnak a másik életében.

KREATIVITÁS HIÁNYA: nem a saját igénye szerint fejezi ki a kreativitását, és ezért a másikat hibáztatja.

Kedves olvasó, nem meglepő, ha a felsoroltak közül több pontban is magadra ismertél, hiszen ez a kapcsolattípus a leggyakoribb. Fontos tudni, hogy a társfüggőségnek különböző fokozatai vannak, és hogy a kapcsolatok többsége időről időre produkálja a fenti lista néhány elemét, anélkül hogy ebben a kategóriában kellene sorolnunk.

Nézzünk pár jellemzőt:

TÚL SOKAT TESZ /  TÚL KEVESET TESZ

TÚLZOTT FELELŐSÉGÉRZET / ALACSONY FELELŐSÉGÉRZET

MAGÁT HIBÁZTATJA /  MÁSOKAT HIBÁZTAT

MEGMENTŐ /MEG KELL MENTENI

ELISMERÉS / KONTROL

NEM BÍZIK MAGÁBAN /NEM BÍZIK MÁSOKBAN

NINCSNEK HATÁROK /TOLAKODÓ HATÁROK

DÖNTÉSI PROBLÉMÁK /ÖNÖS ÉRDEKŰ DÖNTÉSHOZATAL

ELFOGADÓ /LEKICSINYÍTŐ, ÓCSÁROLÓ

Erre a kapcsolattípusra, sajnos nem jellemző az egyensúly. Az egyik túl sokat ad, a másik túl sokat vesz el. Gyakori, hogy valaki azért tesz túl keveset, mert akármikor csinál valamit, kritikában ütközik.

A KAPCSOLATOK NÉGY TÍPUSA

A FÜGGETLEN KAPCSOLAT

A független kapcsolat önmagában ellentétet hordoz, hiszen a „kapcsolat”természetéből adódóan, két ember közötti házassági kötelékre, vagy valamilyen szövetségre utal, a „függetlenség” pedig azt jelenti, hogy az embert senki nem befolyásolhatja, egyedül cselekszik. Ebből könnyen belátható, hogy a független kapcsolat egyáltalán nem nevezhető kapcsolatnak.

A jó kapcsolat egyik alappillére, az együtt töltött minőségi idő. Ha mindkét fél érdeklődési köre különbözik, és egyik sem érdeklődik a másik iránt, rövid időn belül, a kapcsolat leépül.

Ebben a kapcsolat típusban, két teljesen különálló emberről van szó. A kapcsolatban mindkét fél nagy mértékben elidegenedett a másiktól. Egyedül és meg nem értettnek érezhetik magukat a társuk támogatása nélkül, és talán felteszik maguknak a kérdést, hogy miért is vannak olyan kapcsolatban, amely ilyen keveset ad nekik.

Az ilyen kapcsolatban a kommunikáció nem szól másról, mint felszínes napi szükségletekről, hiányzik belőle a meghittség, és bár a kölcsönös tisztelet fennállhat, a kapcsolat annyira kétoldalú, hogy meghatározhatnánk akként is, hogy két vadidegen osztozik egy szálláson. Ők nem együtt élnek, csak együtt laknak.

Ez a fajta kapcsolat ritkán tartós, egyszerűen azért, mert a természetünktől adódóan vágyunk a meghittségre, és ha ez az igényünk nem teljesül, és a túlélésre nem szükséges a másikkal maradnunk, akkor vagy az egyik, vagy mindkét fél idővel továbblép majd.

Kinek van igaza?

Ha nekem igazam van, te biztosan tévedsz.

„Bárcsak megváltozna…”Annyit változott, amióta összejöttünk…”

Hányszor mondunk ilyeneket a partnerünkről? Úgy tűnik, sokan osztunk egy sarkalatos alapelvet, amely nagyjából így hangzik „Ha a társam képes lenne változtatni a viselkedésén, az életem egyszerű lenne, addig azonban egy olyan kapcsolatban kell tengődnöm, ahol nem vagyok boldog, és amellyel nem tudok mit kezdeni”.

Most,hogy sikerült nagy ügyesen a saját boldogságunk felelőségét eltévelyedett párunkra hárítani, nyugodtan hátradőlhetünk, és leshetjük a csodát. Ha pedig nem jön ( mert csak kivételes esetekben fog, de inkább soha), úgy érezhetjük, jó okunk van rá, hogy csendes neheztelésben éljük le az életünket.

Minden kapcsolatnak számos nézőpontja van, és minden érintett sokféleképpen tudja elmondani a saját „igazát”. Gond, csak akkor van, ha mindkét fél azt hiszi, hogy neki van igaza. Ez a kapcsolatmodel, a legrosszabb esetben, kudarcra van ítélve, de a legjobb esetben is csak a „megjárja”kategóriában lesz sorolható.

Ha nekem és neked is igazad kell hogy legyen, akkor elkerülhetetlen az ellentét, mivel megpróbállak majd lehengerelni az igazságommal. Miért fáj ennyire a másik mássága?

Egyszerűen azért, mert mélyen legbelül attól rettegünk, hogy ők talán jobban csinálják, mint mi. Ezért, ha valaki nem olyan, mint mi, az elhatárolódással jár, ez pedig félelmet szül, ami gyakran a konfliktusainkon keresztül fejeződik ki.

Ha egy különböző hitrendszerrel vagy életmóddal találkozik, egónk, az „eltérést” minket fenyegető lehetőségként fogja fel, és önvédelemből dühvel, félelemmel reagál. Az egészet az okozza, hogy az egésszel szemben az elkülönült létben hiszünk. Minél különbözőnek érezzük magunkat, annál elkülönültebbeknek és elszigeteltebbnek tekintjük saját magunkat. A különbözőség, úgy jelenik meg elménkben, hogy jobbnak vagy rosszabbnak érezzük magunkat másoknál. Ez pedig arogáns viselkedést eredményez, vagy ami még gyakoribb, az alkalmatlanság érzésével jár- itt tart bennünket a legszívesebben az egónk. Miért? Mert amennyire alkalmatlannak érezzük magunkat, pontosan olyan mértékben adjuk át az irányítást az egónknak. Minél messzebb kerülsz az integrált léttől, annál szétszórtabbnak érzed magad.

Amíg a gondolkodásunkat a „mi és ők”,”én és te” határozza meg, fájdalmat és szenvedést okozunk magunknak és másoknak. Ez a sok erőfeszítés a magunk igazolására, vagy arra, hogy a dolgok jól menjenek, azzal jár, hogy kevésbé tudjuk majd örömünket lelni a pillanatban.

HOL VAGY NAGY SZERELEM?

„Az ember sem nem angyal sem nem állat, s a legnagyobb baj az, hogy aki angyal akar lenni, állattá lesz”

                                                                         Blaise Pascal (1632-1662) 

Egy étteremben meglátod Őt! Érzed, hogy valami ismeretlen érzés lesz úrrá rajtad, mintha 1000 éve ismernéd, mintha kötne egy régi fogadalom”majd a következő életünkben”.

A tekintetetek csak egy pillanatra találkozik, amíg bemutatnak benneteket egymásnak! Ez fáj neked! Vele szeretnél lenni, őt szeretnéd hallgatni, érezni. De még nem jött el a ti időtök.

Majd közel egy év múlva, valahol máshol, teljesen váratlanul ismét találkoztok. Ő buzgón be szeretne mutatkozni, te elejét veszed – viccesen „látásból már tegeződünk”- és közben fáj, hogy mennyire nem emlékszik rád!

Egy közös barát-rokon, asztalánál ültök. Istenem, vannak véletlenek? Beszélgettek, megkönnyebbülsz, hogy nem csak neked érdekes ő. Lehet, hogy a szimpátia kölcsönös? A vonzalom, amely magával ragad, azt súgja: „Nem volt olyan rossz ötlet, átjönni a baráthoz!” Csevegés közben kiderülnek közös érdeklődési pontok, majd nevetséges féltékenység lesz úrrá rajtad, amikor a volt barátnőjéről kezd mesélni.

Lassan elköszöntök. Ismét napokig kitölti a gondolataidat. De a sors nagy rendező, pár hónappal később jelölöd egy közösségi oldalon, és ő abban a pillanatban visszajelöl. De most zöld a lámpa részedről is! Megbeszéltek egy találkát, majd egy másikat is, hogy lássátok, hová vezethet a kapcsolatotok. Persze rengeteg egyéb hal úszkál még a tengerben, de azok úgysem jók semmire, ha egyszer nem érdekelnek!

És a találkozások izgalma – a játékok, az érintések, a bizsergés, a borral álcázott bizonytalanság, a véget nem érő telefonbeszélgetések, táncolás zene nélkül, hajnali telefonhívások, és ezer hasonló bolondság, régi szeretők, szülők, kollégák intrikái, sms-ek, a kapcsolat elújságolása barátoknak, az izgalom, hogy mit szól hozzá a család + a nagyszerű rokonság, majd véleményük semmibevétele, az első szeretkezés,….és innen indulnak el néhányan egy elkötelezett kapcsolat felé.

Egyszer azonban minden szépnek vége szakad! Tarthat hetekig, hónapokig, vagy akár évekig is, de a kapcsolatokon előbb vagy utóbb, mindig megjelennek az „elhasználódás” jelei.

Repedések keletkeznek a bizalom páncélján. Megszakad a kommunikáció, a zárkózott hallgatások és a dühös kitörések egyre gyakoribbá válnak. Igazoltnak tűnő vádaskodások ütik fel a fejüket. Megjelenik a féltékenység, valamint a másikkal szemben képtelen elvárások. A szex a békülés elengedhetetlen manipulációs eszközévé válik, vagy egyszerűen megszűnik.

És amikor rövid időre minden rendben, a felek a keserű sérelmek mögé húzódnak. A szerető és kedves szavak helyét átveszik a durva sértegetések.

Mi történt a kapcsolattal, amitől minden, ami eddig jó volt benne, elmúlik, és ami miatt olyan rövid időn belül egyszerre annyira rossznak tűnik szinte minden? Hogyan válhat az az ember, akit valaha szerettünk, a legellenszenvesebb alakká az életünkben?

Hol lehet a segítség, hol lehet a megoldás?

Áttörést nyújthat a Transzgenerációs Epigenetikai  Kineziológia, valamint a Hellinger féle családállítás.

Pályafutásom során, ritkán találkoztam olyan kapcsolattal, ahol két ember azért volt együtt, mert mély és őszinte vágy élt bennük, hogy segítsék társuk spirituális fejlődését, és mert valóban inspirálja és felemeli őket a másik jelenléte.

Hányan állíthatjuk vajon őszintén, hogy a mi kapcsolatunk ebben a kategóriában sorolható?

PÁRKAPCSOLAT

Az élet és a kapcsolatok ritkán könnyűek.  Vannak talán pillanatok, amikor igazi élvezetben és örömben lehet részünk, de minden sarkon újabb nehézségben botlunk. Lehetünk gazdagok vagy szegények, szépek vagy kevésbé vonzók, erősek vagy gyengék, az élet hatalmas iskola, ahol gyakran egyedül az élményeinken keresztül levont tanulságoknak köszönhetően léphetünk a tudatosság magasabb fokozataira. Ha arra számítunk, hogy az élet és a kapcsolataink könnyűek lesznek, akkor elkerülhetetlen csalódás vár ránk.

Ha elfogadjuk, hogy az élet nem mindig olyan amilyennek szeretnénk, de ettől még tökéletes, akkor sokkal jobban el tudjuk majd fogadni a kihívásokat, amelyeket ajánl.

Ami szerintünk rendben van, az lehet, hogy nem is így van. Ha ragaszkodunk ehhez az elképzelésünkhöz, az csak nehézséget és fájdalmat okoz.

Nézzünk egy példát: János elhagyta Évát. Két gyerekük van. János, a nő felfogása szerint, hibázott. A férfinak bűntudata van, amiért elment, de annyira kibírhatatlan volt már számára ez a kapcsolat, hogy már fizikai tünetei lettek. Mindent megpróbáltak, nem lett jobb a helyzet. Igaza volt a férfinak, vagy sem? És mi van akkor, ha senkinek sincs igaza? Mi van akkor, ha pusztán energia táncot jártak, amint a lelkük próbálta egyensúlyban hozni őket?

Minél inkább haragszik Éva azért mert János helytelenül cselekedett, annál jobban fog neki fájni, annál továbbtart a haragja, és annál tovább fog szenvedni emiatt.

Kedves olvasó, a kapcsolatod azért van, hogy megmérettess. A segítségével dolgozhatsz a problémáidon és megtanulhatod szeretni magad, és ezzel párhuzamosan szeretni a másikat is. Ha elutasítod az itt megtanulandó leckét, ha arra számítasz, hogy érettségizhetsz, mielőtt elvégzed az első osztályt, csalódás vár rád! Ha azonban elfogadod a kihívást, és megérted, hogy minden csúcsot újabb völgy követ, és elhiszed, hogy a könnyebb út egyáltalán nem könnyíti meg a személyes fejlődésedet, akkor mélyen legbelül bátorságra lelhetsz, és elkezdhetsz foglalkozni a problémáiddal, ahelyett, hogy kerülnéd őket, vagy egyre lejjebb csúsznál amiatt, hogy csak ujjal mutogatsz, és a másikat hibáztatod.

Nem lesz könnyű. Ha az lenne, mindenki áldott harmonikus kapcsolatban élne, de ez sajnos csak keveseknek adatik meg. Fogadd el, hogy tanulni jöttél ide. A fejlődés, nem nyápicoknak való.

Egy idézet Gandhitól: „Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban!”

Ahogy Pál mondja a Korinthusbeliekhez írt első levelében: „Mert most tükör által homályosan látunk…”Más szóval, a nézőpontunkat beszínezik vagy megrontják az élettapasztalataink. Minél tisztábbá válunk, annál tisztább lesz a nézőpontunk is. Ebből is láthatjuk, hogy a világ visszatükröződik felénk, és ezt a tükröt aztán a saját élményeink homályosítják el, színezik meg! Ne feledd, amint megváltozol, a világ is megváltozik körülötted!

Nem számít, hogy kritikus szülőként, zsarnokként, vagy lázadóként azonosítod magad. Úgy vélem, hogy végső soron minden archetípust megélünk. Ha „kevesebbnek” érezd magad, mert rosszabbnak, vagy jobbnak ítélsz valakit, az csak arra jó, hogy ne fejlődhess boldogabb emberré. Fogadd el szeretettel azt a személyt, aki vagy, és minden eseményt és minden embert, aki elvezetett oda, ahol tartasz. Most elengedheted mindazt, ami nem szolgálja a javadat.

Semmivel sem jobb, ha zsarnok vagy, és semmivel sem rosszabb, ha gyerek, mint amennyire a szél helyesen teszi, ha fúj. Ez a gondolkodás a dualitásban tart. Fogadd el a saját árnyékos oldalaidat, és ez által, a többiek is könnyebben el tudnak majd fogadni.

Tapasztalatból mondom, hogy minden egyes emberre, aki velem szemben ül, és szeretné elengedni egy régi rossz kapcsolatához kötődő élményeit, jut egy másik fél, aki valahol máshol ül, szintén azért, hogy elengedje az élményeit. Az az igazság, hogy ha az egyik fél szenved egy kapcsolatban, akkor az általában a másiknak is rossz.

Szeretni csak a tökéletlent lehet!

A tökéletes nem vonzza az embert. Az önmagában nyugszik, messze a normál élettől. Szeretni csak a tökéletlent lehet. Csak a tökéletlen ösztönöz növekedésre, a tökéletes nem.

Együttlét….

A férfi választ egy nőt, mert érzi, hogy férfiként, hiányzik belőle a nő. És a nő válasz egy férfit, mert érzi, hogy nőként hiányzik belőle a férfi. Mindketten érzik a hiányát annak, ami a másikban megvan, és mindketten meg tudják adni azt, amire a másiknak szüksége van. Ahhoz tehát, hogy egy kapcsolat sikeres legyen, az kell, hogy a férfi - férfi legyen és férfi maradjon, a nő pedig nő legyen és nő maradjon.

Kötődés…

Ha tehát a férfi elfogadja a nőt nőként és a nő a férfit férfiként, akkor teljesedik be a szerelmük.

A szerelem beteljesedésének hatása, igen mély a lélekben. Ezáltal a férfi és a nő feloldhatatlanul egymáshoz kötődnek. Ezután már nem szabadok, akkor sem, ha úgy akarják.

Leírok szemléltetésül egy példát:

Miért olyan fájdalmas, ha egy pár szakít?

Miért kerül sor szakításnál heves nézeteltérésekre?

És miért érezzük a kudarc és a bűnösség fájdalmas érzéseit, ha szakítunk?

Mindez abból fakad, hogy két ember között kialakult egy kötődés.

Amikor egy férfi és egy nő, akik a beteljesült szerelmük révén egymáshoz kötődtek, szakítanak, majd keresnek és találnak egy új partnert, akkor hamarosan azt tapasztalják, hogy a második társsal nem ugyan olyan a kötődés, mint az elsővel, mert az első kötődés továbbra is hat. Ezért a második partnerrel való szakításkor, a fájdalom és a bűntudat érzése már kisebb, mint az elsőnél, majd a harmadiknál még kisebb, a negyedik után, már szinte nem is fáj.

Ha a terápiák során, valaki azt mondja, hogy állandó partnert keres, megkérdezem tőle:  Hány komoly kapcsolata volt már?

A válasz:”Sok, 5-6-7!”

Akkor sajnos elfelejtheti, hogy valaha képes legyen tartós kapcsolatra!

Megkérdezik: Van kiút? Igen, felelem, ha tiszteli és szeretettel elfogad mindent, amit az előző kapcsolatokból kapott és tanult, gyűjtse magában és építse be a következő kapcsolatában, akkor lehet esélye.

Az, hogy vannak korábbi kapcsolatok, nem jelenti azt, hogy a későbbiek nem lehetnek sikeresek. De csak azzal a feltétellel sikerülnek, ha a korábbi kapcsolatot, tisztelik és méltányolják.

„Megmarad irántad a szeretetem!”-ez egy szép mondat, ezzel az előző partner, megkapja a tiszteletet, és általában megbékél.

Ha ez mégsem történik meg, akkor különös összefonódások alakulhatnak ki, hiszen akkor a korábbi partnert az új kapcsolatban egy gyerek fogja képviselni anélkül, hogy annak a gyerek, vagy bárki más tudatában lenne.