VALAMI HIÁNYZIK

Amikor egy férfi és egy nő találkozik, a férfi egyszerre rádöbben, hogy valami hiányzik neki, és a nő is tudja már, hogy neki szintén hiányzik valami. Végtére is, mi a férfi nő nélkül, és mi a nő férfi nélkül?

A férfit a nő teszi férfivá, a nőt a férfi nővé. Amikor kapcsolatra lépnek, mindketten megkapják azt, ami hiányzott. A férfi a nőt, a nő a férfit. Annak az elismerése, hogy a másik, a férfinak a nő, a nőnek a férfi hiányzik, alázatot jelent. Ez nem könnyű. A saját korlátait fogadja el ilyenkor mindenki.

Egyesek szeretnék megúszni ezt a szembesülést, például úgy hogy a férfi a nőiességet, a nő pedig a férfiasságot kísérli meg önmagában fejleszteni, mert így a férfinak már nincs szüksége nőre, a nőnek pedig férfira. Így egymás nélkül is meglehetnek.

A párkapcsolat azonban akkor sikeres, ha mindketten beismerik, hogy hiányzik a másik, hogy szükségük van a másikra a tökélesedésük érdekében. Akkor lesznek teljesek és egészek, ha kölcsönösen megajándékozzák egymást azzal, ami a másiknak hiányzik.

A basso continuo

A kapcsolat hasonlatos egy barokk versenyműhöz. A magasban gyönyörű dallamok sokasága csendül fel, alattuk, pedig a basso continuo hallatszik, ami vezeti és összefogja a melódiákat, támaszt ad neki, illetve jelentőséggel és tartalommal ruházza fel őket.

A párkapcsolatban a basso continuo így hangzik:” elfogadlak téged, elfogadlak téged, elfogadlak téged!” ELFOGADLAK TÉGED,  ÉS ODAADOM MAGAM SZERETETTEL!

Kommunikációs szokások

Közbeszólás

Szeretsz közbevágni, amikor másvalaki beszél? Észrevetted már magadon, hogy befejezed a másik történetét, mert úgy gondolod, hogy jobban tudod, vagy jobban el tudod mesélni?

A közbevágás, egyáltalán nem egy harmonikus törésre utal, sőt azt jelzi, hogy valamilyen ellenséges érzelmet táplálunk a személy iránt, akivel ezt megtesszük. Olyan, mint amikor egy bakkecske felöklel, mert azt szeretné, hogy eltakarodj az útjából. Ez igaz a közbeszólóra is.

Közbe akar vágni, és mellékvágányra akar tolni téged, aki a beszélgetést irányítod.

Nem egyszerűen, arról van itt szó, hogy ő szeretne központba kerülni, hanem megpróbálja kontrolálni a mondanivalódat, gyakran azért mert zokon veszi, hogy nem tarthat az irányítása alatt

 A félbeszakítással, bizonyos módon leértékeli a beszélőt. Gyakran saját párja teszi ezt az emberrel félelmében, hogy az olyan dolgot mondhat, ami neki nem tetszik. Ez az irányítás egy módja, és azt jelzi, hogy a közbeszóló, nem tiszteli partnerét és nem is bízik benne. Az üzenet: ha nem nekem megfelelő módon mondod, akkor elintézem, hogy inkább ne mondj semmit.

A közbevágó rendszerint bizonytalan és a világban, vagy a párjával szemben betöltendő domináns szerepéért küzd. Az ilyen viselkedés azt jelzi, hogy az illető semmibe veszi a többiek határait.

Az egészséges határok, gyermekkorban alakulnak ki, a biztonság és bizalom eredményeképpen.

Ezzel a háttérrel tudjuk azt mondani, hogy: „ne, kérlek, ezt hagyd abba”, „köszönöm, nem kérek, ettem eleget”, vagy „ez a kapcsolat, fájó véget szeretnék vetni neki”. Csak egészséges határokkal tudjuk másokét is tiszteletbe tartani. Ha nem tudjuk meghúzni saját határainkat, másokra van szükségünk ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat, mert folyamatosan be szeretnénk tölteni a bennünk tátongó űrt.

Mások beszélgetésében belefolyva szinte megesszük őket, ezáltal elégítve ki teljességigényünket.

Ez az igény, a nem elég szoros anyai kötődés, születési trauma, komoly gyermekkori betegség, fizikai bántalmazás, elhanyagoltság, táplálási problémák következménye lehet.

A közbeszóló pedig szeretné felhívni a többiek figyelmét a sebeire.

ADJ HELYET A SZERELEMNEK!

Képzeld el, hogy van benned illetve az életedben egy hely annak az embernek, akit elképzeltél magad mellett. Akár igazi térként, például a lakásod egyik szobájában is elképzelheted azt a helyet.

Létezik jelenleg egy ilyen hely az életedben?

Lépj be ebben a terembe, és nézz körül: Fájdalmas emlékeket találsz benne? Még mindig lakik benne valaki, aki már régen nincs melletted? Készen állsz arra, hogy egy új lakó mindent megváltoztasson benne? Úgy rendezhetné be, ahogyan ő akarja?

Biztos vagy benne hogy szabad?

Ha nem, jobban teszed, ha kiüríted magadban azt a teret. Ha találkozni akarsz valakivel, vagy azt szeretnéd, hogy párod jól érezze magát veled, térre van szüksége hogy melletted és veled is „létezhessen”. Tudatosan kell kitakarítanod azt a teret. Az kevés, ha csak vágysz rá, mert az olyan mintha csak kapni akarnál, de adni nem. Vendég, csak akkor látogathat meg, és érezheti jól magát veled, ha valóban van egy üres tér az életedben. Lehet, hogy az akire vágysz, sokáig szeretne maradni.

DÖNTS:

Ha meghoztad a döntést, kifelé is sugározni fogod ezt az érzést, hogy szabaddá váltál az új partner számára. A döntés, hogy megváltoztatod az életedet, hogy találkozol egy olyan emberrel, aki megosztja veled mindenét. Ha készen állsz arra, hogy megtörténjen mindaz, ami egy igazi szerelemben megtörténhet, tárd ki kapuidat az ég felé. Ha olyannak akarod megőrizni az életedet amilyen eddig volt, kevesebb teret engedsz az újnak, és a jövőben is a múltat folytatod.

A MÚLT ÁRNYAI

Emlékek

Dénes, egy ötvenhárom éves üzletember, két éve egyedül él, amióta elvált szeretett feleségétől. Reggelente megköti a nyakkendőjét, majd betűzi azt a nyakkendőtűt, amelyet még a feleségétől kapott házasságuk első napján. Ahányszor csak megérintette a tűt, felidézte magában a szerelmet, amelyet kezdetben és még akkor is érzett.  Pár perc múlva, a valóságban találta magát, és tudatosítania kellett, hogy ez már csak a múlt. Nagy űrt érzett az életében. A fájdalom olyan óriási volt, hogy képtelen volt új kapcsolatokat kezdeményezni.

Barátai tanácsára, eljött egy terápiás ülésre. Sokat beszélgettünk, majd azt tanácsoltam neki, nézzen rá a tűre, és írja le olyan részletesen, amennyire csak tudja: a színét, a formáját, a kidolgozását, a súlyát.

Dénes ebben a pillanatban három dolgot is felismert:

-a tű csak egy darab fém, és nem a felesége iránt érzett szerelem szimbóluma.

-nem a szerelem jele, ha „tiszteletben tartunk” régi szimbólumokat vagy emlékeket, főleg ha azok fájdalmat okoznak.

-nem helytelen, ha valaki a volt felesége iránt érzett szerelem ellenére is megismerkedik más nőkkel, és megnyílik előttük. Ezzel nem csalja meg és árulja el szerelmét, épp ellenkezőleg: ha megnyílunk saját életünk beteljesedése és öröme előtt, az csak a saját magunk iránt érzett szeretet jele.

Miután Dénes felismerte ezt, képes volt mellőzni magányának szimbólumát, anélkül hogy fájdalmat érzett volna. Az ezt követő hetekben sorra eladta vagy elajándékozta közös lakásuk számos tárgyát. Elmondása szerint, minél több dologtól szabadult meg, annál szabadabbnak érezte magát.  Hatalmas lelkesedés lett úrrá rajta, ahányszor csak eltávolított olyan tárgyat, amely közös múltjukra emlékeztette. Végül másik lakásba költözött, amit új bútorokkal rendezett be. Pár hónappal később, hosszú idő óta először megismerkedett egy nővel is.

AZ NEM A SZERETET JELE, HA FÁJDALMAT OKOZUNK MAGUNKNAK. A SZERETET JELE AZ, HA MINDENT MEGTESZÜNK AZÉRT, HOGY NE FÁJJON.

DOHÁNYZÁS

A dohányzás inkább függőség, mint szokás, de voltaképp mindkét csoportba besorolható, ezért kivételes népszerűsége miatt, gondoltam írok pár sort róla.

Már régóta tudjuk azt, hogy a dohányzás során a függőséget elsősorban a nikotin alakítja ki. Ugyanakkor azt is megfigyelhetjük a dohányosokon, hogy jellemző szokásokat tesznek magukévá. Ilyen értelemben a rossz szokás és a függőség szembeállítása mesterséges, mert mind a kettő igaz a dohányzásra. Három folyamat játszik szerepet a függőség kialakulásában: 

• A nikotin az agy jutalmazó központjára meglehetősen gyorsan fejti ki a hatását, mivel a cigarettafüst beszívása után akár 8-10 másodperc alatt eléri az agyat. Ez közvetlenül jutalmazza az idegrendszert megerősítve ezzel a dohányzást.

• Egy idő után azonban már azért van szükség a cigarettára, hogy a személy fenntartsa a szervezetében a nikotin megszokott szintjét. A csökkenő nikotin mennyisége mellett azt tapasztalja, hogy ideges, nyugtalan, ingerült. Ha rágyújt a cigarettára, akkor az ingerültsége, idegessége nagyon gyorsan megszűnik. A dohányosok ezt gyakran a cigaretta és a nikotin nyugtató hatása példájaként hozzák fel. Ez azonban tévedés. A nikotin stimuláns hatást fejt ki. Például növeli a vérnyomást, emeli a pulzust, szűkíti az ereket, növeli az éberséget. A nyugtató hatás csak abból az illúzióból adódik, hogy a dohányos a csökkenő nikotinszinttel együtt járó kellemetlen tüneteket szüntetheti meg a rágyújtással. Ráadásul a problémák nem oldódnak meg attól, hogy rágyújtott a cigarettára. A dohányzás azt ígéri, hogy megoldja a problémát, de az esetek túlnyomó többségében a problémák maradnak, sőt szaporodnak.

• Az idegrendszer mindezeken túl összekapcsolja a nikotin hatását és azokat az ingereket, amelyek körül veszik a dohányzó személyt, így például a cigaretta ízét, látványát, a füstöt, a dohányzó helyiséget, a reggeli kávét, és a sor még hosszan folytatható. Ennek következtében a környezeti ingerek is felébreszthetik a dohányzás utáni vágyat az idegrendszerben, és a dohányost a rágyújtásra késztetik.

És most, a cigiről kicsit másként: mivel a dohányzás kapcsolódik a légzésünkhöz, a légzésnek meg a dualitáshoz van köze, ezért vizsgáljuk meg a kapcsolatteremtés és az elkülönülés,a spirituális fejlődés és visszafejlődés, az ellazulás és a feszültség/ stressz, kifejezés és elfojtás, korlátozás és szabadság szemszögéből. A dohányzással ezeket a területeket próbáljuk kiegyensúlyozni önmagunkban.

Dohányzás közben mely, ellazulást okozó nikotinadagot szívunk be, a nikotin utáni vágy viszont újra feszültséget kelt. A cigarettában lévő kátrány megtölti a tüdőt, ezáltal csökkenti a külvilággal való kapcsolattartást biztosító felületet. Ez arra utal, hogy félünk kapcsolatot teremteni a való világgal, és ezért mérgező határt vonunk magunk köré.

Amikor szabadságra vágyunk, ugyanakkor beszorítva érezzük magunkat, amikor próbálunk belsőségesen kommunikálni, ám félünk is ettől; amikor stresszesek vagyunk, de szeretnénk megszabadulni a gondoktól; amikor vágyunk rá, hogy kifejezhessük valódi érzéseinket, ám mégsem merjük; vagy amikor spirituális kapcsolatra áhítozunk, de visszariadunk az ehhez szükséges fegyelmezettség és bátorság miatt – egyszerűen rágyújtunk, hogy elszökjünk életünk realitása elől.

A dohányzás végső soron a vágyakozás szokása. Ez a vágy az ideális élettel kapcsolatos elképzeléshez való ragaszkodás a valódi élet helyet. Érzelmi szempontból, ezért ilyen nehéz leszokni a dohányzásról.

Ha nem gyújtunk rá, a fizikai vágyakozás mellett a dolgok jelenlegi állásával is foglalkoznunk kell, és nem építhetünk légvárat, amikor „füstben mennek” az álmaink! Krízishelyzetben a jó útra tért dohányos kétségbeesetten vágyik a füst által ígért megkönnyebbülésre.

A dohányzás az önértékelésre is kihat. A nikotintól sárga újjak, a dohányszagú lehelet, valamint a tudat, hogy a papírba csavart kis levélke puszta hiányától, feszültek, idegesek és irracionálisak lehetünk, erőtlenné tehet.

 A tűz az átalakulás jelképe, a cigarettafüst azonban kegyetlenül kigúnyolja megrekedt állapotunkat. a tűzzel játszottunk, és a nikotin csapdájában kerültünk. Tíz másodperc kell csak ahhoz, hogy a nikotin az agyba jusson. Ott az örömérzéshez és a koncentrációhoz kapcsolódó kémiai anyagokat szabadít fel, továbbá csökkenti az éhségérzetet, a stresszt és az idegességet. Nem csoda tehát, hogy a dohányzás ennyire népszerű, és hogy a megvonás következtében módosult érzékelés miatt igen hamar rágyújtunk a következő szál cigire.

Sok dohányos tizenévesen kezd dohányozni, amikor még nem igazán biztos magában. A világ oly sok kincset és lehetőséget rejteget! Vágynak a szabadságra, ám az iskolai kötelezettségek alkalmazkodásra és beilleszkedésre kényszerítik őket. Tornyosulnak a kifejezhetetlen érzések és szexuális késztetések, melyek gyakran szégyenérzést és zavarodottságot keltenek, és nem kapják meg a vágyott intimitást és elfogadást. Ebben a zavarodottságban a cigaretta elmossa a realitás éles határait.

HARAG

A harag ezer arca

A haragnak számos megnyilvánulási formája van. Lehet jótékony hatású vagy pusztító, erős vagy gyenge.

Valaki megtámad, vagy igazságtalanságot követ el velem szemben: ennek megfelelően a reakcióm harag és düh. Ez a düh ad erőt ahhoz, hogy megvédjem magam, vagy felül tudjak kerekedni a helyzeten. Cselekvőképessé tesz. Ez a harag pozitív, és megerősít. A harag itt az adott esethez kötődik, ezért helyénvaló. Amint elérte a célját szertefoszlik.

Dühös és mérges leszek, mert azok kapom magam, hogy nem fogadtam el valamit, amit elfogadhattam volna, illetve el kellett volna fogadnom; vagy nem követeltem valamit, amit követelhettem volna, illetve meg kellett volna követelnem; vagy nem kértem valamit, amit kérhettem volna. Ahelyett, hogy érvényesíteném az akaratomat és megszerezném azt, ami hiányzik nekem, dühös és mérges leszek azokra, akiktől nem fogadtam el, nem követeltem és nem kértem, pedig megtehettem volna, vagy meg kellett volna tennem. Ez a harag a cselekvés pótléka, az elmulasztott cselekvés következménye. Bénítóan hat és cselekvésképtelenné tesz, elgyengít, és sajnos sokáig tart.

Hasonló hatással bír a szeretet és a szerelem elhárítására szolgáló düh. Nem elég, hogy nem vagyok képes kifejezésre juttatni a szeretetemet vagy a szerelmemet, még dühös is leszek arra, akit szeretek. Ez a düh, akár a gyermekkorig is visszanyúlhat, és egy félbeszakadt közeledés következményeként alakult ki. Az egykorihoz hasonlító, későbbi élethelyzetekben feleleveníti az akkori élményt, és abból merít erőt.

Haragszom valakire, mert elkövettem ellene valamit, amit azonban nem akartam bevallani. Ezzel a dühvel védekezem és vétek következményeivel szemben, áthárítom a vétket a másikra. Ez a fajta düh, szintén a cselekvést pótolja. Elhiteti velem, hogy tétlen maradhatok.

Valaki oly mértékben halmoz el a jóval, hogy nem tudom viszonozni. Ezt nehéz elviselni. Ilyenkor úgy viselkedem az adományozóval szemben, hogy megharagszom rá. Ez a fajta düh szemrehányás formájában nyilvánul meg. Az elfogadás, a köszönet és az önálló cselekvés pótléka lesz, bénítóan hat és kiüresít. Vagy depresszió formájában jelenik meg, ami a szemrehányás másik oldala. A depressziószintén az elfogadás, a köszönet és az adás pótléka, bénítóan hat és kiüresít. Hosszan tartó gyász formájában is megnyilvánul egy szakítást követően, amikor egy eltávozott személynek adósa maradok az elfogadással vagy a köszönettel, valamint, akárcsak a düh harmadik formájánál, amikor a saját vétek bevallásával a következményei vállalásával maradok adó.

Egyesekben olyan harag él, amelyet mások érdekében másoktól vettek át. Ha például egy csoportban valaki elfojtja a dühét, akkor kis idő elteltével, dühös lesz egy másik csoporttag, általában a leggyengébb, akinek erre egyáltalán nem volt oka. A családokban, ez a leggyengébb tag a gyerek. Például, ha az anya mérges az apára, de a dühét elfojtja, akkor az egyik gyerek vesz át ezt a dühöt, és mérges lesz az apára.

A leggyengébb csoporttag, gyakran a haragnak nem csak a hordozójává válik, de céltáblájává is. Ha például az alárendelt személy megharagszik a felettesére, de vele szemben visszatartja a dühét, akkor a haragját gyakran egy gyengébben tölti ki. Vagy ha a férj lesz dühös a feleségére, és vele szemben elfojtja a dühét, akkor a gyerek fog meglakolni a feleség helyett.

A harag gyakran nem csak átrendeződik az egyik hordozótól a másikra, például az anyáról a gyerekre, hanem az iránya is eltolódhat, és egy erős helyett egy gyengére fog irányulni. Egy lány például az anyának férje ellen érzett haragját, átveheti úgy is, hogy az nem az apjára irányul, hanem valaki olyanra, akivel azonos szinten állónak érzi magát, például saját férjére.

Egy csoporton belül az átvett harag nem az eredetileg célba vett, erős személyre irányul, például a csoport vezetőjére, hanem egy gyenge résztvevőre, akit így is erős bűnbakká tesz.

Átvett harag esetén, az elkövetők ki vannak kelve magukból, büszkék és jogosnak tartják, amit éreznek; azonban idegen erők késztetésére cselekednek, idegen jogot tartanak a magukénak, ezért sikertelenek és gyengék maradnak. Az átvett harag áldozatai is erősnek érzik magukat, meg vannak győződve a saját igazukról, mivel tudják, hogy igazságtalanul szenvednek. De ők is gyengék maradnak, szenvedésük pedig nem vezet sehová.

Van a haragnak egy másik formája, amely erény és érdem; éber és összeszedett érvényesülési erő, amely a baj elhárítására irányul, merészen és a tudás birtokában szembeszáll a nehéz helyzetekkel és a hatalmasokkal is. Ám nincsenek benne önös érzelmek. Ha a szükség úgy kívánja, rossz dolgokat is elkövet másokkal szemben, félelem nélkül, anélkül, hogy haragudna rájuk. Ez egy pusztán energia formájában jelentkező agresszió. Hosszan tartó figyelem és gyakorlás gyümölcse, de aki a magáénak mondhatja, annak nem kerül fáradtságában. Tudatos és célirányos cselekvés formájában nyilvánul meg.

FOGCSIKORGATÁS

Az éjszakai fogcsikorgatás rendkívül sok embert érint, bár sokan nem is tudnak róla. Ha éjszaka - látszólag ok nélkül - többször felébredsz, reggel fáradtnak, levertnek érzed magad, fáj a fejed, a nyakad, zúg a füled, esetleg visszatérő migrénnel küzdesz, mindenképpen gondolnod kell a háttérben meghúzódó jelenségre.

Volt már olyan, hogy állkapcsi fájdalomra vagy tompa fejfájásra ébredtél, amely napközben elmúlt, esetleg gyakran fáj az arcod reggelente, illetve vannak érzékeny fogaid, vagy ellaposodott fogvégeid? Ha igen, akkor előfordul, hogy éjszakánként csikorgatod a fogad.

A fogcsikorgatás álmunkban a leggyakoribb. Nem csak a fent említett fizikai diszkomfortérzéseket okozhatja, hanem – mivel több ezer kilós harapást fejthet ki a fog felület egy-egy négyzetcentiméterre – idővel elkoptatja és kilazítja a  fogakat és ezáltal, fogínysorvadást, fogzománccsorbítást és állkapocs-ízületi problémákat is előidézhet a fogak töredezése mellett.

A fogcsikorgatás a stresszel és az szorongással, valamint alvási problémákkal, továbbá rendellenes harapással vagy hiányzó, illetve aszimmetrikus fogakkal hozható összefüggésbe.

A kiváltó okok között szerepet játszik az antistressz hatású vitamin, valamint a kálciumelégtelenség.

Amint azonban tudjuk, semmi sem jelenik meg fizikai szintem, valamilyen lelki ok nélkül. Vizsgáljuk meg, mi történik lelkünk szellemi rétegeiben.

A fogcsikorgatók, hajlamosak a körömrágásra, a tollak ceruzák rágcsálására, vagy akár ínyük belső harapdálására is.

Körmeinkhez hasonlóan fogaink is támadófegyverek, hiszen mi emberek „foggal – körömmel” harcolunk. Emellett az étel őrlésében is részt vesznek, így aprítjuk a táplálékot könnyebben emészthető részekre. Fogaink képviselik továbbá döntéseinket. A fogcsikorgatással elveszük támadó fegyverünk élét.

Éjszaka csikorgatjuk fogainkat, ami azt jelenti, hogy ez a szokás fokozottan tudatalatti reakció mélyen gyökerező agresszióval kapcsolatos kérdéseinkre.

A félelmeink, nap mint nap „őrölnek” minket. Tehetetlennek és bizonytalannak érezzük magunkat gondjaink, problémáink „megtámadásához”, ezért passzív agresszív tevékenységünkkel inkább saját fogaink ellen fordulunk.

A viselkedés ismétlődő jellege arra utal, hogy a probléma makacs, nem ereszt minket, és gyakran éveken át emészthetetlen marad.

A száj a szervezet egyik kapuja, agressziónknak tehát valószínűleg köze van ahhoz, hogy úgy érezzük, valaki vagy valami a határainkat fenyegeti - megtámadtak vagy elvettek tőlünk valamit. Ilyenkor természetesen bosszúra vágyunk.

Összefoglalva, feszültséggel vagy félelemmel tölthet el minket egy döntési szituáció, ha olyan dühöt keltő kérdésekkel kell foglalkoznunk, amelyekkel nem tudunk megbirkózni.

FOLYAMATOS WC-re MENÉSI KÉNYSZER

Az ágyapisiléshez hasonlóan, a gyakori vizelés is az aggodalommal és a félelmekkel áll összefüggésben. Általában az otthoni környezettől távol fordul elő, ahol a gyerek fél, vagy nem érzi magát biztonságban. A megkönnyebbüléssel a félelem és a feszültség egy része is távozik. Ez nagyon idegesítő lehet a szülő számára, ha olyan helyen fordul elő, ahol nincs lehetőség a wc-zésre. Dühe kifejezésével azonban, tovább fokozza a gyerek szorongását, és csak súlyosbítja a problémát.

Ha az iskolában történik, ez azt jelenti, hogy a gyerek fél vagy aggódik valaki vagy valami miatt. A húgyhólyag raktározza és engedi ki a test méreganyagait, egy lufihoz hasonlóan tágul, illetve összehúzódik, és nagy mennyiségű vizeletet képes megtartani. Ha kis mennyiségre is vizelési ingerrel reagál, az azt jelenti, hogy a gyerek nehezen alkalmazkodik az életben történt változásokra. Nem tudja megtartani az új élményt, és idő előtt elereszti azt. Az érzelmi nyomás fizikai nyomássá válik, melyet a gyereknek fel kell oldania.

A WC-re menési kényszert manipulatív módon is használhatja a gyerek, hatalma kiterjesztésére. Amikor nagyon kevés, vagy semennyi vizelet nem távozik, az annak a jele, hogy nem tudja feldolgozni a halmozódó érzelmeket.

Néha olyankor fordul elő, amikor túl sok minden történik a gyerek életében, amihez alkalmazkodnia kell, és a hólyaghoz hasonlóan, ő sem képes elviselni a helyzet feszültségét, ezért a lehető leghamarabb ki akarja engedni magából.

Gyermekeink, ma nagyon elfoglalt életet élnek – sokkal elfoglaltabbak, mint amire saját gyermekkoromból emlékszem. rengetek iskolán kívüli feladatuk és szakkörük van, ezért nem meglepő, ha a gyerek –különösen, ha érzékenyebb, mint az átlag – nehezen tudja befogadni,vagy félelmetesnek találja mindezt.

Nem csoda, hogy amilyen gyorsan csak lehet, ki akarja vetni a szervezetéből.

ÉJSZAKAI ÁGYBAPISILÉS

A gyerekek kevésbé gyakorlottak az elfojtásban, ezért sokkal gyakoribb, hogy viselkedésükön keresztül mutatják meg, ha valami nincs rendben. Gyakran az érzékeny gyerek, a családi feszültség antennája, és ez a feszültség jelenik meg a viselkedésében. Annak idején az iskolában, megtanultuk, hogy az energia nem vész el, pusztán átalakul.

Az érzelmekkel családon belül is, sajnos ez a helyzet.

Ha a szülői háttér nincs rendben, ennek sokszor a gyerek issza meg a levét. Nem célom minősíteni a szülőket, hiszen legtöbben megteszik, ami tőlük telik, csak rá szeretnék mutatni, hogy a gyerek viselkedésbeli szokásai, hogyan rejtik magukban a család „egészét” is!

KATONA DOLOG!

Olyan társadalomban növünk fel, ahol a kisfiuknak, azt verik a fejükbe, hogy „a fiuk nem sírnak”.  Számos családban kimondatlanul is örök érvényű szabályként a levegőben van ez az üzenet, amelyet a gyereknek muszáj betartani, ha apjuk megbecsülésére pályáznak.(gyakori, hogy az apa, vagy a nagypapa, a katonaság kötelékében dolgozik, vagy dolgozott).

Mi történik tehát a gyerekben az elnyomott érzelmekkel? Feltorlódnak, és a tudattalan a bepisilés formájában juttatja őket kifejezésre.

A gyereknek megtanítják, hogy sírni szégyen, holott rendkívüli hasznos dolog, hiszen sírás közben, a felgyülemlett stresszt könnyek formájában engedhetné ki.

A könnyekhez hasonlóan, a bepisilés is azt mutatja, hogy valami mélyen felzaklatja a gyereket. Az éjszakai ágybapisilés, azt jelzi, hogy a gyerek, nincs tudatában félelmeinek, és ettől még jobban összezavarodik. Ha a gyerektől megkérdezzük, hogy mi a baja, nem minden esetben kapunk választ, hiszen sokszor a probléma a tudattalanban rejtőzik.

A harag és a félelem kéz a kézben jár, a gyerek dühös arra, aki ekkora szorongást okoz neki. Az ágybapisiléssel, mind félelmét, mind haragját kiengedheti.

 Kedves szülő, tedd fel magadnak a kérdést, hogy kire, vagy miért lehet dühös a gyereked! Nézz körül a játszótéren és az iskolai környezetben lehet, hogy fél valakitől? Erőszakoskodnak vele? Volt valamilyen nagyobb családi zűr, esetleg válás a közelmúltban, ami megrengette a biztonságérzetét? Lehetséges, hogy valamilyen módon bántalmazták? Lehet, hogy szégyelli magát valami miatt, de másképp nem tudja kifejezni szégyenét és aggodalmát.

Lehet, hogy az egyik szülőjétől fél? Általában ez az apa. Ha túl szigorú, a gyerek nagyon félhet attól, hogy kellemetlenséget okos és ettől feszült lesz. A napokon át tartó érzelmi feszültség felhalmozódik, és ha más módon nem tudja kiadni magából, az ágybapisilés lesz a megoldás.

A félelem hatására, a gyerekek és az állatok is spontán bevizelhetnek. A vizelet távozásával, a félelem is enyhül. Az ágybapisilés nagyon hasonlít ehhez. Ha gyakran megtörténik, akkor nagy odafigyeléssel és érzékenységgel kell kezelni, és meg kell teremteni a gyereknek a helyzetet az érzései kifejezésére-akár ez terapeuta segítségével.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a fegyelmezés a lehető legrosszabb stratégia, és csak fokozza benne a szégyenérzetet és a szorongást.