FOGCSIKORGATÁS

Az éjszakai fogcsikorgatás rendkívül sok embert érint, bár sokan nem is tudnak róla. Ha éjszaka - látszólag ok nélkül - többször felébredsz, reggel fáradtnak, levertnek érzed magad, fáj a fejed, a nyakad, zúg a füled, esetleg visszatérő migrénnel küzdesz, mindenképpen gondolnod kell a háttérben meghúzódó jelenségre.

Volt már olyan, hogy állkapcsi fájdalomra vagy tompa fejfájásra ébredtél, amely napközben elmúlt, esetleg gyakran fáj az arcod reggelente, illetve vannak érzékeny fogaid, vagy ellaposodott fogvégeid? Ha igen, akkor előfordul, hogy éjszakánként csikorgatod a fogad.

A fogcsikorgatás álmunkban a leggyakoribb. Nem csak a fent említett fizikai diszkomfortérzéseket okozhatja, hanem – mivel több ezer kilós harapást fejthet ki a fog felület egy-egy négyzetcentiméterre – idővel elkoptatja és kilazítja a  fogakat és ezáltal, fogínysorvadást, fogzománccsorbítást és állkapocs-ízületi problémákat is előidézhet a fogak töredezése mellett.

A fogcsikorgatás a stresszel és az szorongással, valamint alvási problémákkal, továbbá rendellenes harapással vagy hiányzó, illetve aszimmetrikus fogakkal hozható összefüggésbe.

A kiváltó okok között szerepet játszik az antistressz hatású vitamin, valamint a kálciumelégtelenség.

Amint azonban tudjuk, semmi sem jelenik meg fizikai szintem, valamilyen lelki ok nélkül. Vizsgáljuk meg, mi történik lelkünk szellemi rétegeiben.

A fogcsikorgatók, hajlamosak a körömrágásra, a tollak ceruzák rágcsálására, vagy akár ínyük belső harapdálására is.

Körmeinkhez hasonlóan fogaink is támadófegyverek, hiszen mi emberek „foggal – körömmel” harcolunk. Emellett az étel őrlésében is részt vesznek, így aprítjuk a táplálékot könnyebben emészthető részekre. Fogaink képviselik továbbá döntéseinket. A fogcsikorgatással elveszük támadó fegyverünk élét.

Éjszaka csikorgatjuk fogainkat, ami azt jelenti, hogy ez a szokás fokozottan tudatalatti reakció mélyen gyökerező agresszióval kapcsolatos kérdéseinkre.

A félelmeink, nap mint nap „őrölnek” minket. Tehetetlennek és bizonytalannak érezzük magunkat gondjaink, problémáink „megtámadásához”, ezért passzív agresszív tevékenységünkkel inkább saját fogaink ellen fordulunk.

A viselkedés ismétlődő jellege arra utal, hogy a probléma makacs, nem ereszt minket, és gyakran éveken át emészthetetlen marad.

A száj a szervezet egyik kapuja, agressziónknak tehát valószínűleg köze van ahhoz, hogy úgy érezzük, valaki vagy valami a határainkat fenyegeti - megtámadtak vagy elvettek tőlünk valamit. Ilyenkor természetesen bosszúra vágyunk.

Összefoglalva, feszültséggel vagy félelemmel tölthet el minket egy döntési szituáció, ha olyan dühöt keltő kérdésekkel kell foglalkoznunk, amelyekkel nem tudunk megbirkózni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.