DOHÁNYZÁS

A dohányzás inkább függőség, mint szokás, de voltaképp mindkét csoportba besorolható, ezért kivételes népszerűsége miatt, gondoltam írok pár sort róla.

Már régóta tudjuk azt, hogy a dohányzás során a függőséget elsősorban a nikotin alakítja ki. Ugyanakkor azt is megfigyelhetjük a dohányosokon, hogy jellemző szokásokat tesznek magukévá. Ilyen értelemben a rossz szokás és a függőség szembeállítása mesterséges, mert mind a kettő igaz a dohányzásra. Három folyamat játszik szerepet a függőség kialakulásában: 

• A nikotin az agy jutalmazó központjára meglehetősen gyorsan fejti ki a hatását, mivel a cigarettafüst beszívása után akár 8-10 másodperc alatt eléri az agyat. Ez közvetlenül jutalmazza az idegrendszert megerősítve ezzel a dohányzást.

• Egy idő után azonban már azért van szükség a cigarettára, hogy a személy fenntartsa a szervezetében a nikotin megszokott szintjét. A csökkenő nikotin mennyisége mellett azt tapasztalja, hogy ideges, nyugtalan, ingerült. Ha rágyújt a cigarettára, akkor az ingerültsége, idegessége nagyon gyorsan megszűnik. A dohányosok ezt gyakran a cigaretta és a nikotin nyugtató hatása példájaként hozzák fel. Ez azonban tévedés. A nikotin stimuláns hatást fejt ki. Például növeli a vérnyomást, emeli a pulzust, szűkíti az ereket, növeli az éberséget. A nyugtató hatás csak abból az illúzióból adódik, hogy a dohányos a csökkenő nikotinszinttel együtt járó kellemetlen tüneteket szüntetheti meg a rágyújtással. Ráadásul a problémák nem oldódnak meg attól, hogy rágyújtott a cigarettára. A dohányzás azt ígéri, hogy megoldja a problémát, de az esetek túlnyomó többségében a problémák maradnak, sőt szaporodnak.

• Az idegrendszer mindezeken túl összekapcsolja a nikotin hatását és azokat az ingereket, amelyek körül veszik a dohányzó személyt, így például a cigaretta ízét, látványát, a füstöt, a dohányzó helyiséget, a reggeli kávét, és a sor még hosszan folytatható. Ennek következtében a környezeti ingerek is felébreszthetik a dohányzás utáni vágyat az idegrendszerben, és a dohányost a rágyújtásra késztetik.

És most, a cigiről kicsit másként: mivel a dohányzás kapcsolódik a légzésünkhöz, a légzésnek meg a dualitáshoz van köze, ezért vizsgáljuk meg a kapcsolatteremtés és az elkülönülés,a spirituális fejlődés és visszafejlődés, az ellazulás és a feszültség/ stressz, kifejezés és elfojtás, korlátozás és szabadság szemszögéből. A dohányzással ezeket a területeket próbáljuk kiegyensúlyozni önmagunkban.

Dohányzás közben mely, ellazulást okozó nikotinadagot szívunk be, a nikotin utáni vágy viszont újra feszültséget kelt. A cigarettában lévő kátrány megtölti a tüdőt, ezáltal csökkenti a külvilággal való kapcsolattartást biztosító felületet. Ez arra utal, hogy félünk kapcsolatot teremteni a való világgal, és ezért mérgező határt vonunk magunk köré.

Amikor szabadságra vágyunk, ugyanakkor beszorítva érezzük magunkat, amikor próbálunk belsőségesen kommunikálni, ám félünk is ettől; amikor stresszesek vagyunk, de szeretnénk megszabadulni a gondoktól; amikor vágyunk rá, hogy kifejezhessük valódi érzéseinket, ám mégsem merjük; vagy amikor spirituális kapcsolatra áhítozunk, de visszariadunk az ehhez szükséges fegyelmezettség és bátorság miatt – egyszerűen rágyújtunk, hogy elszökjünk életünk realitása elől.

A dohányzás végső soron a vágyakozás szokása. Ez a vágy az ideális élettel kapcsolatos elképzeléshez való ragaszkodás a valódi élet helyet. Érzelmi szempontból, ezért ilyen nehéz leszokni a dohányzásról.

Ha nem gyújtunk rá, a fizikai vágyakozás mellett a dolgok jelenlegi állásával is foglalkoznunk kell, és nem építhetünk légvárat, amikor „füstben mennek” az álmaink! Krízishelyzetben a jó útra tért dohányos kétségbeesetten vágyik a füst által ígért megkönnyebbülésre.

A dohányzás az önértékelésre is kihat. A nikotintól sárga újjak, a dohányszagú lehelet, valamint a tudat, hogy a papírba csavart kis levélke puszta hiányától, feszültek, idegesek és irracionálisak lehetünk, erőtlenné tehet.

 A tűz az átalakulás jelképe, a cigarettafüst azonban kegyetlenül kigúnyolja megrekedt állapotunkat. a tűzzel játszottunk, és a nikotin csapdájában kerültünk. Tíz másodperc kell csak ahhoz, hogy a nikotin az agyba jusson. Ott az örömérzéshez és a koncentrációhoz kapcsolódó kémiai anyagokat szabadít fel, továbbá csökkenti az éhségérzetet, a stresszt és az idegességet. Nem csoda tehát, hogy a dohányzás ennyire népszerű, és hogy a megvonás következtében módosult érzékelés miatt igen hamar rágyújtunk a következő szál cigire.

Sok dohányos tizenévesen kezd dohányozni, amikor még nem igazán biztos magában. A világ oly sok kincset és lehetőséget rejteget! Vágynak a szabadságra, ám az iskolai kötelezettségek alkalmazkodásra és beilleszkedésre kényszerítik őket. Tornyosulnak a kifejezhetetlen érzések és szexuális késztetések, melyek gyakran szégyenérzést és zavarodottságot keltenek, és nem kapják meg a vágyott intimitást és elfogadást. Ebben a zavarodottságban a cigaretta elmossa a realitás éles határait.