HAZUDOZÁS         

Hazugságainkért legtöbbször az egónk a felelős. Az akarja, hogy okosnak, gazdagnak, fontosnak, népszerűnek látszunk. Ha rájövünk, hogy a valóság nem fedi ezt az elképzelést, hazugságokkal tákoljuk össze az egónk által annyira áhított világot. Végül a hazugságokból és az igazságokból szőtt illúzióháló, annyira kuszává válik, hogy még mi is bajban vagyunk, ha meg kell mondanunk, hogy mi igaz és mi nem. A hazugság akkor mások manipulálásának eszközévé válik, hiszen azt akarjuk, hogy higgyenek nekünk. A gyerekek gyakran viselkednek így amikor ilyeneket mondnak: „Az én apukám, a világ legnagyobb focistája” ,vagy „ fekete öves karatés vagyok”. Egyik sem igaz, de a gyerek azt akarja, hogy az legyen! Minél többet elmondja a hazugságot, annál igazabbá válik nem csak a saját maga számára, hanem reményei szerint a hallgatóság számára is!

Hogyan kezdődik:

A megrögzött hazudozó, már gyerekkorában megalapozza ezt a szokását. A legtöbben anyukánktól várjuk, hogy kielégítse szükségleteinket. Ha azonban valamiért (érdektelenségből, vagy a körülmények miatt), ő nem gondoskodik rólunk, dühösek leszünk. Ezt ordítással fejezzük ki, mely megválaszolatlanul  szomorúsággá alakul, majd végül beletörődünk, hogy első számú gondozónk nem törődik velünk. Ha azért sírunk, mert éhesek vagyunk, de nem történik semmi, ahelyett,hogy szembe néznénk az igazsággal, hogy anyukánk nem áll a rendelkezésünkre, elmagyarázzuk magunknak, hogy nem is vagyunk igazán éhesek.

A kisgyerekek gyakran magukat okolják, bármi történik is. Ha anya túl elfoglalt a munka miatt, vagy apa lelép a szomszéd megunt barátnőjével, a kisgyerek a legtöbb esetben valamennyire felelősnek érzi magát. Úgy véli, hogy rossz viselkedése miatt nem elégítik ki az igényeit, és inkább magát hibáztatja, ahelyett hogy belátná, anya és apja korántsem tökéletes. Önértékelése komoly sérüléseket szenved, vagy egyáltalán ki sem fejlődik, és minél alacsonyabb az önbecslése, annál valószínűbb, hogy hazudni fog!

Az igazság és az őszintétlenség közötti határvonal elhalványult, és újabb hazugságokkal próbáljuk meg újjáépíteni megtépázott önbecsülésünket. Ebben a csapdában nem vállalunk felelősséget az életünkért, és másokat fogunk hibáztatni. A többi ember tetteinek áldozatai leszünk, mert ezt kevésbé érezzük félelmetesnek, mint a saját démonainkkal való szembenézést.  Lehet, hogy tudatában vagyunk hazugságainknak, ám akkor is megmagyarázzuk viselkedésünket, „az adott körülmények között, nem volt más választásunk”, mint a hantázás!

Azok a gyerekek, akik tanúi lesznek szüleik hazugságainak, megtanulják, hogy ez elfogadható. Amikor anya azt mondja, hogy nem megy el, és mégis titokban kilopódzik, vagy apa azt mondja, hogy labdázni fog velünk, de mégis ott ragad a TV előtt, a gyerekek nemcsak a becsapottság érzését értik meg, hanem azt is,hogy ezt meg lehet tenni másokkal.

Igazságban élsz?

Hazudsz, hogy felnagyítsd magad?

Mennyire bízol meg az életbe? Lehet, hogy sem magadban sem másokban nem bízol? Kész vagy hazudni azért, hogy elkerüld a konfliktusokat?

Inkább hazudsz magadnak, mintsem az igazmondás következtében meg kelljen változnod?

Ha igazságban élünk, képesek vagyunk megteremteni azt, amire vágyunk. A keleti hagyományok szerint az igazság és a teremtés központja a testünkben egy és ugyanaz, és a torkunkban van!

Pár ötlet ami a segítségedre lehet, hogy felhagy a hazudozással:

Jegyezz fel minden alkalmat, amikor hazudtál, mindegy, ha jelentéktelennek tűnik is. Minden hazugság mellé írd le, hogy szerinted mi motivált arra, hogy ne az igazat mond. Félelem? Mohóság, Alkalmatlanság? Bosszú?

Ne ítélkezz magad felett, egyszerűen csak ismerd el, hogy hazudtál, és vedd észre a mögötte rejlő motivációt. Légy könyörületes. Majd engedd el. Bocsáss meg magadnak és az érintetteknek, és lépj tovább. A napló segítségével ráláthatsz, hogy mikor hazudsz, és milyen okok vezérelnek ebben.

Ismerd fel, hogy minden alkalommal, amikor a lelkiismereted ellen teszel, olyan egyensúly eltolódást okozol, amelyet csak azzal lehet orvosolni, hogy egyszer te leszel majd a hazugság áldozata. Szóval, ha legközelebb megkérdezik tőled, hogy „hűséges voltál-e”,- mond meg az igazat, és hagyd pihenni a karmádat.

KRITIZÁLÁS

A kritika, mint a manipuláció eszköze

Amikor folyamatosan kritizálnak minket, lassan elhisszük, hogy nem vagyunk elég jók. Ezért nagyon keményen dolgozunk, hogy eredményeinken és tetteinken keresztül nyerjük el mások elismerését és szeretetét. Minél jobban próbálkozunk azonban, annál kevesebb elismerést tudunk kicsikarni. Egyre keményebben küzdünk, de mégsem nő az önbecsülésünk.

Hogyan kapcsoljuk ki ezt az önpusztító programot, mely folyamatosan alkalmatlanságunkra emlékeztet? Ha sikertelennek, vagy tehetségtelennek érezzük magunkat, a munka és az elért eredmények révén, mindegy milyen jelentéktelen a feladat, jobban érezhetjük magunkat.

Ilyenkor valójában manipulálnak minket. Elismerésre és szeretetre vágyva hagyjuk, hogy zsinóron rángassanak. Minél kevésbé dicsérnek, mi annál jobban szeretnénk ezt elnyerni, és ők annál jobban visszafogják magukat. Miért?  MERT EZZEL ERŐSSEBBEK LESZNEK. Valójában a mi erőnket veszik el, amelyet buzgón adunk a kezükbe. Megengedjük, hogy uraljanak minket, és ezért elismerést remélünk. Ez azonban a mi döntésünk, ezért nem hibáztathatunk másokat.

Ha befolyásoljuk egy másik személy szabad akaratát, ezzel negatív következményeket zúdítunk magunkra. A szabad akarat különbözteti meg életünket a többi létformától. Tehát amikor nem tartjuk tiszteletben a másik döntését, mert éppen nem azt akarja, amit mi, és így megpróbáljuk érvényre juttatni saját akaratunkat, ezzel semmibe vesszük a választási szabadságát. A döntés joga tett minket a teremtés koronájává, és mindannyian megkaptuk ezt az ajándékot.

Következésképpen, a kritikával valómanipulálás, alsóbb rendű énünk fondorlata, és nem a magasabb énünkből ered. Ha fejlődni szeretnénk, keményen kell dolgoznunk azon, hogy elengedjük a mások irányítására való törekvésünket.

AMI MÁSOKBAN ZAVAR, AZ MAGUNKBAN ZAVAR

Minél kritikusabbak vagyunk másokkal szemben, ez annál inkább azt jelzi, hogy valahol mélyen magunkat nem szeretjük. Ezt megértve, könnyebb együtt érezni, egy-egy kritikus emberrel, hiszen valójában önmagát kritizálja. Azok, akiket kritizál, pusztán az ő saját problémáit tükrözik. Tulajdon lelki problémáink vizsgálata, a velük való szembesülés azonban fájdalmas lehet, és sok bátorságot kíván - ráadásúl sokkal könnyebb és szórakoztatóbb másokat ízekre szedni!

KAPCSOLATFÜGGŐSÉG

Bántalmazás és az egyedülléttől való félelem

A kapcsolaton belüli erőszak, általában az alábbi mintát követi:

Minél jobban becsmérli a bántalmazó fél a másikat, annál inkább csökken a másik önbecsülése. Ezért egyre kitartóbban próbálja kielégíteni partnere igényeit, ami, ha a bántalmazó hatalmon marad, soha nem sikerülhet. Nem számít, mennyire szolgálatkész, soha nem lesz elég, amit tesz. Mindegy, milyen óvatosan lép, biztosan hibásan dönt. Hiszen pontosan ezt akarja a másik. Így manipulálja a párját, így kényszeríti rá, hogy azt tegye, amit ő akar. A legfurcsább az, hogy mégis belemegyünk ebbe.

A dolog érdekessége, hogy soha nem az elnyomott, hanem a bántalmazó az, aki jobban fél az egyedülléttől. Színlelt harciassága és partnere látszólagos értéktelensége ellenére, azért bántja a másikat, mert fél, hogy egyedül marad!

Ha elhiteti partnerével, hogy értéktelen, tudatalattija azt hiszi, hogy nem fogja őt elhagyni, hiszen olyan hasznavehetetlen, hogy senki másnak nem kellhet (ennyi hitellel senkinek sem kellenél, tedd össze a kezed, hogy egyáltalán én szóba állok veled); a bántalmazott maga is elhiszi ezt!!!!

Amikor ha egyáltalán mégis elhagyja erőszakos párját, nagyon gyakori, hogy a bántalmazó fél összeomlik, ő pedig elég erős lesz ahhoz, hogy új életet kezdjen.

Amikor saját magunk fényezése érdekében másokat lekicsinylünk, pontosan azt akarjuk, hogy kicsik legyenek. Ha kicsik és gyerekesek, básáskodó szülőként irányíthatjuk őket.

Testi tüneti kezeléseken dolgozva, gyakran kiderül, hogy a kritikus megjegyzések, bizonyos testrészeken raktározódnak. Amikor egy adott fájdalom feloldásán dolgozom, a páciensnek gyakran eszébe jut egy-egy esemény, az elmék által hordozott érzelemmel együtt. Ha az érzelmi fájdalmat átéli, és képes elengedni azt, nagyon gyakran megszűnik a fizikai tünet is.

Eszter (nevezzük így;))) komoly fájdalomról panaszkodott a jobb térdében, és sok éjszakát virrasztott át emiatt. Problémájának nem volt nyilvánvaló oka, de a fájdalom, csak nem múlt el. Kezelése során világossá vált, hogy a férje megijedt Eszter szakmai sikerei miatt, és azért folyamatosan kritizálta és leszólta a teljesítményét. Ettől Eszter bűntudatot és frusztrációt érzett. Szeretett volna előbbre jutni, de minden elért eredmény feldúlta a kapcsolatát. A fájdalmat, a gyerekkorában is átélt hasonló eseményekkel is össze lehetett kötni.

Mivel a jobb térdéről volt szó, a probléma a férfiakhoz kötődött. A térdünket használjuk arra, hogy előbbre jussunk az életben,és az egyenlősséggel kapcsolatos kérdésekhez is köze van. A fenti problémákon dolgozva, jelentősen csökkent a fájdalma.

Ezek az érzelmek, gyakran olyan régi kritikákhoz kapcsolódnak, amelyről tudatos emlékünk nincs is. Egy megoldatlan megjegyzés komoly érzelmi sebeket ejthet. Ha észreveszed, hogy ilyeneket mondasz: „Már nem tudok rád nőként nézni, veled már a szex sem jó!, jusson eszedbe, hogy éppen beprogramozod a párod elméjét, és ez a program napról napra ismétli majd önmagát!

A hangnemnek, szintén nagy szerepe van, a negatív üzenetek bevésésében. Finoman kíméletesen közölve a legkeményebb megjegyzéseket sem ártanak sokat hosszú távon, míg egy egyszerű ellenségesen ordítva közölt „semmire sem vagy jó”sokkal nagyobb fokú sérülési lehetőséget hordoz magában. Próbáld meg mindig elkülöníteni a tettet és a személyt, például így:” sajnos az eddig történteket, nem tudom feldolgozni, ezért és ezért…….” Így nyilvánvalóvá teszed, hogy Te inkábba tettet, és nem annyira az elkövetőt ítéled el!

HALOGATÁS  ½

A HALOGATÁS A LEHETŐSÉG SÍRJÁBAN VAN ELTEMETVE

„Hagyjál már, majd megcsinálom!”- hányan mondtuk már ezt valakinek, ez aztán csak egy hét múlva jutott eszünkbe, hogy még mindig nem hajtottuk végre a feladatot.

Az előző írásomban felsoroltam a halogatás okait, most nézzük őket sorra:

HAMIS OPTIMIZMUS: gyakran része a problémának. A halogató úgy hiszi, hogy elkészül a határidőre, és hamis biztonságban ringatja mind magát, mind munkatársait. Az idő azonban halad, és végül rájön, hogy már nincs elég ideje a feladat kivitelezésére.

KRIZISKEZELÉSEK: ott kezdődik a probléma, amikor a halogató azzal békíti magát, hogy „nyomás alatt nő a pálma, akkor hozom a legjobb formámat!” Itt beköszön az adrenalin függőség is!(erről majd a következő írásomban)

ÖNCSALÁS: szorosan kapcsolódik az optimizmushoz, és közkedvelt a halogatók között. Saját egónk képviseletében ritkán valljuk be, hogy halogatók vagyunk, inkább tökéletesen igazolt ürügyekkel magyarázzuk meg, hogy miért nincs még készen az adott feladat. Az illúzió világát a következő mondatokkal tartjuk fent:”ha nem tudom tökéletesen megoldani, akkor el sem kezdem”,”túl sok minden van még ezen kívül is”,”át kell gondolnom, mielőtt hozzáfogok!” Kedves olvasó, vizsgáld meg magad, tedd fel a kérdést magadnak, hogy miért késlekedsz folyton a feladatokkal, minden egyes válaszodat cáfold meg írásban! Légy őszinte magaddal. Lehet, hogy ez kényelmetlen, de hozzátartozik a folyamathoz.

A TÖKÉLETESSÉGRE VALÓ TÖREKVES: szintén az egó csapdája, ne feledd, ő a bíró és egyben az esküdtszék is, és ezért amit alkotunk, azt mindig elégtelennek ítéli meg. Ahelyett, hogy szembe néznénk a magunk állal teremtett démonnal, inkább megkerüljük a feladatot. Ha nem kezdünk bele valamibe, mert attól félünk, hogy nem lesz tökéletes, az azt jelenti, hogy olyasmire várunk, ami soha nem jöhet el.

KUDARCTÓL VALÓ FÉLELEM: Az egónk hadijáratot indít azok ellen, akik szerintünk felelősek azért, hogy halogatunk. A körülmények áldozataiként állít be bennünket:”az ő hibája, hogy el sem kezdtem”,”képtelen felfogni, hogy milyen összetett ez az egész”,”mindig  engem választanak ki a legrosszabb munkára”.Jeleskedünk eredményeink minimalizálásában, ha egy helyzet megcsillantja a lehetőségét, hogy áldozat szerepünkből kilépve, nyertesek lehessünk, szabotálni fogjuk:” mindig is tudtam, hogy ellenem vannak, ezért nem volt értelme befejezni a jelentést”!- tipikus példája annak, hogyan vágjuk magunk alatt a fát.

KONTROLLÁLNI ÉS MANIPULÁLNI: Mivel lehet jobban kontrollálni és manipulálni a többieket, mint azzal, hogy szándékosan késve fogsz neki a feladatnak? Akkor a legütősebb, ha csapatban dolgozol, és a kimenetel szempontjából kulcsfontosságú a szereped. Egyszerűen, csak dőlj hátra és ne tegyél semmit, csak figyeld a többiek stressz szintjének emelkedését. Ez az egó hizlalás tuti módja.

BŰNTUDAT: a mások cserbenhagyása, jó kis lelki dagonyát teremt. Ahelyett, hogy elkerülnéd a következő ilyen szituációt, félelmedben, meg sem mozdulsz.

TÚL ELFOGLALT: egy újabb egó csapda, ugyanis leeresztett állapotban az egó, görcsösen próbálja felnagyítani, azt akik vagyunk. Mi lehet jobb módszer arra, mint az, hogy olyan sok kötelezettségünk van, hogy egyszerűen nem tudunk időt szakítani, a kevésbé fontos dolgokra.

MÉLTATLAN FELADAT: az egó elhiteti velünk, hogy a feladat, amit kaptunk nem éri el a saját szintünket. Ezért, ahelyett hogy elvégeznénk,- ami ugye megalázó lenne a mi pozíciónkban - nem teszünk semmit. Ha belebuknánk, szembe kellene néznünk  egy gondosan álcázott hiányosságunkkal.

MAKACSSÁG: erősíti a feladat elvégzésével szembeni ellenállást. „ Mi alapján mondja meg nekem ő, hogy én mit csináljak?”- minket nem lehet csak úgy irányítani!!!!

TÚL NAGY FELADAT: néha lelkesedésünkben, túl nagy célokat tűzünk ki magunk elé, ez remek, csak egyben, túl nagy teher! Ha kisebb feladatokat vállalnánk, és azokat sikerre vinnénk, az növelné az önbecsülésünket.

PASSZÍV ELLENÁLLÁS: amikor kerüljük a közvetlen összeütközéseket, mert nem merünk nemet mondani.

MEGTANULNI NEMET MONDANI:csak nagyon kevesen tudnak, ennélfogva, egyre több munkát vállalunk el,és nem sok az esélye, hogy el is tudjuk végezni. Mégis könnyebbnek tűnik ez, mit egy egyszerű NEM!

VÁLTOZÁSTÓL VALÓ FÉLELEM: nem fordulhatunk úgy a jövő felé, ha még sok mindent el kell végeznünk. Az érzelmi, szellemi, és fizikai fejlődéshez változnunk kell, mégis minden porcikánkkal halogatjuk ezt. Már fizikai tüneteket produkálunk, mint például az álmatlanság, a nem megfelelő étkezés, emésztési problémák, állandó megfázás, mély depresszió, és az alacsony önbecsülés.

Kedves olvasó, hidd el, csak elkezdeni nehéz….

HALOGATÁS   1/1

Előfordult már veled, kedves olvasó, hogy a közelgő határidő ellenére, a Tv előtt kuksoltál, és valamelyik sorozat harmadik ismétlését nézted?

A halogatás, már-már népbetegség, minden ötödik ember a megrögzött halogatók közzé sorolható. Az internet pedig az eddigieknél is jobb módszernek bizonyult az idő mulatására, s egyúttal a munkavégzés elodázására. Mennyivel érdekesebb inkább megnézni egy email, játszani, szörfölni a weben, feliratkozni még egy online randioldalra, vagy csevegni egy jót a csetszobában?

Az időbeosztás és a halogatás nem függnek olyan szorosan össze, mint az gondolnánk. A halogatók nagy része pontosan tudja, mit kellene tennie, még akkor is, ha inkább még egy körre leragad a playstationnél. De akkor miért halogatnak a halogatók?

A halogatók jellemvonásai között az alacsony önbecsülés a legfontosabb, melyet sokféleképpen álcáznak. Ez az önértékelési probléma elkerülhetetlenül nagy egóval jár. Miért? Mert az alkalmatlanság érzésének  kompenzálásaképpen  fel kell pumpálnunk magunkat.

Ehhez egónk olyan világot teremt ahol saját magasabb énünk rovására növekedhet. Nem azt akarom mondani, hogy az alacsony önbecslés a halogatók névjegye. Egy-egy adott területen, legyen az a testünk, vagy eredményeink, hiányos képesítésünk, nemzésképtelenségünk vagy füstbe ment kapcsolataink - mindannyian szenvedünk az önbecsülés hiányától. A halogatásnál azonban az alacsony önbecsülés számos jellemzője tetten érhető, még a többi viselkedés esetén csak néhányukkal találkozunk.

A halogatásnál inkább alsóbb rendű énünk érvényesül a magasabb rendű énnel szemben:

- hamis optimizmus és öncsalás-úgy látja a dolgokat, ahogy szeretné, de nem a maguk valójában

- élvezi a pánikot – kríziskezelés

- azt hiszi, hogy tökéletesnek kell lennie

- fél a bukástól

- hibázhat

- áldozatnak érzi magát/ önsajnálat

- megpróbál másokat irányítani, manipulálni/hatalomvágy

- bűntudat

- a feladatot túl nehéznek, vagy túl egyszerűnek észleli

- makacsság

- képességek, vagy tudás hiánya

- unalom

- passzív ellenállás

- másoknak való megfelelés igénye-többet vállal mint amire képes

- ellenállás a változással szemben

A halogatás fizikai érzelmi és szellemi szinten is megjelenhet. Fizikai halogatás például, ha elmegyünk sétálni, lefekszünk, vagy megnézünk egy filmet. Az érzelmi halogatás trükkjei az ivás, a drogfogyasztás, bulvárlapok olvasgatása vagy a flörtölés, mert megszabadítanak a sürgető feladatok valóságától. Szellemi szinten pedig indokokat sorolunk, hogy miért nem végezzük el a munkát „ihletre van szükségem”, illetve ”majd holnap elkezdem”.

A halogatás befejezéséhez az alábbiakat kell tenned:

1. Légy őszinte: halogatsz

2. Írd le az okait, hogy miért halogatsz.

3. Vizsgáld meg az érveidet. Ne add meg magad könnyedén. Nagy önfegyelemre van szükséged az alacsony önbecsülés problémájának megoldására. Ne engedd, hogy az egód irányítson.

4. Írd le annak a következményeit, ha nem végzed el időben a feledatot.

5. Bontsd le a feladatod emészthető falatokká, reális célokat tűzz ki magad elé.

6. Kezd el.

7. Pozitív elismeréssel nyugtázd, amit megtettél.

8. Ne feledd, a siker sikert szül!

ANOREXIA NERVOSA

Hányás és önéheztetés

Amikor nem akarunk megemészteni valamit, akkor kivetjük magunkból. Nem tudjuk bent tartani, nem fogadjuk el. Lehet ez az érzelem egy élmény, vagy akár saját magunk vagy egy másik ember nehezen emészthető tulajdonsága. Ettől rosszul leszünk.

Ami elfogathatatlan a testünk számára, azt kivetjük. Sokkal érdekesebb azonban, hogy milyen mögöttes okai ennek azoknál az embereknél, akik, mint például az emésztési zavarokban szenvedők, meghántatják magukat. Az étkezési rendellenességek, szinte kizárólag nőket és gyerekeket érintenek, és nagyon súlyosak lehetnek, az érintettek mintegy 20% belehal a betegségbe.

Az anorexia nervosa és a bulimia összetett érzelmi betegségek. A gyógyuláshoz elengedhetetlen a terápiás segítség. A kényszertáplálás nagyon ritkán segít, sőt inkább elmélyíti a kényszert. Az étkezési zavarok a fizikai és néha a spirituális tökéletesség iránti vágyból erednek, mohóság kontra önmegtartóztatás az érzelmi viselkedés mérleghintáján. A nagy evés –ivás képviseli az egyik oldalt, az éhezés pedig a másikat. A végén jelentkező bűntudatot (mások előtt titkolt), hányással hozzák helyre. A viselkedés hatalmas figyelem iránti vágyat leplez, melyet a páciens, az önáldozat fátyla mögé rejt.

A gyerekkorban, számos olyan ok lappanghat, amely előidézhette ezt a segédkiáltást: nagyon szigorú, a gyermek-szülők szerepének felcserélődése, a gyermek akaratának semmibevétele, folyamatos megszégyenítés. Talán a szégyen a legerősebb ok, mert amikor folyamatosan azt hallgatjuk, nem vagyunk elfogathatóak, nem leszünk képesek egészséges önbecsülés kialakítására. Ha már szégyenletesek vagyunk, leginkább természetes ösztöneinket szégyelljük, melyeket érzésünk szerint kontrollálni kell.

A természetes ösztönöket nem lehet a végtelenségig kontrollálni, ha felszínre törnek, akkor „árnyékos” módon teszik! Ha evési szokásainkat a legnagyobb önfegyelemmel megnyirbáltuk, néha mértéktelen zabálásokat csapunk, aztán bűntudatot érzünk, és megpróbálunk megtisztulni- ez azonban csak növeli szégyenünket, és az ördögi kör folytatódik. az éhezés mártíromságát magunkra véve próbáljuk enyhíteni bűntudatunkat.

A csalás és a bujkálás itt is fontos szerepet játszik, és sokszor a családtagok észre sem veszik, hogy baj van. Az anorexiás vagy bulimia betegek fáradhatatlanul edzenek (bár rejtély hogyan képesek erre ilyen kevés tápanyagbevitellel), szeretnek másoknak főzni, és mindenféle okos módszert kidolgoznak a meg nem evett étel eltüntetésére, fogyásukat pedig bő ruhákkal lepleik.  Hashajtót is szedhetnek, és ha étteremben esznek, valóban spártai a menü: dresszing nélküli saláta, zsírmentes ízetlen egészséges ételek.

A tápláló ételek elutasításának kényszere, gyakran a nőiesség elutasításával jár együtt. A tökéletesség érdekében arra vágynak, hogy mindentől ami fizikai, eltávolodjanak. Mert, hogy is lehet tökéletes valami, ami vérzik, szaga van és izzad? A beteg viszonya a testével olyan, hogy szeretne fölé emelkedni, szeretné átalakítani azt. A halál nem félelmetes számára, sőt, néhány esetben egyenesen a kényelmes megkönnyebbülés eszközének tűnik.

A táplálék elutasításával valójában az élet ösztönös aspektusait nem akarjuk megemészteni, ugyanakkor vágyunk rájuk. Nagyon veszélyes szokás, ami terápiás beavatkozást igényel.

SZIMBOLIKUS SZERELEM

Manapság minden romantikus vígjáték vagy dráma ugyanazon a forgatókönyvön alapul: férfi és a nő találkoznak. Az egyik szabad és kapcsolatot akar, a másik nem . A néző tudja, hogy tökéletesen összeillenek, mert sok bennük a hasonlóság, az egyik azonban még mindig kötődik egy harmadik személyhez, vagy a szabadság eszméjéhez, ami megakadályozza szerelmüket.

Ez a konfliktus intenzív érzések sokaságát indítja el a nézőben, aki ha nem ismeri fel és tudatosítja, hogy valójában csak egy kitalált történetről van szó, átprogramozza az elméjét.

A film facér szereplőjének, el kell térítenie szerelmét a „rossz” útról és meg kell győznie, hogy ő az igazi. Ez egy rendkívül drámai folyamat, és közben a veszteségtől való félelem már alig elviselhető csúcsra ér.

Végül az addig ellenálló fél is beadja a derekát, és az utolsó másodpercben, a repülőtéren sikerül elérnie reményt vesztett ostromlóját, hogy bevallj neki érzéseit.

Ezek a történetek csodálatosak, szórakoztatóak, érzelmesek, mélyek érzelmesek és humorosak. Egyidejűleg olyan szimbolikus eszméket kreálnak a szerelemről, amelyek a valós életben könnyen drámához vezetnek.

Fedezd fel és fegyverezd le a tudatalattidban rejlő szimbólumokat! Tudatosítsd magadban, hogy a „hitrendszered” milyen történeteket ismétel az életedben. Hogy ennek véget vess, tedd a következőket:

Figyeld meg, mi történik.

Kutasd fel a történetben, és a saját életedben rejlő ismétlődést.

Fedezd fel a „mintát”, és egy terapeuta segítségével annak forrását.

Alakítsd át a történetet.

A folytatásban, az elrejtett szimbólumokról és annak hatásairól fogok írni!

SZIMBÓLIKUS CSELEKEDET:

Ha valaki szeret engem, ezt vagy ezt teszi. Azt sohasem. A hitrendszeredben élő ehhez hasonló, kimondatlan elvárások, nyomást gyakorolnak a másikra, aki ettől tudattalanul el akar menekülni. Így gyakran az ellenkezőjét éred el annak, amit szerettél volna.

SZIMBOLIKUS KIJELENTÉSEK:

Vannak, aki túl gyakran bizonygatnak valamit. Minél többet mondogatunk valamit, annál jobban próbáljuk saját magunkat is rávenni arra, hogy higgyünk benne. Ha kérdezetlenül és gyakran beszélünk egy adott témáról, annak általában az az oka, hogy még nem oldottuk meg a problémát.

CSILLAGJEGYEK:

A horoszkópban vetett túlzott hit. Tény, hogy vannak olyan alaptípusok, akik könnyebben vagy nehezebben jönnek ki egymással, kedves olvasó, kérlek, tartsd szem előtt, hogy létezik számos más tényező is, amely szerepet játszik az emberi kapcsolatokban.

SZIMBÓLIKUS TÁRGYAK:

Milyen ruhát visel valaki? Mit gondol a világról? Mi a foglalkozása? Milyen az autója? Kedves olvasó, tudd, hogy az emberek folyamatosan változnak, és gyakran anélkül viselnek bizonyos szimbólumokat(márkákat), hogy jelentőséget tulajdonítanának nekik. Ha ez alapján ítélsz meg valakit, a saját múltadat ítéled meg, és nem azt az embert látod, aki előtted áll.

SZIMBÓLIKUS GONDOLATOK:

A szerelmet számos hamis gondolatövezi, amelyek elutasító programja kapcsolódik tudatodhoz.

Néhány példa:

A szerelemért meg kell küzdeni.

A szerelemhez szükség van vonzódást elősegítő tárgyak bevetésére.

Az idő kevés. Ha nem sietünk megismerni a másikat, elveszíthetjük.

A másik meggyőzésére, kreatív trükkökre van szükség. Szerelemben, csak a legokosabbaknak van részük.

A vetélytársak mindenhol jelen vannak, és le kell győzni őket.

Ha egy kapcsolat nehézzé válik annak az az oka, hogy a másik nem látja a valóságot.

A jók már mind elkeltek. Ha valaki szabad, azzal biztosan van valami baj.

Gyakran kell mondogatni,hogy „szeretlek”. Ha valaki nem mondja az nem is szeret igazán.

Nincs szerelem fájdalom, izgalom és dráma nélkül. Ha valamelyik hiányzik az nem szerelem. A szerelem állapota olyan, mint a félelemé (az elvesztéstől való félelemé). „tényleg szeret? Meddig fog még tartani?”

Kedves olvasó, tudd, hogy hitrendszered támogatja, vagy akár meg is akadályozza céljaid elérését.

GENERÁCIÓS MINTÁK

Nóri harminchét éves, csinos nő! Szeret festegetni, szobrászkodni és táncolni, de mindemellett számos más hobbija is van. Az utóbbi nyolc évben három hosszabb kapcsolata is volt. Mind azzal végződött, hogy Nóri a fájdalmas szakítás mellett döntött, partnerei ugyanis látványosan lenézték és kihasználták. Nóri kétségbe volt esve és hibásnak érezte magát, amiért fogalma sem volt, miért futnak zátonyra a kapcsolatai.

„Meg kell figyelnem, mi történik, valami nem stimmel az életemben! Nem akarok valamit, de mi az?”

Kis idő múlva, rálátott a generációs mintára. „ A következő dolgokat soha nem akarom újra átélni: Hogy a férfi, akivel együtt élek újságot olvasson a reggelinél, hogy miután hazaért, azonnal bekapcsolja a tévét, hogy állandóan félre vonuljon, hogy valami értelmetlen hobbinak hódoljon. A legutóbbi három partnerem így viselkedett, és ezzel mélyen megsértett.”

Már tudtuk, hogy mit nem akar, és kértem, hogy fogalmazza meg azt, hogy mit szeretne.

„El akarok tölteni egy csodálatos reggelt a szerelmemmel, a férfival, aki szeret és becsül engem, aki nem bújik újság mögé, és ezzel nem épít falat kettőnk közzé.”

Megkérdeztem tőle, hol találkozott hasonló viselkedéssel, és kértem, hogy fogalmazza meg a mintát.

„Ha visszagondolok a múltra, a legtöbb partnerem nem tisztelt, és ezt világosan éreztették is velem. Ez a közös minta a történetekben”- válaszolta.

„Az apám ugyanígy bánt az anyámmal. Anyám feláldozta magát, és apám azonban nem értékelte, tudomást sem vett róla. Elbújt az újság mögé, mintha egy fal lenne. Gyermekként, rossz volt ezt végignézni. Már akkor elhatároztam, hogy soha nem olvasok újságot, ha valaki más is van mellettem. Még ma sem szeretem az újságokat, és olyan partnert sem akarok, aki csak egy kicsit is hasonlít az apámra. Furcsa módon, csak ilyen férfiakkal hoz össze a sors.”

Nóri felismerte, hogy a problémája, generációs minta, és hogy miért vonz olyan férfiakat, akik ebből a szempontból az apjára hasonlítanak. Képes volt megbocsátani magának, és tudta, hogy semmit sem tett rosszul. Az apjának is megbocsátott, mert belátta, hogy haragja csak fokozná a problémát.

Együtt átalakítottuk a történetet. Milyen lenne az a jelenet, amelyben a szeretett személy, számodra a legmegfelelőbb módon viselkedne?- kérdeztem tőle.

Nóri a következő történetet képzelte el:

” Vasárnap reggel van. Egy csodálatos éjszakát töltöttünk együtt, és megkaptam mindazt a szeretetet és melegséget, amire vágytam. Érzem és tudom is, hogy szeret. Kimegyek a konyhában, elkészítem a reggelit, és közben hallom, ahogy a zuhany alatt énekel. Szeretem a hangját. Elhatározom, hogy friss kenyeret hozok a péktől. Az odafelé vezető úton, egy újságos mellett haladok el, és megállok. Tudom, hogy szívesen olvas újságot. Akárcsak az apám. Veszek egyet, majd a házhoz érve, szedek pár szál friss virágot. Még azelőtt érek vissza, hogy kilépne a zuhany alól. Észre sem vette, hogy kimentem. Beteszem a virágokat egy vázába, majd leteszem a friss kenyeret az asztalra, és a tányérja mellé leteszem az újságot. Amikor belép a konyhába, csodálkozva megáll, és gyönyörködni kezd a látványba. Látom, hogy örül. Átölel és leülünk. Felfedezi az újságot, rám néz, majd megjegyzi, hogy milyen figyelmes vagyok, és hogy nem képes újságot olvasni, mert mellette vagyok. Érzem, hogy mennyire szeret engem, és érzem, hogy mennyire örül az újságnak. Azt mondom neki, olvasson csak nyugodtan, én pedig elkérem az újság utazási mellékletét. Reggelizünk, beszívjuk a friss kávé, a kenyér és a virág illatát, olvasgatunk, és felváltva felolvasunk egymásnak az újságból. Élvezem a jelenetet!”

HOMOKRA ÉPÜLT PÁRKAPCSOLAT

A szerelem vak, a szeretet éber!

Párkapcsolaton belül a nők többsége biztonságra és gyengédségre vágyik. A legtöbb párkapcsolat úgy kezdődik,hogy keresünk valakit, akitől megkapjuk amit mindig is szerettünk volna. A nehézség abban rejlik, hogy a másik is ugyanúgy keres. A szerelem arra szolgál, hogy fenntartsuk az illúziót, hogy ezt meg is kapjuk. A szerelem felébreszti a belső gyermek rászorultságát, és a másik fél, így könnyen az apa vagy az anya pozíciójában kerülhet. Ez szükségszerűen csalódáshoz vezet.

A párkapcsolat olyan, mint egy vállalkozás, és egészen más, mint egy szerelmi viszony, és nem egy meghosszabbított szerelem, hanem valami egészen más. Ahhoz hogy sikeres legyen mindkét félben, ki kell alakulnia egy belső képnek, egy tartós kapcsolatról. Sok emberben, ez a kép csak egy szerelmi viszonyra elég. Ha hagyjuk, hogy kialakuljon bennünk egy másik kép, amely megfelel a méltóságnak és az erőnek és még a hivatottságnak is, akkor valaki olyan fog belépni az életünkben, akire ez a kép hat.

Ha a belső kép szerelemmel is társul, annál jobb.

 A szerelem vak, a szeretet éber.

A szeretet számára a másik úgy megfelelő, ahogy van. Épp ezzel érintjük meg a másikban a legmélyebbet, és így bontakozhat ki.

Ha egy párkapcsolatban a férfi vagy a nő a másikat nem elsősorban nőként vagy férfiként akarja, hanem más okból, például szórakozásból vagy hogy eltartsa, vagy mert a másik gazdag vagy szegény, művelt vagy egyszerű, vagy mert meg akarja őt hódítani, védelmezni akarja,vagy mert olyan szépen szokták mondani, gyermekei anyának vagy apjának szeretné, akkor a párkapcsolat alapja homokra épül, és az almában ott a kukac.

Mások a szabadon választott kötelékekben szerzett tapasztalatok alapján a párkapcsolatot úgy tekintik, mintha kedvük szerint meghatározhatnák annak célját, vagy rendjét saját kedvük szerint. Ezzel azonban a könnyelműségnek szolgáltatják ki a kapcsolatukat.

A kapcsolati dinamikában uralkodó rendet nem sérthetjük meg. Ha az egyik fél kíméletlenül és könnyű szívvel felbontja a kapcsolatot, akkor sokszor egy ebből született gyerek úgy viselkedik, mintha egy igazságtalanságért bűnhődne.

A valóságban előre adottak egy párkapcsolat céljai, és ha ezeket el akarjuk érni, az állhatatosságot és áldozatot követel.

CSALÁDDINAMIKA

TERHESSÉGMEGSZAKÍTÁS

Az olyan súlyos betegség, mint a rák, néha egy bűn, például egy terhesség megszakítás miatti bűnhődés. A bűnhődés utáni vágy a lélek mélyén hat, bármit mond is ellen az értelem.

A bűnhődés utáni vágy, akkor ér véget, ha terápia keretén belül, szemében nézünk annak, aki fizetett. Tehát ha az apa és az anya az elvetetett gyerek szemében néz és helyet kap a szülők szívében.

Akkor érzik a bűnt, és a bűnhődés véget ér.

A gyerek, csak így adja hozzájárulását a szülők tovább életéhez. És ez a bűnhődéssel összehasonlítva mindenki számára jobb megoldás.

Terápiákon, klienseim részéről megszületik a felismerés miszerint ezzel a bűnhődés véget ér, de a bűn megmarad! ……hát IGEN!

És mi lesz akkor a bűnnel?

Egy terhesség megszakításnál nem jóvátehető a bűn, akkor sem ha elismerik. A bűn megmarad. Az el nem ismert bűn, vezet bűnhődéshez. Ez egy kísérlet arra, hogy megszüntessük a bűnt. Ha azonban elismerjük, hogy a bűn megmarad és elismerjük az elvetetett gyereket, akkor a bűnből erő születik, amely az életet szolgálja. Akkor már nem gyötri a bűntudat, hanem a bűn erőnek érezhető.

Ez a különbség. Az elismert bűn, a bűnhődés helyett jó tetthez vezet. Erőt ad a jó tetthez, és természetesen az élethez, hogy életbe maradjunk.

Nézzük, mi történik akkor,ha megjelenik a szándék?

Itt két különböző folyamatról van szó. Először az az elképzelés, hogy megtesszük. És azután amikor az ellenkezője mellett döntünk. Nos, mi számit ilyenkor?

Hogy nem tettük meg!!!! PONTOSAN!

Sokszor ismétlődik a kérdés: Van jelentősége annak, hogy közvetlenül az abortusz után adok helyet a szívemben a gyereknek, vagy egy év múlva, vagy harminc év múlva?

A léleknek nem jelent különbséget. Ez olyasmi, amit pótolni kell. Figyelembe kell venni azonban egy fontos elvet. Egy idő után, fontos, hogy a bűn elmúlhasson. Ha egy pár elvetetett egy gyereket, és az anya, valamint az apa a szívükbe fogadják, akkor gyógyító kép lehet a szülők számára, ha egy évig megmutatják ennek a gyereknek a világ szép dolgait. Azután már halott lehet. Akkor békében nyugodhat, és elmúlhat a bűn.

A nyugalomhoz fontos komolyan venni, hogy minden mulandó. Ezért fontos, hogy a bűn és a bűn következményei, egy idő után elmúlhassanak.