HALOGATÁS  ½

A HALOGATÁS A LEHETŐSÉG SÍRJÁBAN VAN ELTEMETVE

„Hagyjál már, majd megcsinálom!”- hányan mondtuk már ezt valakinek, ez aztán csak egy hét múlva jutott eszünkbe, hogy még mindig nem hajtottuk végre a feladatot.

Az előző írásomban felsoroltam a halogatás okait, most nézzük őket sorra:

HAMIS OPTIMIZMUS: gyakran része a problémának. A halogató úgy hiszi, hogy elkészül a határidőre, és hamis biztonságban ringatja mind magát, mind munkatársait. Az idő azonban halad, és végül rájön, hogy már nincs elég ideje a feladat kivitelezésére.

KRIZISKEZELÉSEK: ott kezdődik a probléma, amikor a halogató azzal békíti magát, hogy „nyomás alatt nő a pálma, akkor hozom a legjobb formámat!” Itt beköszön az adrenalin függőség is!(erről majd a következő írásomban)

ÖNCSALÁS: szorosan kapcsolódik az optimizmushoz, és közkedvelt a halogatók között. Saját egónk képviseletében ritkán valljuk be, hogy halogatók vagyunk, inkább tökéletesen igazolt ürügyekkel magyarázzuk meg, hogy miért nincs még készen az adott feladat. Az illúzió világát a következő mondatokkal tartjuk fent:”ha nem tudom tökéletesen megoldani, akkor el sem kezdem”,”túl sok minden van még ezen kívül is”,”át kell gondolnom, mielőtt hozzáfogok!” Kedves olvasó, vizsgáld meg magad, tedd fel a kérdést magadnak, hogy miért késlekedsz folyton a feladatokkal, minden egyes válaszodat cáfold meg írásban! Légy őszinte magaddal. Lehet, hogy ez kényelmetlen, de hozzátartozik a folyamathoz.

A TÖKÉLETESSÉGRE VALÓ TÖREKVES: szintén az egó csapdája, ne feledd, ő a bíró és egyben az esküdtszék is, és ezért amit alkotunk, azt mindig elégtelennek ítéli meg. Ahelyett, hogy szembe néznénk a magunk állal teremtett démonnal, inkább megkerüljük a feladatot. Ha nem kezdünk bele valamibe, mert attól félünk, hogy nem lesz tökéletes, az azt jelenti, hogy olyasmire várunk, ami soha nem jöhet el.

KUDARCTÓL VALÓ FÉLELEM: Az egónk hadijáratot indít azok ellen, akik szerintünk felelősek azért, hogy halogatunk. A körülmények áldozataiként állít be bennünket:”az ő hibája, hogy el sem kezdtem”,”képtelen felfogni, hogy milyen összetett ez az egész”,”mindig  engem választanak ki a legrosszabb munkára”.Jeleskedünk eredményeink minimalizálásában, ha egy helyzet megcsillantja a lehetőségét, hogy áldozat szerepünkből kilépve, nyertesek lehessünk, szabotálni fogjuk:” mindig is tudtam, hogy ellenem vannak, ezért nem volt értelme befejezni a jelentést”!- tipikus példája annak, hogyan vágjuk magunk alatt a fát.

KONTROLLÁLNI ÉS MANIPULÁLNI: Mivel lehet jobban kontrollálni és manipulálni a többieket, mint azzal, hogy szándékosan késve fogsz neki a feladatnak? Akkor a legütősebb, ha csapatban dolgozol, és a kimenetel szempontjából kulcsfontosságú a szereped. Egyszerűen, csak dőlj hátra és ne tegyél semmit, csak figyeld a többiek stressz szintjének emelkedését. Ez az egó hizlalás tuti módja.

BŰNTUDAT: a mások cserbenhagyása, jó kis lelki dagonyát teremt. Ahelyett, hogy elkerülnéd a következő ilyen szituációt, félelmedben, meg sem mozdulsz.

TÚL ELFOGLALT: egy újabb egó csapda, ugyanis leeresztett állapotban az egó, görcsösen próbálja felnagyítani, azt akik vagyunk. Mi lehet jobb módszer arra, mint az, hogy olyan sok kötelezettségünk van, hogy egyszerűen nem tudunk időt szakítani, a kevésbé fontos dolgokra.

MÉLTATLAN FELADAT: az egó elhiteti velünk, hogy a feladat, amit kaptunk nem éri el a saját szintünket. Ezért, ahelyett hogy elvégeznénk,- ami ugye megalázó lenne a mi pozíciónkban - nem teszünk semmit. Ha belebuknánk, szembe kellene néznünk  egy gondosan álcázott hiányosságunkkal.

MAKACSSÁG: erősíti a feladat elvégzésével szembeni ellenállást. „ Mi alapján mondja meg nekem ő, hogy én mit csináljak?”- minket nem lehet csak úgy irányítani!!!!

TÚL NAGY FELADAT: néha lelkesedésünkben, túl nagy célokat tűzünk ki magunk elé, ez remek, csak egyben, túl nagy teher! Ha kisebb feladatokat vállalnánk, és azokat sikerre vinnénk, az növelné az önbecsülésünket.

PASSZÍV ELLENÁLLÁS: amikor kerüljük a közvetlen összeütközéseket, mert nem merünk nemet mondani.

MEGTANULNI NEMET MONDANI:csak nagyon kevesen tudnak, ennélfogva, egyre több munkát vállalunk el,és nem sok az esélye, hogy el is tudjuk végezni. Mégis könnyebbnek tűnik ez, mit egy egyszerű NEM!

VÁLTOZÁSTÓL VALÓ FÉLELEM: nem fordulhatunk úgy a jövő felé, ha még sok mindent el kell végeznünk. Az érzelmi, szellemi, és fizikai fejlődéshez változnunk kell, mégis minden porcikánkkal halogatjuk ezt. Már fizikai tüneteket produkálunk, mint például az álmatlanság, a nem megfelelő étkezés, emésztési problémák, állandó megfázás, mély depresszió, és az alacsony önbecsülés.

Kedves olvasó, hidd el, csak elkezdeni nehéz….

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.