ANOREXIA NERVOSA

Hányás és önéheztetés

Amikor nem akarunk megemészteni valamit, akkor kivetjük magunkból. Nem tudjuk bent tartani, nem fogadjuk el. Lehet ez az érzelem egy élmény, vagy akár saját magunk vagy egy másik ember nehezen emészthető tulajdonsága. Ettől rosszul leszünk.

Ami elfogathatatlan a testünk számára, azt kivetjük. Sokkal érdekesebb azonban, hogy milyen mögöttes okai ennek azoknál az embereknél, akik, mint például az emésztési zavarokban szenvedők, meghántatják magukat. Az étkezési rendellenességek, szinte kizárólag nőket és gyerekeket érintenek, és nagyon súlyosak lehetnek, az érintettek mintegy 20% belehal a betegségbe.

Az anorexia nervosa és a bulimia összetett érzelmi betegségek. A gyógyuláshoz elengedhetetlen a terápiás segítség. A kényszertáplálás nagyon ritkán segít, sőt inkább elmélyíti a kényszert. Az étkezési zavarok a fizikai és néha a spirituális tökéletesség iránti vágyból erednek, mohóság kontra önmegtartóztatás az érzelmi viselkedés mérleghintáján. A nagy evés –ivás képviseli az egyik oldalt, az éhezés pedig a másikat. A végén jelentkező bűntudatot (mások előtt titkolt), hányással hozzák helyre. A viselkedés hatalmas figyelem iránti vágyat leplez, melyet a páciens, az önáldozat fátyla mögé rejt.

A gyerekkorban, számos olyan ok lappanghat, amely előidézhette ezt a segédkiáltást: nagyon szigorú, a gyermek-szülők szerepének felcserélődése, a gyermek akaratának semmibevétele, folyamatos megszégyenítés. Talán a szégyen a legerősebb ok, mert amikor folyamatosan azt hallgatjuk, nem vagyunk elfogathatóak, nem leszünk képesek egészséges önbecsülés kialakítására. Ha már szégyenletesek vagyunk, leginkább természetes ösztöneinket szégyelljük, melyeket érzésünk szerint kontrollálni kell.

A természetes ösztönöket nem lehet a végtelenségig kontrollálni, ha felszínre törnek, akkor „árnyékos” módon teszik! Ha evési szokásainkat a legnagyobb önfegyelemmel megnyirbáltuk, néha mértéktelen zabálásokat csapunk, aztán bűntudatot érzünk, és megpróbálunk megtisztulni- ez azonban csak növeli szégyenünket, és az ördögi kör folytatódik. az éhezés mártíromságát magunkra véve próbáljuk enyhíteni bűntudatunkat.

A csalás és a bujkálás itt is fontos szerepet játszik, és sokszor a családtagok észre sem veszik, hogy baj van. Az anorexiás vagy bulimia betegek fáradhatatlanul edzenek (bár rejtély hogyan képesek erre ilyen kevés tápanyagbevitellel), szeretnek másoknak főzni, és mindenféle okos módszert kidolgoznak a meg nem evett étel eltüntetésére, fogyásukat pedig bő ruhákkal lepleik.  Hashajtót is szedhetnek, és ha étteremben esznek, valóban spártai a menü: dresszing nélküli saláta, zsírmentes ízetlen egészséges ételek.

A tápláló ételek elutasításának kényszere, gyakran a nőiesség elutasításával jár együtt. A tökéletesség érdekében arra vágynak, hogy mindentől ami fizikai, eltávolodjanak. Mert, hogy is lehet tökéletes valami, ami vérzik, szaga van és izzad? A beteg viszonya a testével olyan, hogy szeretne fölé emelkedni, szeretné átalakítani azt. A halál nem félelmetes számára, sőt, néhány esetben egyenesen a kényelmes megkönnyebbülés eszközének tűnik.

A táplálék elutasításával valójában az élet ösztönös aspektusait nem akarjuk megemészteni, ugyanakkor vágyunk rájuk. Nagyon veszélyes szokás, ami terápiás beavatkozást igényel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.