Nemzedékeken keresztül átívelő összefonódások és oldásuk

A családokra jellemző egy mély igazságosság és kiegyenlítődés iránti szükséglet. A család úgy viselkedik, mintha közös lelkük lenne.
Ez a közös lélek ügyel arra, hogy a családban egyensúlyban legyen a nyereség és a veszteség, mégpedig több nemzedéken át.

Ha például egy férfi könnyelműen elhagyja az eső feleségét, ezzel fájdalmat okozva neki, és a feleség haragszik rá, akkor a férfi, talán azt fogja megélni, hogy a második házasságából született lánya, neheztel rá, és ugyanazokat az érzéseket mutatja vele szemben, mint az első felesége.

A megoldás az lenne, ha a férfi azt mondaná az első feleségének:”Igazságtalanul bántam veled, sajnálom. Tisztelem, amit nekem ajándékoztál. Nagy volt a szereteted, az enyém is irántad, és ez megmaradhat közöttünk!” Ilyenkor megfigyelhető, hogy a feleség barátságossá válik, mert megkapja a kellő tiszteletet. Azt is mondhatja neki a férj. „Nézd, ő az új feleségem, ezek a gyerekeink. Kérlek, tekints rájuk barátsággal.” Általában az első feleség szívesen beleegyezik ebbe. Ily módon pozitívan oldódik fel az első kötődés.

Ha terápiás keretek között dolgoznánk a lánnyal, azt mondaná az apának:” Ő az édesanyám, és én az ő gyereke vagyok. Az első feleségedhez nincs közöm. Hozzátok tartozom. Amik köztetek, nagyok között történik, nem tartozik rám. Kérlek, tekints rám mint gyerekre, és én apámként fogadlak el.”

Édesanyának azt mondja: „Te vagy számomra az egyetlen igazi. Apa első feleségéhez nincs közöm. Most melléd állok. Kérlek, tekints rám mint a lányodra, én pedig elfogadlak mint az édesanyámat.”

Ha még azt is hozzáteszi: „Te vagy a nagy én a kicsi, te adsz, én elfogadok”, akkor elfoglalhatja a helyét gyermekként a családban, és a korábbi kapcsolat nem fogja kifejteni negatív hatásait a jelenben.

LEGMÉLYEBB  KÍVÁNSÁGOM A PÁRKAPCSOLATBAN…….

1.Sokszor elhangzik a kérdés:

 Hogyan bánjunk egymással a vita során, anélkül, hogy a kapcsolat megkérdőjeleződne?

Hogy ne mindig azonnal arról szóljon:

 Most aztán elhagylak!  Nem bírom tovább Veled!

A TITOK

Egy kapcsolat újrakezdésénél, az egyik lehetőség, hogy mindketten felírják, mi a legmélyebb kívánságuk egy párkapcsolatban. Mégpedig úgy, hogy ne követelés legyen és nem szemrehányások hada. Mindkét fél önmagából indul ki, olyan értelemben, hogy: Legmélyebb vágyam……………és ezt mindketten felírják maguknak.

A következő esték egyikén a feleség olvassa fel a férjnek, amire a férjnek, nem szabad közvetlenül reagálnia. Nem kell, hogy egyetértsen, nem kell hozzászólni, és ellenezni sem! CSAK MEGHALLGATNI!

Pár nappal később Ő is megteszi, csak felolvassa. A feleség semmilyen formában nem reagálhat, sem helyeslően sem elutasítóan!

Később pedig soha többé nem esik szó róla!

A BOLDOGSÁGNAK VAN EGY NAGY TITKA!

A boldogság feledékeny. Nem emlékszik arra, ami korábban volt. Ezzel szemben a boldogtalanságnak jó az emlékezőtehetsége. Ha nehézségek adódnak egy párkapcsolatban, nagyon jól működő alapszabály, hogy a pár azt mondja: adunk magunknak még egy lehetőséget az újrakezdésre! És arról, ami korábban volt, soha többé nem beszélnek! MÉG CSAK NEM IS GONDOLNAK RÁ!

EZ LENNE ABOLDOGSÁG TITKA! DE EZ TÚL EGYSZERŰ!

2.A viták során dacos és ellenkező szoktam lenni……

Pár szót a daccal kapcsolatban:

A dac azt jelenti, hogy akarom is meg nem is egyszerre. Ezért egy dacos emberrel semmit sem lehet kezdeni. Mert ha valamit csinálunk, azt nem akarja, és ha semmit sem teszünk, akkor akarja. Bár semmit sem lehet kezdeni a daccal, „ezzel dacolva” mégis van rá megoldás: EL KELL HALASZTANI ÖT PERCEL! ;)))

Melyik a leghosszabb út Afrikában?

Nem a Kairóból Fokvárosban vezető, hanem a fejből a szívhez vezető út, és onnan az ITT és MOST-ba!

KÍGYÓ- BÉKA

Zivatar után sokkal tisztább a levegő, mint előtte! Akárcsak a kapcsolatok területén: egy konfliktus után sokkal élettelibbé és belsőségesebbé válhat minden. A vita gyakran szükséges és ésszerű, mert időnként tényleg egyértelműen kifejezésre kell juttatnunk dühünket, hogy a társunk komolyan vegye a véleményünket. Egy igazi veszekedés ezért „fel is tud ébreszteni”és rámutat a probléma komolyságára.

Esetenként azonban átlépünk bizonyos határokat, és súlyos sebeket ejtünk. Néha a vita annyira kontrolálatlanná válik, hogy a legkeményebb szitkok is elhangzanak. Az ilyen sérülések annyira súlyosak is lehetnek, hogy az így keletkezett lelki sebek csak nagyon nehezen, vagy épp sohasem gyógyulnak be. Éppen ezért nagyon fontos, hogy sohasem lépjünk át bizonyos verbális határokat. A legtöbb ember nincs is tudatában, hogy a szavakkal okozott sérülések, gyakran sokkal jobban fájnak, mint a testen ejtett sebek.

Sok oka lehet annak, hogy egy férfi és egy nő folyton dühös egymásra és állandóan veszekednek. Állhat mögötte olyan sérelem, amelyet az egyik fél nem akar tudomásul venni. A partneren lecsapódó düh valódi oka sokszor a saját élettörténetünkben keresendő, és mégis a társunkon vezetjük le.

A harag azonban más szempontból is eszköz lehet valaminek a helyettesítésére. Ha például súlyos vétket, vagy hibát követtünk el valakivel szemben, akkor az iránta érzett düh, azt a célt is szolgálhatja, hogy ne kelljen szembe nézni a saját vétkünkkel.

Néha pontosan azért alakulnak ki problémák, mert valaki nem haragszik meg a társára, bár ez feltétlenül szükséges lenne.

Egy példa: A feleség megtudja, hogy a férje megcsalja. A szerető, akinek szintén van férje, a szomszédban lakik, és a két nő reggelente ugyanabba az óvodába viszi a gyerekeit. A feleség a gyűlöletével üldözi vetélytársnőjét, és a legszörnyűbb pletykákat terjeszti róla.

Ez a viselkedés pótcselekvés ahelyett, hogy számon kérte volna a férjétől a félrelépést. Ehhez azonban amint tudjuk, két emberre van szükség!  Ez a nő azonban kizárólag a szeretőt tekintette vétkesnek, aki „elcsábította” a férjét. Ez olcsó és leegyszerűsítő gondolkodásmód. A nő úgy akarja megmenteni a házasságát, hogy teljesen vétlennek tünteti fel a saját férjét, „hiszen ő csak áldozat”!

Az, hogy nem cselekszik, nem vonja kérdőre a férjét és el akarja kerülni a konfliktust, méregként hat a házasságra, mert nem ad esélyt egy tisztító erejű zivatarnak, és az ezt követő újrakezdésnek!

A MÚLT ÁRNYAI

Emlékek

Dénes, egy ötvenhárom éves üzletember, két éve egyedül él, amióta elvált szeretett feleségétől. Reggelente megköti a nyakkendőjét, majd betűzi azt a nyakkendőtűt, amelyet még a feleségétől kapott házasságuk első napján. Ahányszor csak megérintette a tűt, felidézte magában a szerelmet, amelyet kezdetben és még akkor is érzett.  Pár perc múlva, a valóságban találta magát, és tudatosítania kellett, hogy ez már csak a múlt. Nagy űrt érzett az életében. A fájdalom olyan óriási volt, hogy képtelen volt új kapcsolatokat kezdeményezni.

Barátai tanácsára, eljött egy terápiás ülésre. Sokat beszélgettünk, majd azt tanácsoltam neki, nézzen rá a tűre, és írja le olyan részletesen, amennyire csak tudja: a színét, a formáját, a kidolgozását, a súlyát.

Dénes ebben a pillanatban három dolgot is felismert:

   - a tű csak egy darab fém, és nem a felesége iránt érzett szerelem szimbóluma.

   - nem a szerelem jele, ha „tiszteletben tartunk” régi szimbólumokat vagy emlékeket, főleg ha azok fájdalmat okoznak.

   - nem helytelen, ha valaki a volt felesége iránt érzett szerelem ellenére is megismerkedik más nőkkel, és megnyílik előttük. Ezzel nem csalja meg és árulja el szerelmét, épp ellenkezőleg: ha megnyílunk saját életünk beteljesedése és öröme előtt, az csak a saját magunk iránt érzett szeretet jele.

Miután Dénes felismerte ezt, képes volt mellőzni magányának szimbólumát, anélkül hogy fájdalmat érzett volna. Az ezt követő hetekben sorra eladta vagy elajándékozta közös lakásuk számos tárgyát. Elmondása szerint, minél több dologtól szabadult meg, annál szabadabbnak érezte magát.  Hatalmas lelkesedés lett úrrá rajta, ahányszor csak eltávolított olyan tárgyat, amely közös múltjukra emlékeztette. Végül másik lakásba költözött, amit új bútorokkal rendezett be. Pár hónappal később, hosszú idő óta először megismerkedett egy nővel is.

AZ NEM A SZERETET JELE, HA FÁJDALMAT OKOZUNK MAGUNKNAK. A SZERETET JELE AZ, HA MINDENT MEGTESZÜNK AZÉRT, HOGY NE FÁJJON.

ADJ HELYET A SZERELEMNEK!

Képzeld el, hogy van benned illetve az életedben egy hely annak az embernek, akit elképzeltél magad mellett. Akár igazi térként, például a lakásod egyik szobájában is elképzelheted azt a helyet.

Létezik jelenleg egy ilyen hely az életedben?

Lépj be ebben a terembe, és nézz körül: Fájdalmas emlékeket találsz benne? Még mindig lakik benne valaki, aki már régen nincs melletted? Készen állsz arra, hogy egy új lakó mindent megváltoztasson benne? Úgy rendezhetné be, ahogyan ő akarja?

Biztos vagy benne hogy szabad?

Ha nem, jobban teszed, ha kiüríted magadban azt a teret. Ha találkozni akarsz valakivel, vagy azt szeretnéd, hogy párod jól érezze magát veled, térre van szüksége hogy melletted és veled is „létezhessen”. Tudatosan kell kitakarítanod azt a teret. Az kevés, ha csak vágysz rá, mert az olyan mintha csak kapni akarnál, de adni nem. Vendég, csak akkor látogathat meg, és érezheti jól magát veled, ha valóban van egy üres tér az életedben. Lehet, hogy az akire vágysz, sokáig szeretne maradni.

DÖNTS:

Ha meghoztad a döntést, kifelé is sugározni fogod ezt az érzést, hogy szabaddá váltál az új partner számára. A döntés, hogy megváltoztatod az életedet, hogy találkozol egy olyan emberrel, aki megosztja veled mindenét. Ha készen állsz arra, hogy megtörténjen mindaz, ami egy igazi szerelemben megtörténhet, tárd ki kapuidat az ég felé. Ha olyannak akarod megőrizni az életedet amilyen eddig volt, kevesebb teret engedsz az újnak, és a jövőben is a múltat folytatod.

Szeretném, ha szeretnének!

Dóra négy éven keresztül próbálkozott, hogy megfelelő párt találjon. A szokásos ismerkedési lehetőségek mellett - mint az esti szórakozás, valamint a partik és egyéb rendezvények –egy nagy internetes párkereső oldalán is regisztrálta magát. A tény, hogy Dóri hosszú ideje nem talált  megfelelő férfit, az a barátai és önmaga számára is rejtély volt.

Személyisége, csak olyan férfiakat vonzott, akik már az első vagy a második találkozásnál biztosították őt a szerelmükről, és közös jövőt emlegettek. Az esetek többségében Dóri belement a játékba, és ahogyan ő fogalmazott, adott”egy esélyt a kapcsolatnak”. Minden kapcsolata bánattal végződött, néha nagyon gyorsan, néha hetek vagy hónapok múlva. A szakítás okai csak látszólag voltak különbözőek: a férfiak házasok voltak, külföldön vagy messze éltek, elváltak vagy már voltak gyerekeik, még mindig nem heverték ki az előző kapcsolataikat, munkamániásak voltak, vagy csak a kalandot keresték.

Amikor megismertem Dórit, szenvedése és boldogtalansága már a munkájára és az egészségére is kihatott. Meggyőződése volt, hogy nincs szerencséje a szerelemben. A terápiák során, feltártuk Dóri generációs és dimenziós múltját. Megnéztük, hogy mi volt a minta a generációs kapcsolatokban, és ebből mi reflektálódik Dóri életére. Mi volt a közös a jelenlegi kapcsolataiban. Mi volt a kiváltó ok, ami ilyen helyzeteket vonzott?

Bár partnerei különbözőek voltak, volt bennük egy hasonlóság: egyik sem volt elérhető Dóri számára. Ez volt az első felismerés. A második, hogy megkerestük és feltártuk azokat a meggyőződéseket, amelyekkel „elérhetetlen” férfiakat vonzott az életében.

A terápia során, Dóri szembe nézett önmagával, és bevallotta, hogy ő sem igazán elérhető saját maga számára. Bár vágyott egy romantikus tartós kapcsolatra, de legbelül félt attól, ha összeköltözik valakivel, elveszíti a szabadságát.

Ez volt az első alkalom, hogy bevallotta saját magán belül, nem ad magának teret egy igazi kapcsolat számára. Azt is elismerte, hogy élvezi az újabb és újabb kalandok nyújtotta izgalmakat, és hogy a félelem és a remény már az életéhez tartozik.

Az egyetlen férfi, aki iránt évek óta fel-fellobbant benne a szerelem, akiben megbízott, és akivel a testi szerelem is tökéletes volt, „túl unalmasnak” tartotta.

A kineziológiai oldások során, a dolgok a helyükre kerültek, Dóri nem szenvedett többé. Már tudta, hogy tudatosan alakította így a kapcsolatait, és hogy ezen változtathat. Már nem érezte áldozatnak magát, és ez visszaadta az erejét és az életkedvét. Úgy döntött, egyenlőre felhagy a férfiak keresésével, és szabad idejét a barátaival tölti. Ennek leginkább az a férfi örült, akit éveken keresztül unalmasnak tartott. Felfedezte, hogy a férfiban nemcsak barátra és kalandra, hanem értékes partnerre is. Mára, olyan mély szerelem bontakozott ki közöttük, amit még soha nem tapasztalt.

Brávó Dóri!

VESZEKEDÉS

A veszekedések arra ösztökélnek, hogy pajzsokat, falakat emelj magad köré. Ezek a pajzsok, megvédenek téged a rossz dolgoktól, de garantáltan a vágyaid beteljesedéseit is távol fogják tartani tőled. Ha emberi kapcsolataidban görcsös vagy, az csak azért van, mert régi szokásaidnak megfelelően védekezel.

Ha védekező mechanizmusod bekapcsol, automatikusan elzárod magad az energia szabad áramlásától. Kérlek, hidd el semmiféle védekezésnek nincs értelme!

Ne védd magad a tapasztalatoktól, lépj túl a problémákon, ne adj teret nekik! Ne engedd, hogy a veszekedés behúzza a féket abban, hogy nyitott és befogadó légy! Tudatosan dobd le a pajzsokat, hidd el ez csak egy döntés: Mától nem használom őket!

Az öntudatlan védekezés csak a játszmák és hatalmi drámák jelenléték hozzák az életedben. Ha falakat emelsz magad köré, leginkább emberi kapcsolataidban és az információ cserében fognak akadályozni. A veszekedés csak fenntartja a játszmákat, de hidd el nélkülük számtalan csodás élmény vár rád!

Légy bátor, és merj nem gondolni a rosszra!

Nyiss ablakot a világ felé és engedd, hogy a végtelen bőség beáramoljon hozzád. Hidd el, a falak nem csak attól védenek meg amitől félsz hanem attól is amire vágysz.

Kerülj összhangban magaddal, fedezd fel saját erődet, emelkedj felül a problémáidon és szárnyalj!

Akár tetszik akár nem, a jelenlegi helyzetedet te teremtetted! Kész rémálom, ha körülnézel és megállapítod „ilyet soha nem kívántam magamnak!”

A régi minták elengedésében, segít a rekonstrukciós kineziológia! Mit is jelent ez?
Újra összeállítani, újra felépíteni részeinkre szakadt önmagunkat! Minden diszharmóniát, testi-lelki blokkoltságot (letapadást, vagy lehasadást vagyis fregmentációt), okai lehetnek a játszmáknak, a pajzsoknak és a falak felépítésének.

FREGMENTÁLÓDASOK 
Különböző traumák hatására, lehasad rólunk valami, ami valaha részünk volt, s így már nem leszünk azonosak azzal, akik valaha voltunk.
Valami letörik rólunk, amivel addig rendelkeztünk, elhagyjuk hitünket, remény vesztettek lettünk, az adott trauma megfoszt a bizalomtól (önbizalomtól) vagy akár egy testrésztől is.
Jogosan felmerülhetnek bennünk különböző kérdések:
· Mi tört le rólam?(hitem, a teremtő képességem, az önállóságom)
· Mi volt a hatása?(reményvesztett, kiszolgáltatott lettem)
· Milyen oldalról sérülök, hol sérülök, amikor a legnehezebb számomra a helyzet?(egzisztenciálisan, család fenntartása kerül veszélyben)
· Milyen veszteséggel jár az, amit elvesztettem? (szeretett személyt és hitemet)
· Lehet, hogy a fregmentáció hatására, valamilyennek érzem magam?
(jelentéktelennek, torznak, kiszolgáltatottnak)
· Lehet, hogy ami leszakadt, valami mással kezdtem el pótolni?
(plusz kilókkal, hogy a külvilág ne vegye észre a hiányt,vagy olyan magatartást, ami a későbbiekben meggátol igazi feladataink megvalósításában, pl.:nőknél, férfi minta preferálása, ha kemény vagyok, akkor nem leszek sebezhető.)
Igen, elhagyjuk énünk egy-egy részét, gyötrelem, fájdalmas elválás, keserű halál, szenvedéssel teli szerelem, fizikai fájdalom hasít le rólunk valamit vagy ragaszt a múltba.
És ha már a múltba ragaszt, nézzük meg mit jelent az, hogy letapadás:
A múltban történt traumatikus esemény, nagyon erős érzelmi töltettel rendelkezett, ezért a kliens nem tud kilépni jelenlegi helyzetéből, mert az ott létrejött minta folyamatosan visszarántja hasonló élethelyzetekbe.
A jelenlegi élethelyzetben a kliens nem tud 100%-an helyt állni, mert nincs egységben önmagával. Egy korábbi élethelyzet bekapcsol, és visszarántja a múltba.
LETAPADÁS okai: 
· erős érzelmi töltet (tartozom neki azzal, hogy…)
· erkölcsi szabály ( a legkevesebb, amit megtehetek érte…)
· önbüntetés, szenvedés, függőség, mártírosság, erőtlenség ( könnyebb beleragadni az adott helyzetben, a kapcsolatban, mint kivonni magam belőle).
Felmerülő kérdések:
· Miben ragadtál bele?
· Milyen helyzetek ismétlődnek folyamatosan az életedben?
· Miért hagyod, hogy mások befolyásoljanak, semhogy saját belső észleléseidben bíznál?
· Mi az amit nehezen engedsz el, vagy nehezen engedsz szabadon?
· Mitől, vagy kitől érzed magad függőnek?
· Hol kellene nemet mondanod és elhatárolódnod?
· Mi szorít korlátok közzé, mitől kellene megszabadulnod?

Ha elmered engedni, azt az énedet, ami visszatart különböző helyzetek és lehetőségek meglépésétől, ha vagy annyira bátor hogy kilépj abból az általad”komforthelyzetnek” titulált langyos életminőségből, ha többet érzel magadban, ha kész vagy elengedni a múltadat, kérlek keress bizalommal.
Magánrendelésemen egyéni konzultációt végzek, amely a kineziológia és a pszichoterápia módszerére épül.
TEK tanácsadóként segítek megtalálni a középpontodat és abba lehorgonyozni.

FÉLELEM

Korunk népbetegsége a félelem. A túlzott rettegés gyakran kellemetlen tünetekkel – reszketéssel, izzadással, magas vérnyomással – jár. Sokan mégsem törődnek vele. Nem veszik komolyan, nem veszik betegségnek, pedig gyógyítható. 
Sajnos minden tizedik ember szorong, és ebből a háromnegyed rész nő. A félelemnek két oka van. Az egyik: létfontosságú, készenléti ösztön. A másik pedig a tapasztalásból fakadó veszélyérzet. 

A félelemnek sokféle arca van.

Félünk a nehézségektől, katasztrófáktól, balesetektől a gazdasági összeomlástól vagy veszteségtől. Sokak számára a félelem állandó kísérőtárs, olyannyira, hogy félelem nélkül, már el sem tudják képzelni az életüket.

A félelem leggyakrabban megnevezett okai: a kudarc, értelmetlenség, elutasítás, háború és magány. Ám mindezek, csak kiváltó okoknak tekintendők. Az igazi ok, mindig a személyiségben rejlik, a gondolkodás korlátozottságában, a lét ős okához való visszacsatolás hiányában. Amint e téren kitágítjuk tudatunkat a félelem megszűnik. Első lépés, fel kell ismerni, hogy van félelem, de nem én vagyok a félelem.

A félelem előnyei:

Lehetővé teszi és megkönnyíti a gyors reakciót, ahol erre szükség van.

Meggátolja vagy csökkenti a test sérülésének lehetőségét, amennyiben rábírja az embert, hogy a feltételezett veszélyhelyzettől távol tartsa magát.

A félelem hátrányai:

Kifejezetten kellemetlen érzés.

Következményei:

-korlátozza a szellemi képességet

-korlátozza az emésztést

-megterhelődik a szívműködés

-magas vérzsír és vércukorszintet eredményez

-károsodnak a véerek

-az örömérzet megszűnik

HŰTLENSÉG

Pillantsunk bele a hűtlenség témájában, erkölcsi ítélet nélkül.

Mi annyira borzasztó abban, ha valakinek viszonya van mással? Mi sérül ilyenkor tulajdonképpen?

Az ártatlan ilyenkor néha úgy viselkedik, mintha joga lenne örökre maga mellett tartani a másikat. Ez túlzott elvárás. Ahelyett, hogy megpróbálná a szeretetével megnyerni a másikat, üldözi őt. És még ezek után vissza kellene jönnie a másiknak? Akkor már nem tud! Ha az ártatlan túlzott mértékben áll bosszút, akkor a bűnös már nem tud visszamenni hozzá. A sértett félnek javaslom az emberibb viselkedést és a mértéket!

Mélyen tisztelem a hűséget, de nem az ilyet. A hűség a szeretettből kell hogy fakadjon. Talán megjelenik az az elvárás, hogy Én vagyok az egyetlen ember, aki számodra jelent valamit. De sokszor kerülünk olyan helyzetbe, amikor más fontos emberekkel is találkozunk. Ilyenkor a másik félnek nincs joga emiatt üldözni a másikat. Tiszteletben kell ezt tartania úgy, ahogy van, akkor talán találhatnak egy mindenki számára jó megoldást. Ez a következő fordulat, csak a szeretet révén történhet meg.

Veszélyes szavak: hűtlenség, viszony, házasságtörés!

A házasságtörésben, benne van maga a házasságnak a megítélése, de nem tudjuk, hogy ez valóban helytálló-e. Ha viszont értékelés nélkül közelítünk, akkor könnyebb megoldást találni.

A hűtlenség hozhat jót egy kapcsolatban?

Nézzük, hogyan éli meg ezt a megcsalt fél. RENDSZERINT ROSSZUL!

Ha az adott kapcsolatnak, még van jövője, még van élet, akkor a rákövetkező időben kiderülhet, hogy sok dolog megváltozott és feloldódott az adott pár között, és hogy ami köztük volt az TÖBBÉ VÁLT.

Talán szükséges volt ez a viszony ahhoz, hogy a kapcsolat fejlődjön. Ha erkölcsi ítéletektől függetlenül nézzük, és csak a hatásait vizsgáljuk, akkor sokszor más egy ilyen történés jelentősége!

Én így közelítenék ehhez a dologhoz,- erkölcsi ítélet nélkül-, (akkor a kulisszák mögé tekinthetünk, és rálátást kapunk arra, hogy a viszony, a kapcsolatunk fejlődését szolgálta)!