A PÁRKAPCSOLAT TÖRVÉNYSZERÜSÉGEI

Mint minden másnak, a párkapcsolatnak is megvannak a maga törvényszerűségei. Ha két ember találkozik, a kapcsolatuk fejlődését irányító szabályok nem fogalmazódnak újra minden alkalommal: mindaz, amit átélünk, előttünk már milliók átélték, a párkapcsolatok ugyanis mindig azoknak a törvényszerűségeknek engedelmeskedve alakulnak.

Két ember kapcsolatának a fejlődése, ugyanolyan hosszú múltra tekinthető vissza, mint az emberiség története.

Kedves olvasó, tudatosítsd magadban, hogy egy kapcsolatnak fejlődnie kell. Nem ajándék, ami csak úgy az ölünkbe hull. Ami az ölünkbe hullik, az talán a szerelem érzése, ez azonban csak előleg, amelyet vissza kell fizetnünk. Ha szerelmesek vagyunk, rózsaszín szemüvegen át látjuk a világot, és nem vesszük észre a nehézségeket, vagy a másik hibáit, csak a szépet és a jót látjuk.

Eleinte ez is segít, az együttlétnek köszönhetően ugyanis a szerelem is fejlődik. Sokan azonban csak a szerelem érzésében szerelmesek, és amint az elmúlt, el is veszítik érdeklődésüket. Ilyenkor csalódottan állapítják meg, hogy már nem szerelmesek, és újabb alkalmat keresnek szerelmük kielégítésére, a legtöbbször viszont üres kézzel kell távozniuk.

Ahhoz, hogy egy kapcsolat sikeres legyen, bizonyos mértékig mindenkinek tisztában kell lennie a párkapcsolatok törvényszerűségeivel. Van, akinek e nélkül a tudás nélkül is sikerül, és előfordul, hogy a pár egy sor kritikus és kínos helyzetet követően mégis szeretetteljes kapcsolatot tud kialakítani, azonban gyakoribb az az eset, amikor a párok, nem találják a megoldást, és végül szakítanak.

Múltjukban visszatekintve egy sor kudarcba fulladt kapcsolatot látnak, és azt kérdezik maguktól, hol rontották el. A kapcsolatok leggyakrabban akkor futnak zátonyra, ha nem készítjük el a „házi feladatunkat”, ha inkább elfordítjuk a tekintetünket, csak ne kelljen szembesülnünk a kényelmetlen és fájdalmas problémákkal.

Kedves olvasó, döntsd el, hogy tiszta vizet öntesz a pohárba a következő kérdések segítségével:

Mi miatt hiúsultak meg az eddigi kapcsolataim?

Mi a probléma a jelenlegi kapcsolatommal?

Milyen feladatokat kellene megoldanom, a mostani kapcsolatomban?

Mit tükröz a párom, és kapcsolatunk jelenlegi minősége?

Mit kell tennem, hogy megoldjam a feladataimat?

A férfiak és a nők nagyon sokban különböznek. Tulajdonképpen esélyük sincs arra, hogy kijöjjenek egymással. Még kommunikálni sem tudnak, mert mindketten egészen más nyelvet beszélnek.

Egy férfi például a szó legszorosabb értelmében, csak „belép” egy kapcsolatba, amivel a nők többsége tisztában van. A férfi mindeközben megőrzi saját magát, és alapjában véve nem más, mint „nős agglegény”. Akárcsak a kapcsolat elején, megőrzi énjét, annyi különbséggel, hogy most már egy nő is van mellette.

A nők ezzel szemben „belemennek” egy kapcsolatba, és gyakran fel is oldódnak benne. Míg a férfi továbbra is én marad, egy nő sokkal könnyebben lemond”énjéről”, hogy partnerként együtt „mi” lehessen!

A férfiaknak gyakran egy élet is kevés ahhoz, hogy megértsék mi az a „mi”.

A nők nem csak annak érzik szükségét, hogy mindent megosszanak férjükkel, hanem a férj legnagyobb bánatára annak is, hogy mindent közöljenek vele.

A férfiak arra használják a kommunikációt, hogy információkat közöljenek, a nők esetében ez csak alkalmanként igaz. Az ő szemében a kommunikáció eszköz arra, hogy érezze, és még jobban elmélyítse kapcsolatát. Ha egy nő közöl valamilyen problémát a férjével, a férj azonnal előveszi szerszámos ládáját, és megpróbál megoldásokat találni.

„Rendben, ezen tényleg változtatnunk kell”- mondja, és javaslatokat tesz feleségének, hogy lehetne elérni a kitűzött célt. A nőt ez egyáltalán nem teszi boldoggá!

A férfi úgy érzi a nő lebecsüli, és nem hallgatja meg. „ Én foglalkozom a problémáiddal, még segíteni is próbálok, hogyan oldhatnád meg őket, de neked nem tetszik az ötletem.”

A feleség ezután találkozik a barátnőjével, akivel anélkül, hogy bármilyen konkrét megoldásra jutnának, jól kivesézik az érzelmeiket. A nőnek tehát, nem férje konkrét javaslatára van szüksége, hanem arra, hogy valaki meghallgassa a problémáit, és együtt érezzen vele. Egy férfi erre természetesen soha nem lesz képes.

Ha egy férfi, már többször átélt ilyen és ehhez hasonló helyzeteket, egy idő után már egyáltalán nem fog odafigyelni a feleségére. A Nő majd elkezd mesélni, ő pedig néha automatikusan odaveti, hogy: „igen drágám, természetesen drágám”.

A nő reakciója előre látható: a férj reakciója borzasztóan felidegesíti. MÁR MEGINT NEM FIGYELSZ RÁM!-és valóban a férj tényleg nem volt jelen. Talán hallotta a feleség szavait, de nem kommunikált vele.

Most már Ön is látja, mi az oka annak, hogy a nemek közti kommunikáció vakvágányra fut.

Egy beteljesedett és harmonikus kapcsolathoz azonban ezen változtatni kell. Hogy hogyan, azt bárki megtanulhatja, az első lépés, hogy felismerjük: a férfiak mások, mint a nők.

A férfiak és a nők, két különböző nyelvet beszélnek, és ha ez a két nyelv nem találkozik, egész életükben el fognak beszélni egymás mellett. Az emberi kommunikáció leggyakoribb formája, még mindig a félreértés- különösen a férfiak és a nők közötti féleértés.

Ha tehát párja mond valamit Önnek, induljon ki mindig abból, hogy 90% esély van arra, hogy félreértette, és próbáljon meg kérdések segítségével megbizonyosodni arról, mit is akar a párja mondani.

Kedves hölgyek egy tipp: Párjukkal mindig pontos, de ne túl hosszú mondatokban közöljék, mit szeretnének. A mondat mindig tartalmazzon konkrét információt. Ez után tartsanak szünetet, hogy a férje megérthesse a mondottakat.

Ez sajnos nem vicc! A férfiaknál ez tényleg így működik!

A SZERELEM CSODÁJA

Az egészség és a siker kétségtelenül gazdagabbá tehetik életünket, valódi beteljesedést azonban csak a szeretetnek és a szerelemnek köszönhetően élhetünk át.

A szerelem fantasztikus jelenség, hiszen lehetővé teszi az életet. Valamennyi érzékünkkel érezzük, és bár teljes mértékben a hatalmába kerít és elvarázsol minket, még a legmodernebb mérőműszerek számára is láthatatlan marad. Abban minden ember egyetért, hogy létezik, hiszen többségük a saját bőrén tapasztalta. Az emberiség történetében semmiről sem írtak, gondolkodtak és meséltek ennyit, mint a szerelemről, ennek ellenére, még ma is olyan jelenségnek számít, amelyről alig tudunk valamit.

A szerelmet alapjában véve nem kell megtanulnunk. Ez az egyetlen olyan dolog a világon, amelyből minél többet adunk, annál inkább erősödik. Szerelem nélkül nincs valódi fejlődés, szerelem nélkül senki sem találhat önmagára.

Sok párkapcsolat már azelőtt meghiúsul, hogy elkezdődhetett volna. Sok pár keres fel azzal, hogy együtt akarnak maradni”. Sajnos azzal a hozzáállással, amellyel belevágnak a kapcsolatban, esélyük sincs erre.

Lehet egy kapcsolat kezdete bármilyen csodás, azt, hogy mi lesz a további sorsa, egyedül te határozod meg kedves olvasó. Ha tehát változtatni akarsz valamin, tenned is kell érte, és elsősorban saját magadon kell változtatnod.

A szerelemhez vezető lépések – akárcsak a felmerülő akadályok, nehézségek és megoldások – előre láthatók, hiszen már több millióan élték át előtted. Nem kell ugyanazokat a hibákat elkövetned, mint nekik.

Szerelemre való képességünk érettségünket tükrözi, de ha jobban belegondolunk, be kell látnunk, hogy a szerelem tekintetében, majdnem mindannyian analfabéták vagyunk.

Mindenki tisztában van azzal, hogy autót csak akkor vezethetünk, ha elméleti és gyakorlati órát is vettünk, és sikeresen átmentünk az ezt követő vizsgákon. Bizonyos munkákat is csak akkor végezhetünk, ha kijártuk a megfelelő iskolákat, befejeztük tanulmányainkat, és letettük a szükséges vizsgákat. A párkapcsolathoz mindezekre nincs szükség. Elég, ha valakivel megismerkedünk, és már mehet is a dolog.

Sokan úgy gondolják, ez tényleg elegendő, és ennek megfelelően is viselkednek. Ez olyan mintha csukott szemmel és a közlekedési szabályok ismerete nélkül próbálnának kiigazodni a nagyváros forgalmában, ami elkerülhetetlenül balesethez vezet.

A valóságban a szerelem nagyon is egyszerűen működik: ha valóban szeretem a másikat, nem lesznek nehézségeink, ha azonban nem szeretem, nem fogunk együtt maradni.

A szerelem olyan út, amelyre azért térünk rá, hogy a végén mindketten megérkezzünk önmagunkhoz.

Megérkezni azonban csak akkor lehet, ha el is indulunk.

AZ EGO JÁTÉKAI

Sokan azt hiszik a szellem útján haladnak, és minden erejükkel azon vannak, hogy „előbbre” jussanak, legyen ez az „elöl” bárhol is! Új spirituális szokásokat vesznek föl, harcolnak a bennük lévő árnyék és gonosz ellen, és látszólag erkölcsös életet élnek. Egész életüket, sőt korábbi inkarnációikat is megtisztítják, és akár egész személyiségüket megváltoztatják, anélkül, hogy tudnák: mindent, amit tesznek, azt csak az ego szintjén teszik.

A fejlődés útjának egyik legfontosabb képe, hogy felhagyunk az effajta „mentális önámítással”, és nem teszünk úgy mintha előbbre jutottunk volna. Hogy megtaláljuk valódi önmagunkat, egy sor első lépést kell megtennünk. Azt is fel kell ismernünk, hogy az önmagunk felé vezető úton, a tudás csak sovány vigasz – ha a tudás nem válik felismeréssé, köddé válik, akárcsak a személyiség.

Manapság csak spirituális témákról beszélgetünk, mert minden más „alantasnak” tűnik, és untat. Étrendünk vegetáriánus, és kifordul a gyomrunk arra a gondolatra, hogy újra barbárok legyünk, és húst együnk. Higgadtan és nyugodtam minden sietség nélkül mozgunk, és mindenkihez barátságosak vagyunk, hogy ők is megtudják, milyen magas szintre fejlődtünk.

 Amíg azonban csak külső viselkedésünket változtatjuk meg, nem élhetünk jobb életet, csak egy másikat. Még ha meg is tapasztaljuk a bennünk égő fényt, és érzelmileg a csúcson vagyunk, valami magasabb szférákban mozgunk, ez még nem jelenti, hogy fejlődtünk volna.

Ezek csak az ego játékai, és bár az ego szereti beképzelni magának, hogy rendkívül spirituális, csak egy ego marad.

A dolog lényege, hogy felismerjük a valóságot, ez pedig csak egy egyre tisztábbá való tudattal lehetséges. Az értelem csak hátráltatja ezt a folyamatot, mert amíg meg akarjuk érteni, addig csak be akarjuk határolni és tárggyá akarjuk alacsonyítani a teremtés végtelenségét.

Mire ne legyen szükséged, mert sajnos csak állerény:

MEGÉRTÉS: ne próbálj meg mindent megérteni, mert ezzel ugyanis mindig az értelem szintjén maradsz, de legyél megértő mindennel és mindenkivel szemben. Az élet egy játék, amiben minden lépés helyes. Ne mérgelődj tovább, hanem élvezd a játékot, hiszen még egyszer soha nem mehetsz végig ugyanazon az úton.

TOLERANCIA: a tolerancia azt bizonyítja, hogy előtte elítéltél másokat. Ha felhagysz az ítélkezéssel, a toleranciának sem lest többé jelentősége vagy funkciója, hiszen nem lesz olyan szituáció, amiben szüksége lenne rá. A tolerancia egy állerény.

KOMPROMISSZUMKÉSZSÉG: a kompromisszum lényege, hogy senki nem azt kapja meg, amit szeretne, és ez egyik fél számára sem kielégíthető. Ha azonban mindkét fél helyesen cselekszik, mindenki elégedett lesz, és kompromisszumot sem kell kötni. Soha többé ne köss kompromisszumot, inkább élj helyesen, és ne várj mások egyetértésére.

SZERÉNYSÉG: ismerd fel, és éld meg saját nagyságodat, de másokét is vedd észre.

ÖNMEGVALÓSÍTÁS: önmagunk, azaz valódi létünk már rég megvalósult, mit is kellene akkor megvalósítanunk? Kedves olvasó, gondolod, hogy az „én” képes lenne megvalósítani saját magát?

Ismerd fel, hogy már régóta célba értél, és élvezd a játékot.

ÖNZETLENSÉG: ez az a tulajdonság, amitől mindenképp meg kell szabadulnod. Inkább élj valódi ön-azonosulásban, és válj azzá, aki vagy. Legyél tisztába saját magaddal. Még senki sem tett semmit sem önzetlenül, mert mindig meg volt rá az oka, és így önmagáért tette.

Az igazi erény ezzel szemben az ha:

Belátásra jutunk, és felismerjük, amit közölnek velünk, vagyis megértjük a jeleket, megértjük és követjük a test üzeneteit, megértjük és követjük az életkörülmények üzeneteit.

A dolgok mögé látunk, vagyis felismerjük a látszat mögötti valóságot, és azt, hogy minden az egész része.

Mindent egynek látunk, vagyis nem csak a látszat mögötti valóságot ismerjük fel, hanem egészként tekintünk a dolgokra.

Ezenkívül:

-felismerjük, hogy a valóság csak a tudatunkat tükrözi

-tudatunkra ébredünk

-helyesen élünk, és harmóniában kerülünk az egésszel

-folyamatosan az erőben vagyunk

-gyógyítunk, másokat, önmagunkat és a világot

-felelőséget vállalunk, és felnövünk hozzá

-higgadtak vagyunk

-bölcsességre törekszünk

-egyénné válunk, vagyis nem válunk el az egytől

-a hála életünk mottójává válik.

Szép napot kedves olvasó!

AZ ÉLET JÁTÉKA

Játszd az életed. A játék elején mindenki kap egy életet, egy játékfigurát (testet) és egy maximális játékidőt (120 év). A játék során bármit megtehetünk, a következményeket azonban nekünk kell viselnünk, a játékban nem megengedett lépések miatt például levonnak a játékidőből.

 Ilyen lépés például a bosszankodás – ha ugyanis mérgelődünk, lerövidítjük életünket. A kisebb bosszankodás csak órába, egy nagyobb azonban már egy hetünkben is belekerülhet. Ha pedig gyakran felbosszantjuk magunkat, az már több hónapot is jelenthet. Nem véletlen, hogy csak kevesen érik meg a 120 évet – az átlagos élettartalom 70-80 év.

Az élet tartalmát mindenki szabadon határozza meg.

Milyen tartalommal szeretnéd feltölteni életed?

Mi életed tartalma?

Mi az értelme életednek?

Mit tartasz érdemesnek, hogy kitöltse az életedet?

Kedves olvasó, a helyes válasz a valódi élet! Minden pillanatban szabadon dönteni, hiszen lehet egy adott helyzet bármilyen nehéz, ha újragondolod az életed, semmi sem számít. Ha jól döntöttél, egy egészen új fejezet fog elkezdődni az életedben. Mindenki teremtő és bármit megkaphat az élettől, csak fel kell ébrednie és döntést kell hoznia.

Az élet játéka mindig a „most”-ban játszódik. Hogy a múltról vagy a jövőről alkotott elképzelésed, mennyire befolyásolja játékod, az ugyancsak a te döntésed. Valójában minden egyes lépés egy döntés.

Személyiséged fontos tényező, de bármikor tetszés szerint megváltoztatható. Ha nem vagy elégedett vele, bármikor kitalálhatsz magadnak egy újat. Gondold át még egyszer: Mit tartasz önmagadról? Ha lenne még „egy” belőled, és valahol találkoznál önmagaddal, mi lenne a véleményed saját magadról?

„Szimpatikus” vagy „Isten őrizz”, esetleg”Érdekes, szívesen megismerném közelebbről!” Van olyan tulajdonságod, amivel nem vagy elégedett?

Kedves olvasó, tedd fel a következő kérdést: Kiként élsz? Ki ül a székemen? Hogyan nevezném azt, aki a székemen ül? Írd le önmagad!

Ha a tudat ül a székeden, az több mint nagyszerű, a legtöbb ember esetén ugyanis egy Én, egy illúzió ül a széken.

Attól függően, mivel akarsz azonosulni, működésbe lép a rezonancia törvénye, ami magához vonz egy adott sorsot. Ha azt mondod „én ülök a széken”, az én- tapasztalatokat fogod bevonzani. Ha egy tudat ül a széken, a rezonancia törvényei szerint nem lesz része én-tapasztalatokba, mert életedet tudatként fogod megélni. Az „én” szükségszerűen meg akarja tapasztalni a szenvedést és a hiányt, egy tudat azonban, egyiket sem ismeri. Sem szenvedés, sem hiány, sem problémák nem léteznek számára, csak a lét.

HOGY MIVEL AZONOSULUNK, AZT MI MAGUNK DÖNTJÜK EL. Amit nem választhatunk, az az identitásunk: A „vagyok” nem rajtunk múlik, egyszerűen csak vagyunk, és kész. Azt azonban már mi magunk döntjük el, hogy milyen szerepet választunk.

Többféle szerepet is játszatunk, a döntés csak rajtunk múlik. Kiválaszthatjuk énünket és személyiségünket - minden egyes döntés drasztikusan meg fogja változtatni életünket. Élhetünk nyertesként és vesztesként is- minden azonosulás megváltoztatja az életünket.

Az embernek először magához, önmagához kell visszatalálnia. Ez az út olyan, mint egy lépcső, melyen Istenhez mászhatunk fel.