Te vagy a tükröm,

Hogy mit látok arcodon, megfontoltságot – ami már szinte unalomra emlékeztet. Már semmiért sem tudsz lelkesedni, semmin sem csodálkozol – mintha mindent elértél, megéltél volna.

Hogy mi köze ennek a tükörhöz, vagy a párkapcsolathoz, nagyon is sok. Hiszen a párunk a legnagyobb tükör számunkra.

Kedves olvasó, aki azt hiszi, hogy két válás és nyolc szakítás után, hogy a párkapcsolat csak úgy magától van, kényelmesen és gondtalanul meg lehet telepedni benne, és nem kell tenni érte – amikor felbukkan végre az igazi – az élet jobb belátásra fogja bírni.

Mi az, ami olyan nehézzé teszi ezt az életterületet? Íme: két ember egymásra talál, és elhatározzák, hogy útjuk egy darabját közösen teszik meg.

Valamelyikük – többé-kevésbé – elszánja magát arra, hogy a másikra hagyatkozzék. Miután a szerelem csodálatos és lélekemelő időszaka elmúlik és a rózsaszín szemüveg lehull, mindketten kezdik tisztán látni együttlétüket, és először látják valós megvilágításban kapcsolatuk igazi mivoltát.

Nem mindenkinek tetszik az, amit akkor lát. A kölcsönös összeütközésnek számtalan oka lehet. Pontosan itt kezdődik a párkapcsolat – vállalni a másikat és meglátni, mit tükröz vissza belőlem, és mit akar ezzel tanítani.

Tanítani abban az értelemben, hogy a szemem elé tárja saját – a társamra ruházott – ellenszenves és elfojtott részemet, és ezzel kapaszkodót nyújt. Olyan kapaszkodót, amely segít a másikat hozzám tartozónak látni és elfogadni, mivel az én meg nem élt, mégis hozzám tartozó oldalaimat mutatja meg. Ez a tanítás természetesen nem egyirányú, hanem kölcsönös folyamat.

A nagy baj akkor kezdődik, amikor a két fél egyike úgy hiszi, már meglehetősen messzire jutott az önismeretben, csupán a társa szorul még segítségre a fejlődéshez. Ekkor párjára nem önmagához hasonlóként, hanem felsőbbrendű bölcsességgel tekint. Úgy érzi a másik felett áll, és megpróbál a tanítójává válni. Nem hajlandó többé a saját ajtaja előtt seperni, és a saját elfojtott tulajdonságait vállalni.

Az ilyen egyirányú utcák azonban hamar zsákutcává válnak. Itt már csak a szellemiség jut szóhoz. Az ember azonban testből, lélekből és szellemből áll. Ebben az esetben, már el van hanyagolva a test és a lélek.(az intimitás)

Kedves olvasó, tedd le a rózsaszín szemüveget és ne kapaszkodj a tündérmesék befejezésében: „és boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Amíg párkereső tekintettel mérlegeled a célt, addig tévúton jársz – még ha roppant csábító is az az út. Nem hiába hangzik el a házasságkötéskor, hogy jóban –rosszban.

Már maga a párkapcsolat szó is mindent elárul: a párt alkotó két fél szövetséget köt. A két fél ezáltal – optimális esetben – kiegészíti egymást és egy egésszé válik. Igen kedves olvasó, jól olvastad – KIEGÉSZÍTIK, ő tükrözi azokat a részeidet, amelyeket még nem ismersz. Csakhogy hálátlan szerep tükörré válni, és közben közelebb kerülni a párodhoz. Persze ugyanez fordítva is igaz.

Nagy baj lehet abból, ha azt hiszed te EGYségben vagy, párod meg egy nagy nulla, persze nem így gondolod, csak így viselkedsz vele. Ebben az esetben semmi esélyed a változásra. Azt hiszed, tudásoddal és barátaid tanácsaival messzire jutottál, pedig valójában csak a lelked kérgesedett meg, más szóval kimerült az az elem.

Megoldásként, ezt a helyzetet csak magadban oldhatod meg, a társad megváltoztatása ugyanis kilátástalan és értelmetlen vállalkozás. Kettőtök kapcsolatában természetesen ő is változik, csak - -sajnos- soha nem a te szándékaid szerint.

El kell fogadnod, hogy vannak csúcsok és mélypontok, de nem a társad miatt, hanem mert ez a dolgok természete. Tanuld meg: kettőtök konfliktusai azért vannak, hogy a másikban kölcsönösen felismerjétek magatokat, és korlátaitokat egyre jobban kitágítsátok. Csak így válhat gyümölcsözővé a kapcsolatotok.

Minden megoldott konfliktussal és leküzdött válsággal, érettebbé válsz, a kapcsolatotok pedig gazdagabb és mélyebb lesz.

Ebben a szellemiek nem játszanak túl nagy szerepet. Persze az is fontos, de ha a testiséget és a lelkiséget elhanyagolod, lényeges és valós igényeidet nem elégíted ki, ezek valahol MÁSHOL próbálnak szóhoz jutni.

Ha bármikor úgy érzed, jobban tudsz valamit, mint a párod, letérsz a párkapcsolat útjáról és ingoványos talajra tévedsz.

Két férfi egy nő lelkében…….vagy két nő egy férfi lelkében

Nem mindig szerencsés, ha valamiből kettő van, főleg ha mindkettő jelen van az életedben a maga módján és megpróbálja a legjobb oldalát, az erényeit kibontakoztatni.

Vetélytársak ők: az egyik okos gondolkodónak mutatja magát, aki a belső értékekre helyezi a hangsúlyt, a másik pedig vonzó, szeretetteljes és tisztelettudó. Különbözőségük ellenére jóban is lehetnének, hiszen tökéletesen kiegészítik egymást, ami az egyikből hiányzik, a másikban megvan.

Neked pedig, ki harmadik vagy ebben a kötelékben, választanod kell, bármennyire kényelmetlen is. Mert bárhogyan döntesz, valamiről le kell mondanod, ezért mérlegelned kell, mit tartasz fontosnak a párodban.

Mindegyikük mellett és ellen szól valami. Egyikük sem tökéletes. Neked pedig látnod kell a hibákat és az erényeket. Mi fontos????

Ha ilyen helyzetben vagy, tudd a problémád, hogy HIUSÁGOD ÉLTET! Csak magadra figyelsz. A saját igényeidre. Az, hogy a másokkal mi történik, téged igazából nem érdekel – neked csak céljaid elérésére van szükséged rá. Ha elérted, amit akartál, többé a kapcsolat nem érdekel. Neked nincs legjobb barátnőd vagy legjobb barátod, hiszen te nem azt keresed, ami ezzel jár.

Ami belőled hiányzik, és ami egy barátságot igazi kapcsolattá tesz, az a lelki közelség és mélység – nem pedig a belőle származó haszon. Ezért tartod vetélytársnak azonos nemű embertársaidat. Ezért nem szabad elárulnod gyenge, sebezhető pontodat, és ezért nem pihenhetsz meg soha.

Pedig kár, hisz amikor egyedül vagy, magányosnak és kiégetnek érzed magad, vagyis sürgető vágyat érzel az emberi közelség és a lelki kapcsolatok iránt. Ilyenkor ráébredsz, hogy olyan erőforrástól vágtad el magad, amelyek csak azonos nemű barátok közt fakad.

Párkapcsolatodban is csak a saját javaidat nézed. Számodra fontosabb a csomagolás, mint a tartalom. Ez utóbbi csak akkor kezd érdekelni, ha mégis kénytelen vagy megnézni, és nem tetszik a látvány: csalás – gondolod ilyenkor, és valami tetszősebb után nézel. Pedig nem másokkal van a baj, hanem veled. Tulajdonképpen kár, hisz milyen szívesen élnél boldogan – amíg meg nem halsz – a hercegeddel vagy a hercegnőddel! Ám amíg nem vagy hajlandó észrevenni, sőt akár megcsókolni a békát is, addig, sajnos, a herceget és a hercegnőt sem találod meg.

A megoldás kizárólag rajtad múlik. Tisztában kell lenned azzal, hogy mit akarsz a többiektől. Azután el kell fogadnod, hogy nem kaphatsz meg mindent, és új fontossági sorrendet kell felállítanod.

Légy őszinte magadhoz: mit ígérsz te a külvilágnak, amit azután még sem tudsz megtartani? Mikor alakoskodsz mások előtt? Milyen fegyverekkel vonulsz be a párkeresők arénájába, és milyen sebeket ejtesz a többieken? Mélység és beteljesedés csak akkor lehet osztályrészed, ha a fegyverek hallgatnak és szóhoz jut a lélek. A sajátod és a többieké is.

NE LÉGY EGÉSZSÉGES!

A szülőnek előnyt jelent valamely szempontból, ha a gyerek beteg. Annyira értéktelennek érzi magát, hogy teremt, vagy keres egy olyan helyzetet, amiben a másik tőle függ. Ettől lesz fontos, ettől kerül bizonyos értékes szerepbe. Úgy hozza létre a helyzetet, hogy megmérgezi a gyerekét, hogy lehessen gyógyszerezni. A gyerek nem tud semmiről.

A külvilág és az orvosok előtt is, ő a leggondosabb szülő. Ezt az állapotot ő hozta létre, és sajnos nagyon nehezen bizonyítható, hogy ő is tartja fent.

Münchausen-szindróma

Ez az érdekes, rejtélyes nehezen felismerhető betegség a nagy mesehősről, Münchausen báróról kapta a nevét, aki olyan élethűen tudott bármiről mesét szőni, hazudni, hogy mindenkit megtévesztett maga körül. A Münchausen szindrómában szenvedő betegek, nem tesznek mást, mint hihető történeteket találnak ki betegségekről, tünetekről, csak hogy az orvos figyelem középpontjába kerülhessenek. egészen szélsőséges dolgokra képesek céljuk érdekében. Sokszor attól sem riadnak vissza, hogy manipulálják a laboreredményeket, vagy a lázmérés eredményét. Különböző gyógyszerek segítségével előidéznek tüneteket, az adott betegégből mindig nagyon felkészültek, így tudják, mit akar hallani az orvos. Sokszor az átlagosnál jobban ismerik az orvosi szakszavakat is.

A szülő túlzottan kedves és figyelmes, ezért a gyerekben az a minta épül be, hogy a betegségért jutalom jár,”anya mindig velem van”.

Felnőttkori megjelenési formája, állandó betegeskedés, amivel a gyermekkorban megszokott törődést akarja megkapni.

Másik válfaja a Münchausen-szindrómának, amikor zárt ajtó mögött fizikálisan bántalmazzák a gyereket, de a külvilág számára gondos, törődő szülőként jelenik meg. Ez párkapcsolatokban is előfordulhat. Nagyon nehéz bizonyítani. 

8. NE!  NE TÉGY SEMMIT!

A gyerek akkor felel meg a szülőnek, ha nem csinál semmit. Nem sportol, nem zenél, nincs hobbija, passzív marad. Gyakran olyan gyerekeknél lehet megfigyelni, akik a szülő állandó gondoskodására szorulnak. Ettől a tiltástól a gyerek lassú, merev, lagymatag és tónus nélkülivé válik. Mivel a szülőben a saját értéktelenség tudata munkál, attól érzi magát fontosnak, ha nélkülözhetetlen a gyerek számára, ha állandóan szükség van rá. Ezzel kapja meg a hozzáadott értéket önmagától, azt, amitől fontosnak érzi magát.

Például, ha egy gyerek balesetet szenved és kómába kerül, vagy mozgásképtelenné válik, az anya „kinyílik”!

Van beszédtémája, fontos, aktív lesz, kapcsolatokat talál. Felmagasztosul.

Gyakran olyan gyerekeknél lehet megfigyelni, akik a szülő állandó gondoskodására szorulnak. Felismerhető a következő mondatokról:

Ezt ne csináld!

Azt ne csináld!

Ne fogj hozzá!

Ne nyúlj hozzá!

Korai az még neked!

Ne kezdd el, úgysem fog sikerülni!

A „NE TÉGY SEMMIT” tiltás, nagy szerepet játszik a pánikbetegség kialakulásában.

A beteg figyelem felhívásnak használja a betegséget, általa kapja meg a kívánt szeretetet, törődést, csendet, gondoskodást. (És lássuk be ezeket nehéz odaadni!) Betegség-előnyt kovácsol az állapotából. Akkor pihenhet meg, ha bűntudatot ébreszt a másik félben, hiszen gyerekkorban megtanulta, hogy ezzel lehet felmentenie magát. Ennek a tiltásnak a túlkompenzált formája a túlzott aktivitás.

Nagyon sokat számít az, hogy gyermekkorban, milyen üzenetet kaptunk szüleinktől, és természetesen az is, hogy szülőként milyen üzenetet juttatunk el gyermekeinkhez.

Ha egy tizenéves kislány azt mondja az anyukájának, egy autó szalon előtt, hogy 
egyszer nekem is ilyen lesz, és az anya legyint rá, és láthatóan kislányos hóbortnak veszi az egészet, akkor ez mélyen bevésődik a kislány lelkében, persze negatív töltésű élményként. Azt üzenve a kislánynak ezzel, hogy amit mond, gondol és érez, az felesleges komolytalan és úgy sem lesz belőle semmi.

Másképp alakul a történet, ha a szülő építi a gyerek önbizalmát. Ha pozitív megjegyzés érkezik válaszként, a gyerek szárnyakat kap, mintegy „engedélyt” arra, hogy megvalósítsa álmait.

Ha a szülő megenged, akkor minden rendben van, ha nem akkor semmi sincs rendben. Ezek a megengedések, pontosabban a meg nem engedések sokszor visszaköszönnek terápiás üléseken, amikor a személyes lelki blokkokat oldjuk.

Van, hogy valaki a neveltetéséből kifolyólag, nem engedheti meg magának, hogy többre vigye, mint a szülei.

Itt kapcsol be a hatodik tiltás: NE LÉGY SIKERES!

A szülő tudat alatt rivalizál, féltékeny a gyerekre. A gyerek oldaláról ez egy nagyon   általános minta, elárulom a szüleimet, ha több MEREK lenni, mint ők!

Tiszteletlenség lenne a szülőkkel szemben.

Nem lehetek okosabb, sikeresebb, tanultabb, de legfőként boldogabb!

Nem lehetek sikeresebb NŐ vagy FÉRFI. Nem sikerülhet a párkapcsolatom jobban.

Nem árulhatom el azzal, hogy fölé növök! Ennek a tiltásnak egy speciális formája a női rivalizálás.

Példa: Az anya öregszik, idővel megkopik szépsége és ez zavarja. Az utcán már nem őt, hanem a lányát nézik meg. Sok esetben az ilyen típusú anya, nem engedi, hogy a lánya nőies legyen. A lányát elrejti egy előnytelen szemüveg, vagy egy előnytelen ruha mögé. Ezeknél a lányoknál gyakori a súlyfelesleg.

Ez a tiltás, szexuális abúzust is előidézhet, gyakori formája az egyoldalú szexualitás ( csak kiszolgál, a súlyfeleslege miatt nem vállalja magát).

A terapeuta, sok mindent le tud következtetni az anya viselkedéséből, öltözködéséből. Jellemző a tini hajviselet és a mini szoknya!

 A külvilág szemében gyakran megpróbálja az ilyen anya „csinosítani” a lányát:

„Hiába mondom neki, hogy legyen csinosabb.”

Mi lehet ennek a nőnek a története?

Az ilyen nő sokszor lány marad. Kislányos viselkedés jellemzi, például idétlenség.

„Apuka kicsi lánya!”

Egy másik megjelenési formája, hogy a szülő minden megtagadott nőiességét a gyerekre rakta rá. Magától mindent megfoszt, de ezzel ellentétben a gyereknek megad mindent. Az ilyen anya a gyerekén keresztül éli meg a saját személyiségének valamilyen aspektusát.

Előfordul sokszor az is, hogy a gyerek jól teljesít végig az iskolában, de az utolsó vizsgán bukik el rendre. Bekapcsol a program és letiltja.

Egy másik példa, hogy elérnek egy bizonyos anyagi biztonságot, amit nem tudnak túlszárnyalni, mert árulás lenne. Egy másik válfaja ennek a tiltásnak, azok, akik rendre válásokkal amortizálják magukat.

NE LÉGY FELNŐTT!

Addig érzi a szülő fontosnak magát, amíg van feladata. Saját létének igazolása a szülői szerep.

 Ha a gyerek felnő, mi szükség van rám?

 Feleslegesség érzése léphet fel, ezért nem szabad hagyni, hogy a gyerek felnőjön. A növekedési hormont befolyásolja az üzenet, ezért lehetséges, hogy alacsony marad.

„Neked ezzel még nem kell foglalkoznod.”

„Majd ha én már nem leszek, csinálhatod.”

Ennek a tiltásnak a hozománya, hogy a gyerek bizonytalan, döntésképtelen, gyámoltalan, nem tud ellátni dolgokat, anyámasszony katonája marad. Felnőttként párkapcsolati problémái lesznek, hiszen a párkapcsolatot felnőtteknek találták ki, ha gyerekesen viselkedik valaki, akkor nem működik.

Oldó mondatok:

Drága szüleim! Felnőttem! Szeretném, ha ezt észrevennétek. Én vagyok a kicsi, és ez mindig is így marad, de most már a saját életemet szeretném nagyként tovább élni. Segítsetek engem. Támogassatok engem. Engedjétek, hogy tapasztalhassak, és ha kell hibázhassak. Így leszek egyre teljesebb, egyre bölcsebb. Az utamról időként visszatekintek, és tudom, hogy az ajtó mindig nyitva áll előttem!

A negyedik tiltás amivel a szülő mérgezi gyerekét a:

NE LÉGY GYEREK!

Szülőnek problémái vannak saját státuszával. Akár felnőtti, akár szülői státuszával.

 A gyereket kiemeli saját pozíciójából vagy szülővé teszi, vagy felnőtté. Ebben az esetben nem csak egy generációs eltolódás történik, de a gyerekét is megfosztja saját gyermeki lététől.

Túlzott elvárásokkal van a gyermek felé.

Például: „Amikor ennyi idős voltam, én már...”

              „Neked ezt már tudni kéne...”

              „Ne gyerekeskedj.”

              „Nem vagy már gyerek.”

              „Ez már nem illik egy nagy fiúhoz.”

Az ilyen gyerekekből lesznek azok a felnőttek, akik nem tudnak örülni, nem tudnak szórakozni, képtelenek a boldogságra. Hogyan is tudna, hiszen az élet komoly dolog.

Ha mégis elkezdene örülni, akkor bűntudata lesz. Ennek a tiltásnak gyakori következménye a frigiditás. Az öröm nem jár!

Azzal fogja kompenzálni, hogy felnőttként nem lehet rá számítani, célja az örömök keresése és az örökös idétlenkedés!

Csecsemő korban az anya hozzáállása és viselkedése nagy mértékben befolyásolja a gyerek egészséges fejlődését.

Nézzük meg milyen lelki károkat okoz a harmadik tiltás. 

NE LEGYÉL KÖZEL!           

Az anya-gyerek közti fizikai kapcsolat a kiindulópontja.

Az érintés alapvető szerepet játszik az egészséges testi és lelki fejlődésben.

A fizikai érintést vonja meg gyakran a gyerektől, de mivel nem csak fizikai,de lelki táplálékra is szüksége van a gyereknek, ezért elapad az anya teje, vagy nem lesz megfelelő minőségű.

Az ősbizalom megtörik anya és gyermek között. „Jöttem erre a világra, hittem, bíztam abban, hogy te megadod nekem a gondoskodást, törődést, szeretetet és lám, megvontad tőlem!”

Hogy milyen felnőtt válik egy ilyen gyerekből?

Egy bizonytalan, önbizalom hiányos felnőtt, aki nem bízik meg senkiben. De hogyan is tehetné? Hiszen visszaéltek vele! Így nem marad más hátra, mintsem elzárja magát a külvilágtól! 

Az ilyen felnőttnek problémái lesznek az érintéssel vagy akár a szexualitással. A környezetét, gyakran addig provokálja egy élethelyzetben, amíg azt nem mondhatja, hogy „lám, ugye...”. Létrehozza azt az élethelyzetet, amiben igazolódik az az üzenet, amit ő megkapott.

A viselkedését jellemzi, hogy önpusztító életet él, negatívan gondolkodik. Ennek a hatására, jön a betegség ami igazolja Őt: „na ugye!”, „nem tudod mikor sújt le rád a baj!”

Ugye jobb lett volna ha bele sem kezdek, mi lett belőle, és amúgy is majdnem belepusztultam!

NE LEGYÉL FONTOS!

A második tiltás ami a szülő részéről érkezik a gyerek felé és akadályoztatja a  normális fejlődést, a "ne legyél fontos"! Nézzük meg mi jellemzi ezt a viselkedési formát:

A szülő sokszor érezteti a gyerekkel, hogy neki semmi nem jár.

„Járni járna, de nem jut.”

„Nem vagy elég fontos ahhoz, hogy valamit elérj vagy megkapj!”

„Attól vagy, attól létezhetsz, hogy én ezt engedem.”

„Olyan mértékben vagy, ahogy én ezt engedem.”

A szülő saját maga számára kisajátítja, birtokolja a gyereket. Szimbiotikus kapcsolatot próbál vele kialakítani. A gyereknek nem lehet önálló döntése sem akarata, szinte életképtelenné, önállótlanná válik.

Aki nagyon erősen kapja ezt a tiltást, általában nagyon kevés személyes tárgya van.

A szülő tudatalatti üzenete a gyerek felé: ha elengedem a kezed, ha meghalok, akkor te életképtelenné válsz!

Hogy mer az ilyen ezek után megnősülni? Gondoljunk bele.

Ha valaki ezt az üzenetet kapta: bizonytalanná válik minden fontos szituációban, akár párkapcsolatban, akár szülő pozícióban.

Ha magas beosztást kapna, ha kikérnék a véleményét, egy olyan körben ahol sokan vannak, ahol rávetül a figyelem, ott elbizonytalanodik.

Más a helyzet a felszínen, a külvilág felé. Ott a gyerek fontos, központi pozícióban van. A szülő állandóan utal a gyermekre, irányítja. Túlzottan figyel rá.

A megoldás az lenne, ha a szülő szeretné és megadná a tiszteletet, ettől az érzéstől érezhetné magát fontosnak a gyerek. Ha megkaphatná a saját szintjén a választás lehetőségét.

Már a fogantatás során nagyon sok lelki akadály és program működik az emberekben. Érzelmi gátlások, családi programok, ellenállások akadályozhatják a fogantatás kialakulását vagy éppen ellenkezőleg, a fogamzásgátlást.

Az egyik ilyen program a NE LÉTEZZ!

Nem kívánt gyermekeknek szóló utasítás.

„Ha nem születtél volna meg, nem volnék lekötve, az apád mellé és élném a világomat.”

„Tanulhattam volna, ha te nem jössz!”

Elkerülő stratégiája ennek a tiltásnak, a HALOGATÁS.

A gyerek azt kapja, hogy jobb lenne, ha nem lenne, elkezd halogatni, mert amíg van feladata, addig van miért élnie!

Periodikusan, szakaszokban éli az életét, „ezt még megcsinálom”!

Sokszor a „ne létezz” bizonyítási kényszert vált ki és elkezdenek más parancsokat teljesíteni még akkor is, ha ezeket nem kapták meg.

Például:

-         Tökéletes akar lenni

-         Ki akar bírni mindent

-         Szolgálni akarja a többieket

-         Küzd a szeretetért

-         Küzd a gondoskodásért

-         Küzd a fennmaradásért.

A – szegén én és a mártírviselkedés – hátterében is ez a tiltás áll.

Sokszor autoimmun folyamatokat indít el, de legkevesebb allergiát!

Megjelenése, hogy a gyermek ezt a parancsot kapta, vagy nagyon könnyen felismerhető, vagy nagyon nehezen. Sok esetben ezeket a gyerekeket túlszeretik. A szülőnek bűntudata lesz, és ezzel a viselkedéssel kompenzál.

A szülő tudat alatt áldozatnak érzi  magát. Sokszor a saját sikertelenségét, eredménytelenségét a gyerek nyakába varrja, hibáztatja.

Példa: 

„Azóta vagyok ilyen kövér...”

„Azóta vesztettem el a férjem érdeklődését...”

Példa: A  lány férjhez megy, házasságkötés után odaköltözik a fiatal pár az anyós házába. Teherbe esik, amivel fixálja a helyzetét. Bűntudatot ébreszt a magzatban ezzel.” ha nem estem volna teherbe, ha Te nem jöttél volna, akkor lett volna lehetőségem még időben kilépni ebből a házasságból”!

80%-ban, az autoimmun és az alergiás betegségek hátterében az - el nem fogadás - áll.

 A túlélés érdekében, a gyerekek elfogadja a szülő látásmódját, kilép a gyermeki pozícióból, és a szülő szemén keresztül, ugyanolyan rossznak latja magát, mint amilyennek szerinte a szülő látja.

Nem vonhatja kétsége, amit a szülő-Isten közvetít. Ezt nem engedheti meg magának, hiszen kiszolgáltatott, függ tőle!

Ha kételkedik a szülő véleményében, extrém esetben tudathasadást is előidézhet

Ezért inkább azonosul vele!

 A ne létezz második megnyilvánulási formája, az, hogy a gyerek sokszor beteges lesz.

Így megfelelhet a szüleinek! „Ha azt teszem, amit elvárnak, talán elfogadnak”!

Próbál szürke lenni, eltűnni, kevésbé feltűnő lenni, nehezen áll ki középre, nehezen viseli el, ha figyelik, ha foglalkoznak vele.

A későbbiekben ezek a gyereket, túl nagyhangúak lesznek, gyanúsan feltünősködő viselkedés jellemzi őket!