ELKÖTELEZETTSÉG – A MAGÁNY MELLETT

Egyedül élsz magányosan, és nem érted az okát. Amikor épp vannak körülötted, sem vagy kevésbé egyedül…..és ez fáj Neked!

Mi történik Veled, mit jelent ez?

Lemondtál a külsőségekről, és Önmagadat feladva állsz a világban. A közönséges földi élet nem csábít, nem kelti fel figyelmedet, bezárkózol, olyan mintha hűséges maradnál VALAMIHEZ, vagy VALAKIHEZ!

Majd betoppan valaki az életedben, és amint földi embernek bizonyul, mert vannak hibái, elfutsz, elmenekülsz. Nincs más választása, épp hogy megérkezett, mennie kell. A kialakult helyzet téged igazol, jól gondoltad, Neked nem sikerülhet, jobb Neked egyedül!

Valami másra vágysz, valami jobbra, valami nem evilágira….

Álmaidban az, akire vágysz, mindvégig a lelkedben él, Őt állítod mércéül mások elé. De senki sem érhet fel Vele.

Kedves olvasó, ez a cikk nem azokról szó, akik valóban belső elhivatottságot éreznek arra, hogy életüket apácaként, vagy szerzetesként éljék le. Ebben az írásban, a dolgok mozgatórugójára szeretném felhívni a figyelmet.

Némelyek sajátságos módon visszavonultak a világtól. Nem külsőleg – hiszen akár párkapcsolatban is élhetnek, – hanem lelkileg.

Olyan benyomást keltenek, mintha egy kolostoron kívül, de mégis egyfajta belső elzártságban élnének. Lemondtak a barátokról és az élet kínálta sokszínűségről. A párkapcsolaton belül is belső remeteségben élnek, és társuknak semmi esélye nincs bejutni ebben a remetelakba. Így természetesen nincs mód a mély kapcsolatra.

Olyan ez, mintha a szív ajtaján egy táblácska lógna egy felirattal: FOGLALT! Ezért aztán ezek a kapcsolatok többnyire hamar véget is érnek!

A legdöbbenetesebb, hogy ezeknek az embereknek a lelkük mélységesen vágyik a szeretetre, a közelségre és az érintésre. Általában nagyon szenvednek attól, hogy nem sikerül megtalálniuk az igazi társukat. Egyvalami élteti őket, ha ismét vége egy kapcsolatunknak: a remény, hogy a következővel minden másképp lesz. Addig pedig álmodozhatnak az igaziról.

Sok minden lehet ennek a problémának a kiváltó oka. Lehet, hogy fiatal korodban elveszítettél valaki, és még mindig gyászolod, és őhozzá vagy ilyen kitartóan hűséges? Lehet, hogy párod hirtelen, még szerelmetek beteljesülése előtt meghalt? Lehet, hogy a családból távozott el valaki túl korán, és a szeretet és a sóvárgás még ma is hozzá köt – és meggátol attól, hogy valódi társsal élj.

Köt egy ígéret?

De az is lehet, hogy szolidaritásból mondasz le. Mondjuk azért, mert egy generációs ősöd, korán meghat a háborúban, és sohasem tapasztalhatta meg párkapcsolat örömeit. Ezért az iránta érzett szeretetből, inkább te is magányos maradsz.

Kedves olvasó, ha érintett vagy az egyedüllét kérdésében, kérlek, szabadulj meg ettől a titkos kötöttségtől. Keresd meg azt, akihez a hűség köt, s akinek a javára lemondtál a boldogságról. Ő már nem tér vissza, és még szereteted és lemondásod sem változtat azon, ami megtörtént. A lelked mélyén kérdezd meg, mit szólna Ő – a te lemondásodhoz? A lelked hűtlenségek fogja érezni ezt a kérdést, de a másik fél számára, ez jelenti a szabadulást, a végre elengeded Őt.

Amikor először fordulsz felé tudatosan, engedélyt kapsz tőle a teljes életre és a teljes szerelemre.

Azok, akiktől a halál ragadta el a társát, gondoljanak arra, mit mond a házasulandó pár az oltár előtt: amíg a halál el nem választ. Esküdet tehát betartottad. Most már újra szabadnak érezheted magad, és engedheted, hogy Ő is nyugalmat leljen.

A SIKERES ÉLET TITKA! KÉRD SZÜLEID ÁLDÁSÁT!

Úgy érzed felnőttél, elmentél, elköltöztél otthonról…….

És ezt hogyan tetted????

Megkaptad a szülői áldást, a szülői jóváhagyást?

Vagy csak hátat fordítottál nekik, és ezzel mindennek, amit ők képviselnek.

Ez a pár sor azokhoz szól, akik nem úgy hagyták el a szülői fészket, ahogy azt kellett volna, de szól az áldottaknak is és egyben az áldás továbbítására hív. Arra az útra indít, amelyben felfedezheted a létezés gazdagságát, az érintések üzenetét és a határtalan szeretet erejét.

„Térj vissza, hogy elindulhass”, mondják a nagy tanítók, és igazuk is van, mert amíg hátat fordítasz a szüleidnek – főleg az édesanyádnak – addig sehol sem tudsz érvényesülni, sehol sem állod meg a helyed!

Teljesen mindegy, hogy miért fordultál el tőlük, sőt még az sem számít, ha a szüleid, fordultak el tőled. Amíg vissza nem térsz, addig nem kapod meg a szülői áldást, helyben járás lesz az életed.

Csak akkor tudsz békésen és szabadon kilépni az életbe, belekezdeni saját párkapcsolatodba és hivatásodba, ha ismét a gyerekükké válsz, és magad mögött tudhatod erejüket, segítő szándékukat.

Csak akkor tudsz egyenrangú felnőtt lenni a párod mellett, ha a szüleid mellett gyerek vagy!

ERRE A VISSZATÉRÉSRE VAN SZÜKSÉGED AHHOZ,HOGY VÉGRE ELINDÚLHASS!

Kedves olvasó, látom lelki szemeim előtt, ahogy lázadozol… Talán mindvégig azt hitted, azért repültél ki olyan korán a családi fészekből, hogy önálló légy. Elhagytad Őket, mert eleged lett a gyámkodásukból, a kritikájukból, a mindent jobban tudásukból és a beavatkozási kísérleteikből.

Egyszerűen meguntad. Most pedig önként térj vissza?

Hiszen Te a békétlenség, a veszekedések, a hatalmi harcok elől menekültél, most pedig Neked kell újra visszatérned?

Ne lázadozz a szüleid ellen, mert amíg ezt teszed, életed minden területére ezt a viselkedést építed be. A léleknek van egy nagy titka: SENKI SEM NŐHET FEL A SZÜLEI ELLENÉRE!

Sokakban, saját elképzelés él, hogy milyennek kellene lennie a párkapcsolatának, vagy a hivatásának. A „mi lenne ha”világban élnek. A rossz hír, hogy ez a gondolkodás egyesíti az összes gyermekkori és gyerekes elképzelést arról, hogy édesapádnak és édesanyádnak valójában hogyan kellett volna viselkednie, hogy belőled boldogabb ember válhasson.

Párkapcsolaton belül, fő ismertető jele: „erre nem tudtad volna azt mondani”….., „vagy nehezedre esett volna úgy válaszolni, hogy”…..

A „mi lett volna ha” képeit, magaddal vitted a párkapcsolatodba, és ezzel nyaggatod kedvesed.

Mindig csak azt látod, mennyire nem szeret, hogyan csinálhatná jobban, és milyen hiányosságai vannak.  Olyan társ mellett, aki csak a hiányosságokra fókuszál, nehéz élni. Ráadásul, visszatükrözi a szüleid esetét: nem azt látod, amit kaptál, hanem csak azt, amit szerettél volna.

Nem, tényleg nem kaptál meg mindent, amit akartál, de mindent megkaptál, amit adhattak. Mindent, amit lelkileg adni tudtak. „Hát ez nem valami sok” – mondod ma is! Valójában pedig nem is kevés!!!!!

Kedves olvasó, a gyermekkornak és az ifjúságnak egyszer véget kell érnie. Még egyszer vissza kell térned – lelkedben a szüleidhez, hogy észrevedd: az ő helyzetük sem volt éppen rózsás. Ők is csak a saját szüleik áldozatai, és ha nem volt ki megtanítsa nekik, akkor hogyan is adhatták volna tovább neked?

Ideje, hogy korlátjaikban meglásd a lehetőséget: rajtuk keresztül felismered saját határaidat, saját kötöttségeidet. Csak így válhatnak a korlátok lehetőségekké: a kompromisszumok lehetőségeivé.

Társadnak pillanatnyilag csak azt adhatod, amit a szüleid adtak neked. Ám amíg magadban őket vádolod, ugyanúgy vádolod a társadat is: semmi sem elég jó, minden túl kevés….

Kedves olvasó, tudd, minden szülő visszavárja gyermekét, és ezt a lépést lélekben kell megtenned, lélekben bármikor visszatérhetsz, még akkor is, ha 30 esztendeje halottak!

A visszatérő úton néha szükséged van segítőre, vagy terapeutára. Egyszer talán fel kellene hívnod egy ilyen segítőt, mondván: „szeretnék visszatalálni a szüleimhez”, azt hiszem, lassan itt az ideje!