ELKÖTELEZETTSÉG – A MAGÁNY MELLETT

Egyedül élsz magányosan, és nem érted az okát. Amikor épp vannak körülötted, sem vagy kevésbé egyedül…..és ez fáj Neked!

Mi történik Veled, mit jelent ez?

Lemondtál a külsőségekről, és Önmagadat feladva állsz a világban. A közönséges földi élet nem csábít, nem kelti fel figyelmedet, bezárkózol, olyan mintha hűséges maradnál VALAMIHEZ, vagy VALAKIHEZ!

Majd betoppan valaki az életedben, és amint földi embernek bizonyul, mert vannak hibái, elfutsz, elmenekülsz. Nincs más választása, épp hogy megérkezett, mennie kell. A kialakult helyzet téged igazol, jól gondoltad, Neked nem sikerülhet, jobb Neked egyedül!

Valami másra vágysz, valami jobbra, valami nem evilágira….

Álmaidban az, akire vágysz, mindvégig a lelkedben él, Őt állítod mércéül mások elé. De senki sem érhet fel Vele.

Kedves olvasó, ez a cikk nem azokról szó, akik valóban belső elhivatottságot éreznek arra, hogy életüket apácaként, vagy szerzetesként éljék le. Ebben az írásban, a dolgok mozgatórugójára szeretném felhívni a figyelmet.

Némelyek sajátságos módon visszavonultak a világtól. Nem külsőleg – hiszen akár párkapcsolatban is élhetnek, – hanem lelkileg.

Olyan benyomást keltenek, mintha egy kolostoron kívül, de mégis egyfajta belső elzártságban élnének. Lemondtak a barátokról és az élet kínálta sokszínűségről. A párkapcsolaton belül is belső remeteségben élnek, és társuknak semmi esélye nincs bejutni ebben a remetelakba. Így természetesen nincs mód a mély kapcsolatra.

Olyan ez, mintha a szív ajtaján egy táblácska lógna egy felirattal: FOGLALT! Ezért aztán ezek a kapcsolatok többnyire hamar véget is érnek!

A legdöbbenetesebb, hogy ezeknek az embereknek a lelkük mélységesen vágyik a szeretetre, a közelségre és az érintésre. Általában nagyon szenvednek attól, hogy nem sikerül megtalálniuk az igazi társukat. Egyvalami élteti őket, ha ismét vége egy kapcsolatunknak: a remény, hogy a következővel minden másképp lesz. Addig pedig álmodozhatnak az igaziról.

Sok minden lehet ennek a problémának a kiváltó oka. Lehet, hogy fiatal korodban elveszítettél valaki, és még mindig gyászolod, és őhozzá vagy ilyen kitartóan hűséges? Lehet, hogy párod hirtelen, még szerelmetek beteljesülése előtt meghalt? Lehet, hogy a családból távozott el valaki túl korán, és a szeretet és a sóvárgás még ma is hozzá köt – és meggátol attól, hogy valódi társsal élj.

Köt egy ígéret?

De az is lehet, hogy szolidaritásból mondasz le. Mondjuk azért, mert egy generációs ősöd, korán meghat a háborúban, és sohasem tapasztalhatta meg párkapcsolat örömeit. Ezért az iránta érzett szeretetből, inkább te is magányos maradsz.

Kedves olvasó, ha érintett vagy az egyedüllét kérdésében, kérlek, szabadulj meg ettől a titkos kötöttségtől. Keresd meg azt, akihez a hűség köt, s akinek a javára lemondtál a boldogságról. Ő már nem tér vissza, és még szereteted és lemondásod sem változtat azon, ami megtörtént. A lelked mélyén kérdezd meg, mit szólna Ő – a te lemondásodhoz? A lelked hűtlenségek fogja érezni ezt a kérdést, de a másik fél számára, ez jelenti a szabadulást, a végre elengeded Őt.

Amikor először fordulsz felé tudatosan, engedélyt kapsz tőle a teljes életre és a teljes szerelemre.

Azok, akiktől a halál ragadta el a társát, gondoljanak arra, mit mond a házasulandó pár az oltár előtt: amíg a halál el nem választ. Esküdet tehát betartottad. Most már újra szabadnak érezheted magad, és engedheted, hogy Ő is nyugalmat leljen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.