HARAG

A harag ezer arca

A haragnak számos megnyilvánulási formája van. Lehet jótékony hatású vagy pusztító, erős vagy gyenge.

Valaki megtámad, vagy igazságtalanságot követ el velem szemben: ennek megfelelően a reakcióm harag és düh. Ez a düh ad erőt ahhoz, hogy megvédjem magam, vagy felül tudjak kerekedni a helyzeten. Cselekvőképessé tesz. Ez a harag pozitív, és megerősít. A harag itt az adott esethez kötődik, ezért helyénvaló. Amint elérte a célját szertefoszlik.

Dühös és mérges leszek, mert azok kapom magam, hogy nem fogadtam el valamit, amit elfogadhattam volna, illetve el kellett volna fogadnom; vagy nem követeltem valamit, amit követelhettem volna, illetve meg kellett volna követelnem; vagy nem kértem valamit, amit kérhettem volna. Ahelyett, hogy érvényesíteném az akaratomat és megszerezném azt, ami hiányzik nekem, dühös és mérges leszek azokra, akiktől nem fogadtam el, nem követeltem és nem kértem, pedig megtehettem volna, vagy meg kellett volna tennem. Ez a harag a cselekvés pótléka, az elmulasztott cselekvés következménye. Bénítóan hat és cselekvésképtelenné tesz, elgyengít, és sajnos sokáig tart.

Hasonló hatással bír a szeretet és a szerelem elhárítására szolgáló düh. Nem elég, hogy nem vagyok képes kifejezésre juttatni a szeretetemet vagy a szerelmemet, még dühös is leszek arra, akit szeretek. Ez a düh, akár a gyermekkorig is visszanyúlhat, és egy félbeszakadt közeledés következményeként alakult ki. Az egykorihoz hasonlító, későbbi élethelyzetekben feleleveníti az akkori élményt, és abból merít erőt.

Haragszom valakire, mert elkövettem ellene valamit, amit azonban nem akartam bevallani. Ezzel a dühvel védekezem és vétek következményeivel szemben, áthárítom a vétket a másikra. Ez a fajta düh, szintén a cselekvést pótolja. Elhiteti velem, hogy tétlen maradhatok.

Valaki oly mértékben halmoz el a jóval, hogy nem tudom viszonozni. Ezt nehéz elviselni. Ilyenkor úgy viselkedem az adományozóval szemben, hogy megharagszom rá. Ez a fajta düh szemrehányás formájában nyilvánul meg. Az elfogadás, a köszönet és az önálló cselekvés pótléka lesz, bénítóan hat és kiüresít. Vagy depresszió formájában jelenik meg, ami a szemrehányás másik oldala. A depressziószintén az elfogadás, a köszönet és az adás pótléka, bénítóan hat és kiüresít. Hosszan tartó gyász formájában is megnyilvánul egy szakítást követően, amikor egy eltávozott személynek adósa maradok az elfogadással vagy a köszönettel, valamint, akárcsak a düh harmadik formájánál, amikor a saját vétek bevallásával a következményei vállalásával maradok adó.

Egyesekben olyan harag él, amelyet mások érdekében másoktól vettek át. Ha például egy csoportban valaki elfojtja a dühét, akkor kis idő elteltével, dühös lesz egy másik csoporttag, általában a leggyengébb, akinek erre egyáltalán nem volt oka. A családokban, ez a leggyengébb tag a gyerek. Például, ha az anya mérges az apára, de a dühét elfojtja, akkor az egyik gyerek vesz át ezt a dühöt, és mérges lesz az apára.

A leggyengébb csoporttag, gyakran a haragnak nem csak a hordozójává válik, de céltáblájává is. Ha például az alárendelt személy megharagszik a felettesére, de vele szemben visszatartja a dühét, akkor a haragját gyakran egy gyengébben tölti ki. Vagy ha a férj lesz dühös a feleségére, és vele szemben elfojtja a dühét, akkor a gyerek fog meglakolni a feleség helyett.

A harag gyakran nem csak átrendeződik az egyik hordozótól a másikra, például az anyáról a gyerekre, hanem az iránya is eltolódhat, és egy erős helyett egy gyengére fog irányulni. Egy lány például az anyának férje ellen érzett haragját, átveheti úgy is, hogy az nem az apjára irányul, hanem valaki olyanra, akivel azonos szinten állónak érzi magát, például saját férjére.

Egy csoporton belül az átvett harag nem az eredetileg célba vett, erős személyre irányul, például a csoport vezetőjére, hanem egy gyenge résztvevőre, akit így is erős bűnbakká tesz.

Átvett harag esetén, az elkövetők ki vannak kelve magukból, büszkék és jogosnak tartják, amit éreznek; azonban idegen erők késztetésére cselekednek, idegen jogot tartanak a magukénak, ezért sikertelenek és gyengék maradnak. Az átvett harag áldozatai is erősnek érzik magukat, meg vannak győződve a saját igazukról, mivel tudják, hogy igazságtalanul szenvednek. De ők is gyengék maradnak, szenvedésük pedig nem vezet sehová.

Van a haragnak egy másik formája, amely erény és érdem; éber és összeszedett érvényesülési erő, amely a baj elhárítására irányul, merészen és a tudás birtokában szembeszáll a nehéz helyzetekkel és a hatalmasokkal is. Ám nincsenek benne önös érzelmek. Ha a szükség úgy kívánja, rossz dolgokat is elkövet másokkal szemben, félelem nélkül, anélkül, hogy haragudna rájuk. Ez egy pusztán energia formájában jelentkező agresszió. Hosszan tartó figyelem és gyakorlás gyümölcse, de aki a magáénak mondhatja, annak nem kerül fáradtságában. Tudatos és célirányos cselekvés formájában nyilvánul meg.

FOGCSIKORGATÁS

Az éjszakai fogcsikorgatás rendkívül sok embert érint, bár sokan nem is tudnak róla. Ha éjszaka - látszólag ok nélkül - többször felébredsz, reggel fáradtnak, levertnek érzed magad, fáj a fejed, a nyakad, zúg a füled, esetleg visszatérő migrénnel küzdesz, mindenképpen gondolnod kell a háttérben meghúzódó jelenségre.

Volt már olyan, hogy állkapcsi fájdalomra vagy tompa fejfájásra ébredtél, amely napközben elmúlt, esetleg gyakran fáj az arcod reggelente, illetve vannak érzékeny fogaid, vagy ellaposodott fogvégeid? Ha igen, akkor előfordul, hogy éjszakánként csikorgatod a fogad.

A fogcsikorgatás álmunkban a leggyakoribb. Nem csak a fent említett fizikai diszkomfortérzéseket okozhatja, hanem – mivel több ezer kilós harapást fejthet ki a fog felület egy-egy négyzetcentiméterre – idővel elkoptatja és kilazítja a  fogakat és ezáltal, fogínysorvadást, fogzománccsorbítást és állkapocs-ízületi problémákat is előidézhet a fogak töredezése mellett.

A fogcsikorgatás a stresszel és az szorongással, valamint alvási problémákkal, továbbá rendellenes harapással vagy hiányzó, illetve aszimmetrikus fogakkal hozható összefüggésbe.

A kiváltó okok között szerepet játszik az antistressz hatású vitamin, valamint a kálciumelégtelenség.

Amint azonban tudjuk, semmi sem jelenik meg fizikai szintem, valamilyen lelki ok nélkül. Vizsgáljuk meg, mi történik lelkünk szellemi rétegeiben.

A fogcsikorgatók, hajlamosak a körömrágásra, a tollak ceruzák rágcsálására, vagy akár ínyük belső harapdálására is.

Körmeinkhez hasonlóan fogaink is támadófegyverek, hiszen mi emberek „foggal – körömmel” harcolunk. Emellett az étel őrlésében is részt vesznek, így aprítjuk a táplálékot könnyebben emészthető részekre. Fogaink képviselik továbbá döntéseinket. A fogcsikorgatással elveszük támadó fegyverünk élét.

Éjszaka csikorgatjuk fogainkat, ami azt jelenti, hogy ez a szokás fokozottan tudatalatti reakció mélyen gyökerező agresszióval kapcsolatos kérdéseinkre.

A félelmeink, nap mint nap „őrölnek” minket. Tehetetlennek és bizonytalannak érezzük magunkat gondjaink, problémáink „megtámadásához”, ezért passzív agresszív tevékenységünkkel inkább saját fogaink ellen fordulunk.

A viselkedés ismétlődő jellege arra utal, hogy a probléma makacs, nem ereszt minket, és gyakran éveken át emészthetetlen marad.

A száj a szervezet egyik kapuja, agressziónknak tehát valószínűleg köze van ahhoz, hogy úgy érezzük, valaki vagy valami a határainkat fenyegeti - megtámadtak vagy elvettek tőlünk valamit. Ilyenkor természetesen bosszúra vágyunk.

Összefoglalva, feszültséggel vagy félelemmel tölthet el minket egy döntési szituáció, ha olyan dühöt keltő kérdésekkel kell foglalkoznunk, amelyekkel nem tudunk megbirkózni.