Szeretni csak a tökéletlent lehet!

A tökéletes nem vonzza az embert. Az önmagában nyugszik, messze a normál élettől. Szeretni csak a tökéletlent lehet. Csak a tökéletlen ösztönöz növekedésre, a tökéletes nem.

Együttlét….

A férfi választ egy nőt, mert érzi, hogy férfiként, hiányzik belőle a nő. És a nő válasz egy férfit, mert érzi, hogy nőként hiányzik belőle a férfi. Mindketten érzik a hiányát annak, ami a másikban megvan, és mindketten meg tudják adni azt, amire a másiknak szüksége van. Ahhoz tehát, hogy egy kapcsolat sikeres legyen, az kell, hogy a férfi - férfi legyen és férfi maradjon, a nő pedig nő legyen és nő maradjon.

Kötődés…

Ha tehát a férfi elfogadja a nőt nőként és a nő a férfit férfiként, akkor teljesedik be a szerelmük.

A szerelem beteljesedésének hatása, igen mély a lélekben. Ezáltal a férfi és a nő feloldhatatlanul egymáshoz kötődnek. Ezután már nem szabadok, akkor sem, ha úgy akarják.

Leírok szemléltetésül egy példát:

Miért olyan fájdalmas, ha egy pár szakít?

Miért kerül sor szakításnál heves nézeteltérésekre?

És miért érezzük a kudarc és a bűnösség fájdalmas érzéseit, ha szakítunk?

Mindez abból fakad, hogy két ember között kialakult egy kötődés.

Amikor egy férfi és egy nő, akik a beteljesült szerelmük révén egymáshoz kötődtek, szakítanak, majd keresnek és találnak egy új partnert, akkor hamarosan azt tapasztalják, hogy a második társsal nem ugyan olyan a kötődés, mint az elsővel, mert az első kötődés továbbra is hat. Ezért a második partnerrel való szakításkor, a fájdalom és a bűntudat érzése már kisebb, mint az elsőnél, majd a harmadiknál még kisebb, a negyedik után, már szinte nem is fáj.

Ha a terápiák során, valaki azt mondja, hogy állandó partnert keres, megkérdezem tőle:  Hány komoly kapcsolata volt már?

A válasz:”Sok, 5-6-7!”

Akkor sajnos elfelejtheti, hogy valaha képes legyen tartós kapcsolatra!

Megkérdezik: Van kiút? Igen, felelem, ha tiszteli és szeretettel elfogad mindent, amit az előző kapcsolatokból kapott és tanult, gyűjtse magában és építse be a következő kapcsolatában, akkor lehet esélye.

Az, hogy vannak korábbi kapcsolatok, nem jelenti azt, hogy a későbbiek nem lehetnek sikeresek. De csak azzal a feltétellel sikerülnek, ha a korábbi kapcsolatot, tisztelik és méltányolják.

„Megmarad irántad a szeretetem!”-ez egy szép mondat, ezzel az előző partner, megkapja a tiszteletet, és általában megbékél.

Ha ez mégsem történik meg, akkor különös összefonódások alakulhatnak ki, hiszen akkor a korábbi partnert az új kapcsolatban egy gyerek fogja képviselni anélkül, hogy annak a gyerek, vagy bárki más tudatában lenne.

VALAMI HIÁNYZIK

Amikor egy férfi és egy nő találkozik, a férfi egyszerre rádöbben, hogy valami hiányzik neki, és a nő is tudja már, hogy neki szintén hiányzik valami. Végtére is, mi a férfi nő nélkül, és mi a nő férfi nélkül?

A férfit a nő teszi férfivá, a nőt a férfi nővé. Amikor kapcsolatra lépnek, mindketten megkapják azt, ami hiányzott. A férfi a nőt, a nő a férfit. Annak az elismerése, hogy a másik, a férfinak a nő, a nőnek a férfi hiányzik, alázatot jelent. Ez nem könnyű. A saját korlátait fogadja el ilyenkor mindenki.

Egyesek szeretnék megúszni ezt a szembesülést, például úgy hogy a férfi a nőiességet, a nő pedig a férfiasságot kísérli meg önmagában fejleszteni, mert így a férfinak már nincs szüksége nőre, a nőnek pedig férfira. Így egymás nélkül is meglehetnek.

A párkapcsolat azonban akkor sikeres, ha mindketten beismerik, hogy hiányzik a másik, hogy szükségük van a másikra a tökélesedésük érdekében. Akkor lesznek teljesek és egészek, ha kölcsönösen megajándékozzák egymást azzal, ami a másiknak hiányzik.

A basso continuo

A kapcsolat hasonlatos egy barokk versenyműhöz. A magasban gyönyörű dallamok sokasága csendül fel, alattuk, pedig a basso continuo hallatszik, ami vezeti és összefogja a melódiákat, támaszt ad neki, illetve jelentőséggel és tartalommal ruházza fel őket.

A párkapcsolatban a basso continuo így hangzik:” elfogadlak téged, elfogadlak téged, elfogadlak téged!” ELFOGADLAK TÉGED,  ÉS ODAADOM MAGAM SZERETETTEL!