A KAPCSOLATOK NÉGY TÍPUSA

A FÜGGETLEN KAPCSOLAT

A független kapcsolat önmagában ellentétet hordoz, hiszen a „kapcsolat”természetéből adódóan, két ember közötti házassági kötelékre, vagy valamilyen szövetségre utal, a „függetlenség” pedig azt jelenti, hogy az embert senki nem befolyásolhatja, egyedül cselekszik. Ebből könnyen belátható, hogy a független kapcsolat egyáltalán nem nevezhető kapcsolatnak.

A jó kapcsolat egyik alappillére, az együtt töltött minőségi idő. Ha mindkét fél érdeklődési köre különbözik, és egyik sem érdeklődik a másik iránt, rövid időn belül, a kapcsolat leépül.

Ebben a kapcsolat típusban, két teljesen különálló emberről van szó. A kapcsolatban mindkét fél nagy mértékben elidegenedett a másiktól. Egyedül és meg nem értettnek érezhetik magukat a társuk támogatása nélkül, és talán felteszik maguknak a kérdést, hogy miért is vannak olyan kapcsolatban, amely ilyen keveset ad nekik.

Az ilyen kapcsolatban a kommunikáció nem szól másról, mint felszínes napi szükségletekről, hiányzik belőle a meghittség, és bár a kölcsönös tisztelet fennállhat, a kapcsolat annyira kétoldalú, hogy meghatározhatnánk akként is, hogy két vadidegen osztozik egy szálláson. Ők nem együtt élnek, csak együtt laknak.

Ez a fajta kapcsolat ritkán tartós, egyszerűen azért, mert a természetünktől adódóan vágyunk a meghittségre, és ha ez az igényünk nem teljesül, és a túlélésre nem szükséges a másikkal maradnunk, akkor vagy az egyik, vagy mindkét fél idővel továbblép majd.