HALOGATÁS  ½

A HALOGATÁS A LEHETŐSÉG SÍRJÁBAN VAN ELTEMETVE

„Hagyjál már, majd megcsinálom!”- hányan mondtuk már ezt valakinek, ez aztán csak egy hét múlva jutott eszünkbe, hogy még mindig nem hajtottuk végre a feladatot.

Az előző írásomban felsoroltam a halogatás okait, most nézzük őket sorra:

HAMIS OPTIMIZMUS: gyakran része a problémának. A halogató úgy hiszi, hogy elkészül a határidőre, és hamis biztonságban ringatja mind magát, mind munkatársait. Az idő azonban halad, és végül rájön, hogy már nincs elég ideje a feladat kivitelezésére.

KRIZISKEZELÉSEK: ott kezdődik a probléma, amikor a halogató azzal békíti magát, hogy „nyomás alatt nő a pálma, akkor hozom a legjobb formámat!” Itt beköszön az adrenalin függőség is!(erről majd a következő írásomban)

ÖNCSALÁS: szorosan kapcsolódik az optimizmushoz, és közkedvelt a halogatók között. Saját egónk képviseletében ritkán valljuk be, hogy halogatók vagyunk, inkább tökéletesen igazolt ürügyekkel magyarázzuk meg, hogy miért nincs még készen az adott feladat. Az illúzió világát a következő mondatokkal tartjuk fent:”ha nem tudom tökéletesen megoldani, akkor el sem kezdem”,”túl sok minden van még ezen kívül is”,”át kell gondolnom, mielőtt hozzáfogok!” Kedves olvasó, vizsgáld meg magad, tedd fel a kérdést magadnak, hogy miért késlekedsz folyton a feladatokkal, minden egyes válaszodat cáfold meg írásban! Légy őszinte magaddal. Lehet, hogy ez kényelmetlen, de hozzátartozik a folyamathoz.

A TÖKÉLETESSÉGRE VALÓ TÖREKVES: szintén az egó csapdája, ne feledd, ő a bíró és egyben az esküdtszék is, és ezért amit alkotunk, azt mindig elégtelennek ítéli meg. Ahelyett, hogy szembe néznénk a magunk állal teremtett démonnal, inkább megkerüljük a feladatot. Ha nem kezdünk bele valamibe, mert attól félünk, hogy nem lesz tökéletes, az azt jelenti, hogy olyasmire várunk, ami soha nem jöhet el.

KUDARCTÓL VALÓ FÉLELEM: Az egónk hadijáratot indít azok ellen, akik szerintünk felelősek azért, hogy halogatunk. A körülmények áldozataiként állít be bennünket:”az ő hibája, hogy el sem kezdtem”,”képtelen felfogni, hogy milyen összetett ez az egész”,”mindig  engem választanak ki a legrosszabb munkára”.Jeleskedünk eredményeink minimalizálásában, ha egy helyzet megcsillantja a lehetőségét, hogy áldozat szerepünkből kilépve, nyertesek lehessünk, szabotálni fogjuk:” mindig is tudtam, hogy ellenem vannak, ezért nem volt értelme befejezni a jelentést”!- tipikus példája annak, hogyan vágjuk magunk alatt a fát.

KONTROLLÁLNI ÉS MANIPULÁLNI: Mivel lehet jobban kontrollálni és manipulálni a többieket, mint azzal, hogy szándékosan késve fogsz neki a feladatnak? Akkor a legütősebb, ha csapatban dolgozol, és a kimenetel szempontjából kulcsfontosságú a szereped. Egyszerűen, csak dőlj hátra és ne tegyél semmit, csak figyeld a többiek stressz szintjének emelkedését. Ez az egó hizlalás tuti módja.

BŰNTUDAT: a mások cserbenhagyása, jó kis lelki dagonyát teremt. Ahelyett, hogy elkerülnéd a következő ilyen szituációt, félelmedben, meg sem mozdulsz.

TÚL ELFOGLALT: egy újabb egó csapda, ugyanis leeresztett állapotban az egó, görcsösen próbálja felnagyítani, azt akik vagyunk. Mi lehet jobb módszer arra, mint az, hogy olyan sok kötelezettségünk van, hogy egyszerűen nem tudunk időt szakítani, a kevésbé fontos dolgokra.

MÉLTATLAN FELADAT: az egó elhiteti velünk, hogy a feladat, amit kaptunk nem éri el a saját szintünket. Ezért, ahelyett hogy elvégeznénk,- ami ugye megalázó lenne a mi pozíciónkban - nem teszünk semmit. Ha belebuknánk, szembe kellene néznünk  egy gondosan álcázott hiányosságunkkal.

MAKACSSÁG: erősíti a feladat elvégzésével szembeni ellenállást. „ Mi alapján mondja meg nekem ő, hogy én mit csináljak?”- minket nem lehet csak úgy irányítani!!!!

TÚL NAGY FELADAT: néha lelkesedésünkben, túl nagy célokat tűzünk ki magunk elé, ez remek, csak egyben, túl nagy teher! Ha kisebb feladatokat vállalnánk, és azokat sikerre vinnénk, az növelné az önbecsülésünket.

PASSZÍV ELLENÁLLÁS: amikor kerüljük a közvetlen összeütközéseket, mert nem merünk nemet mondani.

MEGTANULNI NEMET MONDANI:csak nagyon kevesen tudnak, ennélfogva, egyre több munkát vállalunk el,és nem sok az esélye, hogy el is tudjuk végezni. Mégis könnyebbnek tűnik ez, mit egy egyszerű NEM!

VÁLTOZÁSTÓL VALÓ FÉLELEM: nem fordulhatunk úgy a jövő felé, ha még sok mindent el kell végeznünk. Az érzelmi, szellemi, és fizikai fejlődéshez változnunk kell, mégis minden porcikánkkal halogatjuk ezt. Már fizikai tüneteket produkálunk, mint például az álmatlanság, a nem megfelelő étkezés, emésztési problémák, állandó megfázás, mély depresszió, és az alacsony önbecsülés.

Kedves olvasó, hidd el, csak elkezdeni nehéz….

HALOGATÁS   1/1

Előfordult már veled, kedves olvasó, hogy a közelgő határidő ellenére, a Tv előtt kuksoltál, és valamelyik sorozat harmadik ismétlését nézted?

A halogatás, már-már népbetegség, minden ötödik ember a megrögzött halogatók közzé sorolható. Az internet pedig az eddigieknél is jobb módszernek bizonyult az idő mulatására, s egyúttal a munkavégzés elodázására. Mennyivel érdekesebb inkább megnézni egy email, játszani, szörfölni a weben, feliratkozni még egy online randioldalra, vagy csevegni egy jót a csetszobában?

Az időbeosztás és a halogatás nem függnek olyan szorosan össze, mint az gondolnánk. A halogatók nagy része pontosan tudja, mit kellene tennie, még akkor is, ha inkább még egy körre leragad a playstationnél. De akkor miért halogatnak a halogatók?

A halogatók jellemvonásai között az alacsony önbecsülés a legfontosabb, melyet sokféleképpen álcáznak. Ez az önértékelési probléma elkerülhetetlenül nagy egóval jár. Miért? Mert az alkalmatlanság érzésének  kompenzálásaképpen  fel kell pumpálnunk magunkat.

Ehhez egónk olyan világot teremt ahol saját magasabb énünk rovására növekedhet. Nem azt akarom mondani, hogy az alacsony önbecslés a halogatók névjegye. Egy-egy adott területen, legyen az a testünk, vagy eredményeink, hiányos képesítésünk, nemzésképtelenségünk vagy füstbe ment kapcsolataink - mindannyian szenvedünk az önbecsülés hiányától. A halogatásnál azonban az alacsony önbecsülés számos jellemzője tetten érhető, még a többi viselkedés esetén csak néhányukkal találkozunk.

A halogatásnál inkább alsóbb rendű énünk érvényesül a magasabb rendű énnel szemben:

- hamis optimizmus és öncsalás-úgy látja a dolgokat, ahogy szeretné, de nem a maguk valójában

- élvezi a pánikot – kríziskezelés

- azt hiszi, hogy tökéletesnek kell lennie

- fél a bukástól

- hibázhat

- áldozatnak érzi magát/ önsajnálat

- megpróbál másokat irányítani, manipulálni/hatalomvágy

- bűntudat

- a feladatot túl nehéznek, vagy túl egyszerűnek észleli

- makacsság

- képességek, vagy tudás hiánya

- unalom

- passzív ellenállás

- másoknak való megfelelés igénye-többet vállal mint amire képes

- ellenállás a változással szemben

A halogatás fizikai érzelmi és szellemi szinten is megjelenhet. Fizikai halogatás például, ha elmegyünk sétálni, lefekszünk, vagy megnézünk egy filmet. Az érzelmi halogatás trükkjei az ivás, a drogfogyasztás, bulvárlapok olvasgatása vagy a flörtölés, mert megszabadítanak a sürgető feladatok valóságától. Szellemi szinten pedig indokokat sorolunk, hogy miért nem végezzük el a munkát „ihletre van szükségem”, illetve ”majd holnap elkezdem”.

A halogatás befejezéséhez az alábbiakat kell tenned:

1. Légy őszinte: halogatsz

2. Írd le az okait, hogy miért halogatsz.

3. Vizsgáld meg az érveidet. Ne add meg magad könnyedén. Nagy önfegyelemre van szükséged az alacsony önbecsülés problémájának megoldására. Ne engedd, hogy az egód irányítson.

4. Írd le annak a következményeit, ha nem végzed el időben a feledatot.

5. Bontsd le a feladatod emészthető falatokká, reális célokat tűzz ki magad elé.

6. Kezd el.

7. Pozitív elismeréssel nyugtázd, amit megtettél.

8. Ne feledd, a siker sikert szül!

ANOREXIA NERVOSA

Hányás és önéheztetés

Amikor nem akarunk megemészteni valamit, akkor kivetjük magunkból. Nem tudjuk bent tartani, nem fogadjuk el. Lehet ez az érzelem egy élmény, vagy akár saját magunk vagy egy másik ember nehezen emészthető tulajdonsága. Ettől rosszul leszünk.

Ami elfogathatatlan a testünk számára, azt kivetjük. Sokkal érdekesebb azonban, hogy milyen mögöttes okai ennek azoknál az embereknél, akik, mint például az emésztési zavarokban szenvedők, meghántatják magukat. Az étkezési rendellenességek, szinte kizárólag nőket és gyerekeket érintenek, és nagyon súlyosak lehetnek, az érintettek mintegy 20% belehal a betegségbe.

Az anorexia nervosa és a bulimia összetett érzelmi betegségek. A gyógyuláshoz elengedhetetlen a terápiás segítség. A kényszertáplálás nagyon ritkán segít, sőt inkább elmélyíti a kényszert. Az étkezési zavarok a fizikai és néha a spirituális tökéletesség iránti vágyból erednek, mohóság kontra önmegtartóztatás az érzelmi viselkedés mérleghintáján. A nagy evés –ivás képviseli az egyik oldalt, az éhezés pedig a másikat. A végén jelentkező bűntudatot (mások előtt titkolt), hányással hozzák helyre. A viselkedés hatalmas figyelem iránti vágyat leplez, melyet a páciens, az önáldozat fátyla mögé rejt.

A gyerekkorban, számos olyan ok lappanghat, amely előidézhette ezt a segédkiáltást: nagyon szigorú, a gyermek-szülők szerepének felcserélődése, a gyermek akaratának semmibevétele, folyamatos megszégyenítés. Talán a szégyen a legerősebb ok, mert amikor folyamatosan azt hallgatjuk, nem vagyunk elfogathatóak, nem leszünk képesek egészséges önbecsülés kialakítására. Ha már szégyenletesek vagyunk, leginkább természetes ösztöneinket szégyelljük, melyeket érzésünk szerint kontrollálni kell.

A természetes ösztönöket nem lehet a végtelenségig kontrollálni, ha felszínre törnek, akkor „árnyékos” módon teszik! Ha evési szokásainkat a legnagyobb önfegyelemmel megnyirbáltuk, néha mértéktelen zabálásokat csapunk, aztán bűntudatot érzünk, és megpróbálunk megtisztulni- ez azonban csak növeli szégyenünket, és az ördögi kör folytatódik. az éhezés mártíromságát magunkra véve próbáljuk enyhíteni bűntudatunkat.

A csalás és a bujkálás itt is fontos szerepet játszik, és sokszor a családtagok észre sem veszik, hogy baj van. Az anorexiás vagy bulimia betegek fáradhatatlanul edzenek (bár rejtély hogyan képesek erre ilyen kevés tápanyagbevitellel), szeretnek másoknak főzni, és mindenféle okos módszert kidolgoznak a meg nem evett étel eltüntetésére, fogyásukat pedig bő ruhákkal lepleik.  Hashajtót is szedhetnek, és ha étteremben esznek, valóban spártai a menü: dresszing nélküli saláta, zsírmentes ízetlen egészséges ételek.

A tápláló ételek elutasításának kényszere, gyakran a nőiesség elutasításával jár együtt. A tökéletesség érdekében arra vágynak, hogy mindentől ami fizikai, eltávolodjanak. Mert, hogy is lehet tökéletes valami, ami vérzik, szaga van és izzad? A beteg viszonya a testével olyan, hogy szeretne fölé emelkedni, szeretné átalakítani azt. A halál nem félelmetes számára, sőt, néhány esetben egyenesen a kényelmes megkönnyebbülés eszközének tűnik.

A táplálék elutasításával valójában az élet ösztönös aspektusait nem akarjuk megemészteni, ugyanakkor vágyunk rájuk. Nagyon veszélyes szokás, ami terápiás beavatkozást igényel.