Te vagy a tükröm,

Hogy mit látok arcodon, megfontoltságot – ami már szinte unalomra emlékeztet. Már semmiért sem tudsz lelkesedni, semmin sem csodálkozol – mintha mindent elértél, megéltél volna.

Hogy mi köze ennek a tükörhöz, vagy a párkapcsolathoz, nagyon is sok. Hiszen a párunk a legnagyobb tükör számunkra.

Kedves olvasó, aki azt hiszi, hogy két válás és nyolc szakítás után, hogy a párkapcsolat csak úgy magától van, kényelmesen és gondtalanul meg lehet telepedni benne, és nem kell tenni érte – amikor felbukkan végre az igazi – az élet jobb belátásra fogja bírni.

Mi az, ami olyan nehézzé teszi ezt az életterületet? Íme: két ember egymásra talál, és elhatározzák, hogy útjuk egy darabját közösen teszik meg.

Valamelyikük – többé-kevésbé – elszánja magát arra, hogy a másikra hagyatkozzék. Miután a szerelem csodálatos és lélekemelő időszaka elmúlik és a rózsaszín szemüveg lehull, mindketten kezdik tisztán látni együttlétüket, és először látják valós megvilágításban kapcsolatuk igazi mivoltát.

Nem mindenkinek tetszik az, amit akkor lát. A kölcsönös összeütközésnek számtalan oka lehet. Pontosan itt kezdődik a párkapcsolat – vállalni a másikat és meglátni, mit tükröz vissza belőlem, és mit akar ezzel tanítani.

Tanítani abban az értelemben, hogy a szemem elé tárja saját – a társamra ruházott – ellenszenves és elfojtott részemet, és ezzel kapaszkodót nyújt. Olyan kapaszkodót, amely segít a másikat hozzám tartozónak látni és elfogadni, mivel az én meg nem élt, mégis hozzám tartozó oldalaimat mutatja meg. Ez a tanítás természetesen nem egyirányú, hanem kölcsönös folyamat.

A nagy baj akkor kezdődik, amikor a két fél egyike úgy hiszi, már meglehetősen messzire jutott az önismeretben, csupán a társa szorul még segítségre a fejlődéshez. Ekkor párjára nem önmagához hasonlóként, hanem felsőbbrendű bölcsességgel tekint. Úgy érzi a másik felett áll, és megpróbál a tanítójává válni. Nem hajlandó többé a saját ajtaja előtt seperni, és a saját elfojtott tulajdonságait vállalni.

Az ilyen egyirányú utcák azonban hamar zsákutcává válnak. Itt már csak a szellemiség jut szóhoz. Az ember azonban testből, lélekből és szellemből áll. Ebben az esetben, már el van hanyagolva a test és a lélek.(az intimitás)

Kedves olvasó, tedd le a rózsaszín szemüveget és ne kapaszkodj a tündérmesék befejezésében: „és boldogan éltek, amíg meg nem haltak”. Amíg párkereső tekintettel mérlegeled a célt, addig tévúton jársz – még ha roppant csábító is az az út. Nem hiába hangzik el a házasságkötéskor, hogy jóban –rosszban.

Már maga a párkapcsolat szó is mindent elárul: a párt alkotó két fél szövetséget köt. A két fél ezáltal – optimális esetben – kiegészíti egymást és egy egésszé válik. Igen kedves olvasó, jól olvastad – KIEGÉSZÍTIK, ő tükrözi azokat a részeidet, amelyeket még nem ismersz. Csakhogy hálátlan szerep tükörré válni, és közben közelebb kerülni a párodhoz. Persze ugyanez fordítva is igaz.

Nagy baj lehet abból, ha azt hiszed te EGYségben vagy, párod meg egy nagy nulla, persze nem így gondolod, csak így viselkedsz vele. Ebben az esetben semmi esélyed a változásra. Azt hiszed, tudásoddal és barátaid tanácsaival messzire jutottál, pedig valójában csak a lelked kérgesedett meg, más szóval kimerült az az elem.

Megoldásként, ezt a helyzetet csak magadban oldhatod meg, a társad megváltoztatása ugyanis kilátástalan és értelmetlen vállalkozás. Kettőtök kapcsolatában természetesen ő is változik, csak - -sajnos- soha nem a te szándékaid szerint.

El kell fogadnod, hogy vannak csúcsok és mélypontok, de nem a társad miatt, hanem mert ez a dolgok természete. Tanuld meg: kettőtök konfliktusai azért vannak, hogy a másikban kölcsönösen felismerjétek magatokat, és korlátaitokat egyre jobban kitágítsátok. Csak így válhat gyümölcsözővé a kapcsolatotok.

Minden megoldott konfliktussal és leküzdött válsággal, érettebbé válsz, a kapcsolatotok pedig gazdagabb és mélyebb lesz.

Ebben a szellemiek nem játszanak túl nagy szerepet. Persze az is fontos, de ha a testiséget és a lelkiséget elhanyagolod, lényeges és valós igényeidet nem elégíted ki, ezek valahol MÁSHOL próbálnak szóhoz jutni.

Ha bármikor úgy érzed, jobban tudsz valamit, mint a párod, letérsz a párkapcsolat útjáról és ingoványos talajra tévedsz.

Két férfi egy nő lelkében…….vagy két nő egy férfi lelkében

Nem mindig szerencsés, ha valamiből kettő van, főleg ha mindkettő jelen van az életedben a maga módján és megpróbálja a legjobb oldalát, az erényeit kibontakoztatni.

Vetélytársak ők: az egyik okos gondolkodónak mutatja magát, aki a belső értékekre helyezi a hangsúlyt, a másik pedig vonzó, szeretetteljes és tisztelettudó. Különbözőségük ellenére jóban is lehetnének, hiszen tökéletesen kiegészítik egymást, ami az egyikből hiányzik, a másikban megvan.

Neked pedig, ki harmadik vagy ebben a kötelékben, választanod kell, bármennyire kényelmetlen is. Mert bárhogyan döntesz, valamiről le kell mondanod, ezért mérlegelned kell, mit tartasz fontosnak a párodban.

Mindegyikük mellett és ellen szól valami. Egyikük sem tökéletes. Neked pedig látnod kell a hibákat és az erényeket. Mi fontos????

Ha ilyen helyzetben vagy, tudd a problémád, hogy HIUSÁGOD ÉLTET! Csak magadra figyelsz. A saját igényeidre. Az, hogy a másokkal mi történik, téged igazából nem érdekel – neked csak céljaid elérésére van szükséged rá. Ha elérted, amit akartál, többé a kapcsolat nem érdekel. Neked nincs legjobb barátnőd vagy legjobb barátod, hiszen te nem azt keresed, ami ezzel jár.

Ami belőled hiányzik, és ami egy barátságot igazi kapcsolattá tesz, az a lelki közelség és mélység – nem pedig a belőle származó haszon. Ezért tartod vetélytársnak azonos nemű embertársaidat. Ezért nem szabad elárulnod gyenge, sebezhető pontodat, és ezért nem pihenhetsz meg soha.

Pedig kár, hisz amikor egyedül vagy, magányosnak és kiégetnek érzed magad, vagyis sürgető vágyat érzel az emberi közelség és a lelki kapcsolatok iránt. Ilyenkor ráébredsz, hogy olyan erőforrástól vágtad el magad, amelyek csak azonos nemű barátok közt fakad.

Párkapcsolatodban is csak a saját javaidat nézed. Számodra fontosabb a csomagolás, mint a tartalom. Ez utóbbi csak akkor kezd érdekelni, ha mégis kénytelen vagy megnézni, és nem tetszik a látvány: csalás – gondolod ilyenkor, és valami tetszősebb után nézel. Pedig nem másokkal van a baj, hanem veled. Tulajdonképpen kár, hisz milyen szívesen élnél boldogan – amíg meg nem halsz – a hercegeddel vagy a hercegnőddel! Ám amíg nem vagy hajlandó észrevenni, sőt akár megcsókolni a békát is, addig, sajnos, a herceget és a hercegnőt sem találod meg.

A megoldás kizárólag rajtad múlik. Tisztában kell lenned azzal, hogy mit akarsz a többiektől. Azután el kell fogadnod, hogy nem kaphatsz meg mindent, és új fontossági sorrendet kell felállítanod.

Légy őszinte magadhoz: mit ígérsz te a külvilágnak, amit azután még sem tudsz megtartani? Mikor alakoskodsz mások előtt? Milyen fegyverekkel vonulsz be a párkeresők arénájába, és milyen sebeket ejtesz a többieken? Mélység és beteljesedés csak akkor lehet osztályrészed, ha a fegyverek hallgatnak és szóhoz jut a lélek. A sajátod és a többieké is.