HALOGATÁS   1/1

Előfordult már veled, kedves olvasó, hogy a közelgő határidő ellenére, a Tv előtt kuksoltál, és valamelyik sorozat harmadik ismétlését nézted?

A halogatás, már-már népbetegség, minden ötödik ember a megrögzött halogatók közzé sorolható. Az internet pedig az eddigieknél is jobb módszernek bizonyult az idő mulatására, s egyúttal a munkavégzés elodázására. Mennyivel érdekesebb inkább megnézni egy email, játszani, szörfölni a weben, feliratkozni még egy online randioldalra, vagy csevegni egy jót a csetszobában?

Az időbeosztás és a halogatás nem függnek olyan szorosan össze, mint az gondolnánk. A halogatók nagy része pontosan tudja, mit kellene tennie, még akkor is, ha inkább még egy körre leragad a playstationnél. De akkor miért halogatnak a halogatók?

A halogatók jellemvonásai között az alacsony önbecsülés a legfontosabb, melyet sokféleképpen álcáznak. Ez az önértékelési probléma elkerülhetetlenül nagy egóval jár. Miért? Mert az alkalmatlanság érzésének  kompenzálásaképpen  fel kell pumpálnunk magunkat.

Ehhez egónk olyan világot teremt ahol saját magasabb énünk rovására növekedhet. Nem azt akarom mondani, hogy az alacsony önbecslés a halogatók névjegye. Egy-egy adott területen, legyen az a testünk, vagy eredményeink, hiányos képesítésünk, nemzésképtelenségünk vagy füstbe ment kapcsolataink - mindannyian szenvedünk az önbecsülés hiányától. A halogatásnál azonban az alacsony önbecsülés számos jellemzője tetten érhető, még a többi viselkedés esetén csak néhányukkal találkozunk.

A halogatásnál inkább alsóbb rendű énünk érvényesül a magasabb rendű énnel szemben:

- hamis optimizmus és öncsalás-úgy látja a dolgokat, ahogy szeretné, de nem a maguk valójában

- élvezi a pánikot – kríziskezelés

- azt hiszi, hogy tökéletesnek kell lennie

- fél a bukástól

- hibázhat

- áldozatnak érzi magát/ önsajnálat

- megpróbál másokat irányítani, manipulálni/hatalomvágy

- bűntudat

- a feladatot túl nehéznek, vagy túl egyszerűnek észleli

- makacsság

- képességek, vagy tudás hiánya

- unalom

- passzív ellenállás

- másoknak való megfelelés igénye-többet vállal mint amire képes

- ellenállás a változással szemben

A halogatás fizikai érzelmi és szellemi szinten is megjelenhet. Fizikai halogatás például, ha elmegyünk sétálni, lefekszünk, vagy megnézünk egy filmet. Az érzelmi halogatás trükkjei az ivás, a drogfogyasztás, bulvárlapok olvasgatása vagy a flörtölés, mert megszabadítanak a sürgető feladatok valóságától. Szellemi szinten pedig indokokat sorolunk, hogy miért nem végezzük el a munkát „ihletre van szükségem”, illetve ”majd holnap elkezdem”.

A halogatás befejezéséhez az alábbiakat kell tenned:

1. Légy őszinte: halogatsz

2. Írd le az okait, hogy miért halogatsz.

3. Vizsgáld meg az érveidet. Ne add meg magad könnyedén. Nagy önfegyelemre van szükséged az alacsony önbecsülés problémájának megoldására. Ne engedd, hogy az egód irányítson.

4. Írd le annak a következményeit, ha nem végzed el időben a feledatot.

5. Bontsd le a feladatod emészthető falatokká, reális célokat tűzz ki magad elé.

6. Kezd el.

7. Pozitív elismeréssel nyugtázd, amit megtettél.

8. Ne feledd, a siker sikert szül!

ANOREXIA NERVOSA

Hányás és önéheztetés

Amikor nem akarunk megemészteni valamit, akkor kivetjük magunkból. Nem tudjuk bent tartani, nem fogadjuk el. Lehet ez az érzelem egy élmény, vagy akár saját magunk vagy egy másik ember nehezen emészthető tulajdonsága. Ettől rosszul leszünk.

Ami elfogathatatlan a testünk számára, azt kivetjük. Sokkal érdekesebb azonban, hogy milyen mögöttes okai ennek azoknál az embereknél, akik, mint például az emésztési zavarokban szenvedők, meghántatják magukat. Az étkezési rendellenességek, szinte kizárólag nőket és gyerekeket érintenek, és nagyon súlyosak lehetnek, az érintettek mintegy 20% belehal a betegségbe.

Az anorexia nervosa és a bulimia összetett érzelmi betegségek. A gyógyuláshoz elengedhetetlen a terápiás segítség. A kényszertáplálás nagyon ritkán segít, sőt inkább elmélyíti a kényszert. Az étkezési zavarok a fizikai és néha a spirituális tökéletesség iránti vágyból erednek, mohóság kontra önmegtartóztatás az érzelmi viselkedés mérleghintáján. A nagy evés –ivás képviseli az egyik oldalt, az éhezés pedig a másikat. A végén jelentkező bűntudatot (mások előtt titkolt), hányással hozzák helyre. A viselkedés hatalmas figyelem iránti vágyat leplez, melyet a páciens, az önáldozat fátyla mögé rejt.

A gyerekkorban, számos olyan ok lappanghat, amely előidézhette ezt a segédkiáltást: nagyon szigorú, a gyermek-szülők szerepének felcserélődése, a gyermek akaratának semmibevétele, folyamatos megszégyenítés. Talán a szégyen a legerősebb ok, mert amikor folyamatosan azt hallgatjuk, nem vagyunk elfogathatóak, nem leszünk képesek egészséges önbecsülés kialakítására. Ha már szégyenletesek vagyunk, leginkább természetes ösztöneinket szégyelljük, melyeket érzésünk szerint kontrollálni kell.

A természetes ösztönöket nem lehet a végtelenségig kontrollálni, ha felszínre törnek, akkor „árnyékos” módon teszik! Ha evési szokásainkat a legnagyobb önfegyelemmel megnyirbáltuk, néha mértéktelen zabálásokat csapunk, aztán bűntudatot érzünk, és megpróbálunk megtisztulni- ez azonban csak növeli szégyenünket, és az ördögi kör folytatódik. az éhezés mártíromságát magunkra véve próbáljuk enyhíteni bűntudatunkat.

A csalás és a bujkálás itt is fontos szerepet játszik, és sokszor a családtagok észre sem veszik, hogy baj van. Az anorexiás vagy bulimia betegek fáradhatatlanul edzenek (bár rejtély hogyan képesek erre ilyen kevés tápanyagbevitellel), szeretnek másoknak főzni, és mindenféle okos módszert kidolgoznak a meg nem evett étel eltüntetésére, fogyásukat pedig bő ruhákkal lepleik.  Hashajtót is szedhetnek, és ha étteremben esznek, valóban spártai a menü: dresszing nélküli saláta, zsírmentes ízetlen egészséges ételek.

A tápláló ételek elutasításának kényszere, gyakran a nőiesség elutasításával jár együtt. A tökéletesség érdekében arra vágynak, hogy mindentől ami fizikai, eltávolodjanak. Mert, hogy is lehet tökéletes valami, ami vérzik, szaga van és izzad? A beteg viszonya a testével olyan, hogy szeretne fölé emelkedni, szeretné átalakítani azt. A halál nem félelmetes számára, sőt, néhány esetben egyenesen a kényelmes megkönnyebbülés eszközének tűnik.

A táplálék elutasításával valójában az élet ösztönös aspektusait nem akarjuk megemészteni, ugyanakkor vágyunk rájuk. Nagyon veszélyes szokás, ami terápiás beavatkozást igényel.