Kezeld az indulataidat, tartsd kordában haragodat

A társadalom, az iskola és sajnos a család sem tanít meg indulataink kezelésére. Gyakran tiltott érzésként éljük meg a haragot, mint szégyent, bűnt, vagy a gyengeség jelét, vagy épp ellenkezőleg, kontrol nélkül zúdítjuk környezetünkre. A harag kezelése hatalmas felelősség. Mindenki felelős azért, hogy haragját hogyan fejezi ki, vagy éppen, hogy hogyan nyomja el.

A visszafojtott érzelmek és indulatok csak egy ideig képesek a palackban maradni, előbb vagy utóbb ki fognak törni. Ilyenkor csapódnak az ajtók, és zeng a ház. Az ilyen kitörések párokat távolítanak el egymástól, gyerekeket tartanak rettegésben, miközben mély sebeket okoznak.

A harag kitörése és szélsőséges kifejezése, férfiakra és nőkre egyaránt jellemző lehet.

Miért is van az, hogy míg a legtöbb ember „elengedi a füle mellett” a mindennapok apró-cseprő bosszúságait, addig vannak, akik nem tudják kontrolálni dührohamukat, és szabadjára engedik indulataikat? Kik provokálhatóak könnyebben? A védekezésből hisztizők! A számukra veszélyesnek tűnő helyzet lavinát indít el.

Ahhoz, hogy ezt a viselkedési formát megértsük, tudnunk kell, hogy a hisztis emberek gyakran olyan családban nőttek fel, ahol lerázták, lejáratták, kritizálták, és kigúnyolták őket. Az ilyen sérelmeket elszenvedett ember tanult válasza a szélsőséges harag és agresszió.

Ők már megégették magukat, megtanulták, hogy az emberi kapcsolatok gyakran fájnak, éppen ezért állandóan résen vannak és készek támadni. Számukra a hiszti egyfajta előre elszigetelődés az esetleges sebektől.

Mi játszódik le ezekben az emberekben? Bekapcsolnak régi emlékek, és tudjuk, hogy a sarokba szorított kutya morog és támadásra kész. Az ember nem szereti veszélyben érezni magát, a hisztit eszközként használja ahhoz, hogy elérje célját.

Van, amikor a cél az önvédelem, ám egy idő után a torzuló személyiség már nem tudja megkülönböztetni az önvédelmet az önzéstől, saját akaratának az érvényesítése mindent elsöpör. Sajnos ezek a sebzett emberek félelmükben magukat izolálják, hisz mindenkiben ellenséget látnak, mindenben hibát keresnek, gyűjtögetik mások fekete pontjait, s a bosszú válik legfőbb hajtóerejükké.

A hiszti a mai ember betegsége. Sebzett emberek, kik újra sebeznek. Az ördögi kört meg lehetne szakítani, ha valaki időnként leülne s csendben figyelne, hogy a másik érezze: Veled vagyok, hallgatlak, és figyelek Rád, én nem sebezni, segíteni jöttem!

Négy olyan alapszituáció létezik, amely bárkiből haragot válthat ki.

Az első a fáradtság, hiszen ilyenkor az ember kevésbé képes kontrolálni indulatait.

A második a szégyen, amikor nyilvánosan lealacsonyítanak, vagy megaláznak valakit, ez érthető módon mindig haragot szül.

A harmadik a frusztráció, gondoljunk csak egy meghiúsított tervünkre, és az ezt követő haragra.

És végül a visszautasítás érzése, amikor valaki sebet kap, ott a harag is felüti a fejét, a legjobban ezt úgy lehetne érzékelni, hogy a harag gyökere szinte mindig egy seb. A haragot, nem lehet mindig egymagában vizsgálni, mélyebbre kell tekinteni, a lényeg az, hogy mindannyian kapunk/kaptunk sebeket, és ilyenkor mindannyian haragudhattunk.

Legközelebb, amikor egy hisztis férfivel vagy nővel találkozunk, emlékezzünk vissza: velünk is előfordult már nemegyszer, hogy irracionális, túlzott kitöréssel fejeztük ki haragunkat. Talán empatikusabban tudjuk kezelni a másikat, és ez megkönnyítheti kapcsolatunkat a hisztis egyénnel.

Ne temessük el saját haragunkat. A harag kifejezése művészet, amely akár életet menthet. Kell, hogy el tudjuk mondani mindazt, ami dühít, és meg kell fogalmaznunk, mielőtt feltornyosulna és robbanna. Ha erre képesek vagyunk, akkor mi magunk is tudunk segíteni azon, aki „bezárta magát”saját hisztijébe. A hisztis ember tragédiája, hogy kiszámítatlansága sokakat elriaszt.

Ne legyünk bűnbakok. Hisztis nővel vagy hisztis férfivel együtt élni állandó támadások sorozatát jelenti. Társunk gyakran azt érzi, hogy a partner minden haragja ellene irányul. Nem így van! A haragot nem a társ okozta, ő csupán kontrolálatlan, fegyelmezetlen haragjának áldozata. Ez a tudat erőt és vigasztalást adhat.

Mindemellett fontos, hogy a hisztis embereknek határokat húzzunk. Önmagunkat is kell tisztelnünk annyira, hogy az igazságtalan és szélsőséges támadásoktól meg merjük védeni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.