TETTES VAGY ÁLDOZAT?

Egyes nők oly sokáig gyűjtögetik társuk rossz pontjait, amíg el nem érnek egy általuk megállapított határt. Ekkor nyilvánvalóvá válik, hogy milyen gonosz a másik és véget vethetnek a kapcsolatnak. Válásuk megfontolt cselekedet, hisz ezer jó okuk van rá. A társnak, aki átlépte a határt, esélye sincs bármit is jóvátenni, de ezt az esetek többségében el sem várják tőle.

A megoldás a kiegyenlítődés lenne! De mi van azokkal, akik túl jók ahhoz, hogy rosszak legyenek????

Ők azok, akik kiadják a fegyvert a kezükből, átadják a társuknak, akinek nem marad más választása, mint hogy használja azt a kapcsolatukban. Vagyis ez a tett titokban felszólítás: Okozz nekem fájdalmat, csalj meg, legyél te a rossz, hogy én annál jobb lehessek, és ellened fordíthassam a tetteidet!

A másik ezzel a kapcsolat számlájának a TARTOZIK oldalára kerül,annak is a legaljára. Én pedig, a jó, egy csapásra ott találom magam a KÖVETEL oldal tetején.

Elég furcsa játék nem?

Miért is kerülöm a kiegyenlítés lehetőségét?

MERT MOST A ROSSZ KIEGYENLÍTÉSRŐL BESZÉLÜNK!

A helyzet arra tanít, hogy tanulj meg te is rossz lenni és rosszá válni. És még valami: a rosszá válásnak valójában semmi köze a párodhoz. A lényeg az, hogy te addig erkölcsi elvek szerint éltél: ha arcul ütöttek odatartottad a másik orcádat is. A Szentírás tényleg erre tanít, és te el is hitted, hogy ezzel a magatartással igazán jó, nemes és ártatlan leszel.

PEDIG A MINDENNAPOKBAN EZZEL CSAK TETTESEKKÉ VÁLTOZTATTÁL MÁSOKAT. SZÁMTALAN PSZICHOLÓGIAI KÍSÉRLET BIZONYÍTOTTA, HOGY AKI HAJLANDÓ ÁLDOZATTÁ VÁLNI, AZ TETTESEKET TEREMT.

Lehet, hogy a kapcsolatodban már túl késő helyre állítani az egyensúlyt. Talán már túl régóta vagy nemes, segítőkész és jó. Lehet, hogy már túl sok negatívumot halmoztál fel a társad számláján – magadban -,szenvedő alanyként mindent neki róva fel.

Egyet azonban tudnod kell: a társad azért olyan rossz, mert te olyan nagyon jó vagy. Ha tehát tönkre megy a kapcsolatotok, felerészben te tehetsz róla. Nem jobban és nem kevésbé.

De az is lehet, hogy még nincs késő egy nagy tisztító viharra, amelyet ezúttal neked kell előidézned. Épp elég felleg gyűlt már össze fölöttetek! Úgyhogy most félre minden finomkodással, jöhet az égszakadás földindulás. A ti kapcsolatotok kibírja!

Párod pedig, aki eddig mindig rossz volt, még meg is fogja köszönni neked – na, nem mindjárt, hanem egy kis idő múlva. Így végre nem lesz fedezetlen az ő számlája sem. És nem fogja magát olyan rosszul érezni.

Azoknak a lelkében, akik nem bírnak rosszak lenni, sokszor sajátos motívumot találunk: nem vállalják a megtorlást, a megfizetést, ezért gyakran szerepet vesznek fel. Tiszták akarnak maradni, vagyis más végzi el helyettük a piszkos munkát.

Ez a minta persze a gyerekkorra vezethető vissza. Mintha ezek az emberek a mostani nemességükkel meg nem történté tehetnék múltjuk valamelyik becstelen mozzanatát. A nők gyakran az anyuk szerepét vállalják magukra, a férfiak pedig az apjukét. Ez persze történhet fordítva is, vagy vonatkozhat a nagyszülőkre is!

Semmi esetre sem akarnak olyanok lenni, mint az a személy, aki emlékezetük szerint egykor vétkezett.

Mondok erre egy példát: az apa káromkodott, tombolt, sőt néha verekedett is, amikor ivott, és ettől tönkrement a szülők házassága, ilyenkor előfordul, hogy a fiú megesküszik: ő sosem lesz ilyen! És tény: később felnőttként, fát lehet vágni a hátán. Ez viszont idővel alaposan kikészíti a házasságát, hiszen egyszer sem hajlandó helyre tenni a feleségét. 

Egy szó, mint száz: A FIÚ VALAKI MÁS HELYETT MARAD JÓ! Mintha ezzel helyrehozná a szülők 40 éve tönkrement házasságát.

Te, aki az áldozat szerepét játszod, a következő kérdéseken gondolkodj el:

Kinek nem akarok megfizetni?

Kinek a fegyvereit adom a társam kezébe?

Ha rád is illik ez a helyzet, akkor elsőként arra kell rájönnöd: miféle idegen szerepbe bújtál?

Ki nem vállalta gyerekkorodban, hogy megfizessen? Ki volt olyan elvetemült, amilyen te sohasem akartál lenni? Kinek a sorsát osztod a társadra?

Ugyanis ő most kénytelen olyanná válni, mint az, akit egykor elutasítottál.

Bizony nem lesz könnyű a megoldás. Lélekben oda kell menned ahhoz, aki annak idején vétkezett, és azt kell mondanod:

„Nem tartozik rám, ami közted és az apa, anya, nagypapa, stb.,között történt!

Egyszerűen belekeveredtem!

Ez nem az én ügyem, én csak a gyerek vagyok, úgyhogy kiszállok belőle!

Visszaadom a terheket, amik nem hozzám tartoznak, hogy végre a saját életemet élhessem!

Legyél olyan, amilyen lenni akarsz, és én is olyan leszek!

Ezek a mondatok persze nem mentenek fel a társaddal esedékes elszámolás alól. Ő már régóta erre vár. De azért nem kell túlzásba esni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.