GYÁSZTERÁPIA

A gyász életünk legnagyobb krízise. Mindannyian nehezen éljük meg, akár idős korban veszítjük el a szeretet személyt, egy hosszú teljes élet után, akár egy hosszú betegség következtében, előre láthatóan, akár tragikus hirtelenséggel élete derekán, akár fiatalon, úgy hogy még szinte alig élt.

Elveszíteni egy szerettünket, ez életünk talán legfájdalmasabb pillanata.
Pillanata? Hiszen életünk végéig elkísér az érzés, az emléke, mindaz, ami a szeretet személyhez kötött. A bánat, fájdalom idővel enyhülhet, eljön az az idő, amikor már jó visszaidézni az együtt átélt napokat, hónapokat, éveket, amikor már nem a veszteség érzése uralkodik rajtunk, hanem a korábban megélt közös idők emléke.
De ezt a fájdalom csúcspontján nem tudjuk elhinni. Elképzelni sem tudjuk az életet NÉLKÜLE.

A gyász egy veszteségre adott érzelmi-gondolati-testi tartalommal töltődött reakció, melyek jól behatárolható fázisokra oszthatók.

1. fázis:Sokk 

Jellemzője a dermedtség, torok-szorítás érzés, sírás, sóhajtozás, hasi üresség érzése, a valótlanság érzése, tagadás, hitetlenség.

2. fázis: Elmélyülés az elhunyttal kapcsolatos érzésekben és gondolatokban

Dühösség átélése, lehangoltság, álmatlanság, testsúlycsökkenés, erőtlenség, kimerültség, bűntudat, elhunyttal kapcsolatos álmok, ill. gondolatok, örömre való képtelenség.

3. fázis: Újraszerveződése és helyreállása a személyiségnek

A gyászoló múltból már a szép emlékekre is képes gondolni, a mindennapi tevékenységekkel kapcsolatban újra aktív és érdeklődő, képes új kapcsolatok kialakítására. 

A normál gyász

Életünk során biztos, hogy átélünk különböző veszteségeket: pl. partnerkapcsolat megszakadása, költözködés, munkaváltás, akár annak elvesztése, amputáció… stb. Ezek mindegyike gyászreakciót válthat ki. A legintenzívebb veszteségélmény általában az egyén számára fontos személy halálakor következik be. Ehhez a személyhez kapcsolódó viszony az, ami meghatározza, hogy a gyászfolyamat normál vagy komplikált mederben fog zajlani.

Anticipáló (előrevetített) gyász

Ma leginkább akkor találkozunk ezzel a típussal, ha előrevetítik a halál lehetőségét. Ilyen lehet egy betegség megléte. Ez esetben mind a betegben, mind a hozzátartozókban beindul a folyamat, ami a halállal való foglalkozást, az erről való gondolkodást eredményezi. Fő kérdése: milyen lesz, ha meghal(ok)?

GYÁSZTERÁPIA

A gyász életünk legnagyobb krízise. Mindannyian nehezen éljük meg, akár időskorban veszítjük el a szeretet személyt, egy hosszú teljes élet után, akár egy hosszú betegség következtében, előre láthatóan, akár tragikus hirtelenséggel élete derekán, akár fiatalon, úgy hogy még szinte alig élt.

Elveszíteni egy szerettünket, ez életünk talán legfájdalmasabb pillanata.
Pillanata? Hiszen életünk végéig elkísér az érzés, az emléke, mindaz, ami a szeretet személyhez kötött. A bánat, fájdalom idővel enyhülhet, eljön az az idő, amikor már jó visszaidézni az együtt átélt napokat, hónapokat, éveket, amikor már nem a veszteség érzése uralkodik rajtunk, hanem a korábban megélt közös idők emléke.
De ezt a fájdalom csúcspontján nem tudjuk elhinni. Elképzelni sem tudjuk az életet NÉLKÜLE.

A gyász egy veszteségre adott érzelmi-gondolati-testi tartalommal töltődött reakció, melyek jól behatárolható fázisokra oszthatók.

  1. fázis:Sokk 

Jellemzője a dermedtség, torok-szorítás érzés, sírás, sóhajtozás, hasi üresség érzése, a valótlanság érzése, tagadás, hitetlenség.

2. fázis: Elmélyülés az elhunyttal kapcsolatos érzésekben és gondolatokban

Dühösség átélése, lehangoltság, álmatlanság, testsúlycsökkenés, erőtlenség, kimerültség, bűntudat, elhunyttal kapcsolatos álmok, ill. gondolatok, örömre való képtelenség.

3. fázis: Újraszerveződése és helyreállása a személyiségnek

A gyászoló múltból már a szép emlékekre is képes gondolni, a mindennapi tevékenységekkel kapcsolatban újra aktív és érdeklődő, képes új kapcsolatok kialakítására.

A normál gyász

Életünk során biztos, hogy átélünk különböző veszteségeket: pl. partnerkapcsolat megszakadása, költözködés, munkaváltás, akár annak elvesztése, amputáció… stb. Ezek mindegyike gyászreakciót válthat ki. A legintenzívebb veszteségélmény általában az egyén számára fontos személy halálakor következik be. Ehhez a személyhez kapcsolódó viszony az, ami meghatározza, hogy a gyászfolyamat normál vagy komplikált mederben fog zajlani.

Anticipáló (előrevetített) gyász

Ma leginkább akkor találkozunk ezzel a típussal, ha előrevetítik a halál lehetőségét. Ilyen lehet egy betegség megléte. Ez esetben mind a betegben, mind a hozzátartozókban beindul a folyamat, ami a halállal való foglalkozást, az erről való gondolkodást eredményezi. Fő kérdése: milyen lesz, ha meghal(ok)?

Sokkhatás

A fő mondata: „Ez nem lehet igaz!”

Ez tarthat a pár perctől akár pár napig is. Annál hosszabb, minél váratlanabb az esemény.

Jellemző tünetek:

Érzelmi bénultság, kiüresedettség érzése vagy érzelmi viharok ill. feltörő érzelmek sokasága.

Kontrollálás

A halállal kapcsolatos elintézni valók időszaka: leginkább a temetés ügyintézése, annak lebonyolítása, ami lehet akár túl passzív vagy túl aktív is. Ez a szakasz a temetés szertartás végéig tart, hiszen ez tudatosítja az elválást, valamint lehetőséget ad az érzelmek felszakadására.

Tudatosulás

Fő motívum: „Egyedül vagyok, elvesztettem valami fontosat!”

Érzelmi jellemző:

•       Ez egy amolyan érzelmi viharzóna időszaka, melyre jellemző, hogy szabálytalanul, váltakozva jelentkezhet: szomorúság, megkönnyebbülés, magány, tehetetlenség, megsemmisültség, kisebbrendűség, félelem, szorongás, harag érzése.
•       Ide sorolandó a bűntudat megélése is (megtett vagy meg nem tett dolgok miatt), ami mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel, mert könnyen sodorhatja az átélőt az önvádba, ami kiemelt figyelmet érdemel.

Gondolkodásra jellemző:

•       Visszacsúszhat egy koragyermeki szintre, amire jellemző, hogy a halottat különböző formában látja viszont (pl. lepkeként). Ugyanide sorolandó az is, ha valaki saját maga tartja felelősnek a halál beálltáért.
•       Olyan emberek jogtalan felelőssé tétele, akik valamilyen kapcsolatban voltak az elhunyttal, pl. az orvos az oka, a rossz szülő az oka a halálnak… stb.
•       A halott érzékelése: mintha őt látná ott, vagy őt hallaná megszólalni… stb. (Ez nem keverendő össze a súlyos pszichiátriai betegek hallucinációival! Gyászoló esetében csak az elhunytra vonatkoznak ezek az érzékelések, míg egyéb súlyos esetben ezek a hallucinációk tartalma változatos, és abszurd.)

Magatartásra jellemző:

•       Szórakozottság, döntésképtelenség vagy épp ellenkezőleg, túl gyors döntések meghozatala.
•       Felváltva jelentkezik az elkerülő magatartás (oda ne menjek, ahol a halott volt, vagy élt) a kereső magatartással (vágyakozás egy belső párbeszédre a halottal).

Kapcsolatokra jellemző:

•       A visszahúzódás, begubódzódás állapota kerül előtérbe, amit időnként felvált a „legyen valaki mellettem” érzése.

Testi jellemzők:

•       Ezekre jellemző, hogy olyan helyzet idézi elő, ami felidézi az elhunyttal való kapcsolat emlékét. Ilyen: a torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, sóhajtozás, gyengeségérzet, gyomorérzet. Mindezek tarthatnak 1-2 percig, vagy akár 1-2 óráig is. Van, hogy egyik másik tartósan fennmarad hosszabb időre.

Átdolgozás

Itt kezdődik a gyászidőszak tudatos időszaka. A gondolatok emlékképek nem tolakodóak, lehengerlőek, hanem „kézben” tarthatóak. Egyre több szép, kellemes emlék kezd a felszínre jönni.

Bár a gondolatok még a halottal túlterheltek, de a gyászoló már képes megélni a „fel tudom dolgozni a veszteséget” érzését. A testi tünetek is enyhülnek.

Erre a szakaszra jellemző, hogy minden jeles alkalom, ünnep még pillanatnyi visszaesést hozhat az előző szintekre. Ezek azonban már nem olyan tartósak, és időben egyre rövidebbek.

Épp emiatt fontos a „gyászév” fogalma. Minimum egy év kell egy elhunyttól való búcsúzásra, hiszen ezen idő alatt találkozik először a gyászoló azokkal az eseményekkel, ünnepekkel melyeken az előző évben még az elhunyt részt vett.

Adaptáció a halálhoz

Semmiképpen nem jelenti azt, hogy a szeretett vagy fontos személy, dolog örökre elvész! A gyászolóban érzéseiben, emlékeiben az elhunyt úgy él tovább, hogy az nem akadályozza a megfelelő életvitel folytatását, azaz az egyén mindennapi működésében visszanyeri a régi formáját.

Jellemző a gyászolóra

•       Az elhunyt nem külső (létező) alak, hanem belső alak (emlékkép).
•       A halott megemlítése vagy őrá való emlékezés nem hoz reménytelenséget, megszűnik a kilátástalanság érzése.
•       Nincs bűntudat, nincs „elárulom a halottat” érzése.
•       Képes az élet folytatására, céljai megvalósítására, így magatartása kifelé, ill. a jövő felé irányul.
•       Új kapcsolatokra kezd képessé válni, melyek örömet okoz
•       A testi tünetek megszűnnek.
•       Új szerepek kerülnek a látótérbe, melyek hozzák egy új életforma lehetőségét is.

Összefoglalva:

Ha a gyászmunka „jól” történik, akkor az egyén képes a veszteséggel való szembenézésre, az érzések átélésére és kifejezésére. Ebben az időszakban az emlékek felidéződhetnek, a közös életút belsőleg szabadon átélhető, akár az elhunyt érzelmei is felemlegethetők. Ha ez megengedhető a gyászoló számára, akkor megszületik az elhunyttól való búcsúzás is, ami egyben a gyászidőszak lezárását is jelenti.

A gyász a veszteség által kiváltott reakció. Veszteséget azonban nem csak egy szeretett személy halála miatt élhetünk át. 
Egy párkapcsolat megszakadása, válás, munkahely elvesztése, nyugdíjba vonulás, költözés – ezek mind olyan helyzetek, amikor veszteséget szenvedünk, szeretetünk, ragaszkodásunk tárgyát elveszítjük. Ilyenkor a gyászhoz hasonló érzések jelentkeznek, melyeket feldolgozni,épp annyira nehéz, mint a szeret személy elvesztését.

Sokkhatás:

A fő mondata: „Ez nem lehet igaz!”

Ez tarthat a pár perctől akár pár napig is. Annál hosszabb, minél váratlanabb az esemény.

Jellemző tünetek:

Érzelmi bénultság, kiüresedettség érzése vagy érzelmi viharok ill. feltörő érzelmek sokasága.

Kontrollálás

A halállal kapcsolatos elintézni valók időszaka: leginkább a temetés ügyintézése, annak lebonyolítása, ami lehet akár túl passzív vagy túl aktív is. Ez a szakasz a temetés szertartás végéig tart, hiszen ez tudatosítja az elválást, valamint lehetőséget ad az érzelmek felszakadására.

Tudatosulás

Fő motívum: „Egyedül vagyok, elvesztettem valami fontosat!”

Érzelmi jellemző:

•       Ez egy amolyan érzelmi viharzóna időszaka, melyre jellemző, hogy szabálytalanul, váltakozva jelentkezhet: szomorúság, megkönnyebbülés, magány, tehetetlenség, megsemmisültség, kisebbrendűség, félelem, szorongás, harag érzése.
•       Ide sorolandó a bűntudat megélése is (megtett vagy meg nem tett dolgok miatt), ami mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel, mert könnyen sodorhatja az átélőt az önvádba, ami kiemelt figyelmet érdemel.

Gondolkodásra jellemző:

•       Visszacsúszhat egy koragyermeki szintre, amire jellemző, hogy a halottat különböző formában látja viszont (pl. lepkeként). Ugyanide sorolandó az is, ha valaki saját maga tartja felelősnek a halál beálltáért.
•       Olyan emberek jogtalan felelőssé tétele, akik valamilyen kapcsolatban voltak az elhunyttal, pl. az orvos az oka, a rossz szülő az oka a halálnak… stb.
•       A halott érzékelése: mintha őt látná ott, vagy őt hallaná megszólalni… stb. (Ez nem keverendő össze a súlyos pszichiátriai betegek hallucinációival! Gyászoló esetében csak az elhunytra vonatkoznak ezek az érzékelések, míg egyéb súlyos esetben ezek a hallucinációk tartalma változatos, és abszurd.)

Magatartásra jellemző:

•       Szórakozottság, döntésképtelenség vagy épp ellenkezőleg, túl gyors döntések meghozatala.
•       Felváltva jelentkezik az elkerülő magatartás (oda ne menjek, ahol a halott volt, vagy élt) a kereső magatartással (vágyakozás egy belső párbeszédre a halottal).

Kapcsolatokra jellemző:

•       A visszahúzódás, begubódzódás állapota kerül előtérbe, amit időnként felvált a „legyen valaki mellettem” érzése.

Testi jellemzők:

•       Ezekre jellemző, hogy olyan helyzet idézi elő, ami felidézi az elhunyttal való kapcsolat emlékét. Ilyen: a torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, sóhajtozás, gyengeségérzet, gyomorérzet. Mindezek tarthatnak 1-2 percig, vagy akár 1-2 óráig is. Van, hogy egyik másik tartósan fennmarad hosszabb időre.

Átdolgozás

Itt kezdődik a gyászidőszak tudatos időszaka. A gondolatok emlékképek nem tolakodóak, lehengerlőek, hanem „kézben” tarthatóak. Egyre több szép, kellemes emlék kezd a felszínre jönni.

Bár a gondolatok még a halottal túlterheltek, de a gyászoló már képes megélni a „fel tudom dolgozni a veszteséget” érzését. A testi tünetek is enyhülnek.

Erre a szakaszra jellemző, hogy minden jeles alkalom, ünnep még pillanatnyi visszaesést hozhat az előző szintekre. Ezek azonban már nem olyan tartósak, és időben egyre rövidebbek.

Épp emiatt fontos a „gyászév” fogalma. Minimum egy év kell egy elhunyttól való búcsúzásra, hiszen ezen idő alatt találkozik először a gyászoló azokkal az eseményekkel, ünnepekkel melyeken az előző évben még az elhunyt részt vett.

Adaptáció a halálhoz

Semmiképpen nem jelenti azt, hogy a szeretett vagy fontos személy, dolog örökre elvész! A gyászolóban érzéseiben, emlékeiben az elhunyt úgy él tovább, hogy az nem akadályozza a megfelelő életvitel folytatását, azaz az egyén mindennapi működésében visszanyeri a régi formáját.

Jellemző a gyászolóra

•       Az elhunyt nem külső (létező) alak, hanem belső alak (emlékkép).
•       A halott megemlítése vagy őrá való emlékezés nem hoz reménytelenséget, megszűnik a kilátástalanság érzése.
•       Nincs bűntudat, nincs „elárulom a halottat” érzése.
•       Képes az élet folytatására, céljai megvalósítására, így magatartása kifelé, ill. a jövő felé irányul.
•       Új kapcsolatokra kezd képessé válni, melyek örömet okoz
•       A testi tünetek megszűnnek.
•       Új szerepek kerülnek a látótérbe, melyek hozzák egy új életforma lehetőségét is.

Összefoglalva:

Ha a gyászmunka „jól” történik, akkor az egyén képes a veszteséggel való szembenézésre, az érzések átélésére és kifejezésére. Ebben az időszakban az emlékek felidéződhetnek, a közös életút belsőleg szabadon átélhető, akár az elhunyt érzelmei is felemlegethetők. Ha ez megengedhető a gyászoló számára, akkor megszületik az elhunyttól való búcsúzás is, ami egyben a gyászidőszak lezárását is jelenti.

A gyász a veszteség által kiváltott reakció. Veszteséget azonban nem csak egy szeretett személy halála miatt élhetünk át. 
Egy párkapcsolat megszakadása, válás, munkahely elvesztése, nyugdíjba vonulás, költözés – ezek mind olyan helyzetek, amikor veszteséget szenvedünk, szeretetünk, ragaszkodásunk tárgyát elveszítjük. Ilyenkor a gyászhoz hasonló érzések jelentkeznek, melyeket feldolgozni,épp annyira nehéz, mint a szeret személy elvesztését.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.