Meddőség, avagy a gyermekáldás várat magára?

Kikre jellemzőbb?

Munkám során megfigyelhető, hogy azoknál a nőknél, akik magas beosztásban dolgoznak, illetve orvosi vagy pedagógusi pályán vannak, sokkal nehezebben, vagy sok esetben egyáltalán nem esnek teherbe.

Ha meddőségi problémával keres fel valaki, az első kérdésem: orvos, pedagógus, vagy vezető pozícióban dolgozik?

Minden alkalommal telitalálat!

Hogy, miért lehetséges ez?

Ott ahol a szerepek felcserélődnek, ahol a nő viszi haza a több pénzt, ahol ő tölti be a teremtő pozíciót, ahol neki kell a keményebbnek lennie, ott a gyerekáldás még várat magára.

Hölgyeim, kérdezzék meg maguktól, hogy állnak az elfogadással és a befogadással?

El tudják fogadni párjukat, be tudják fogadni a részéről érkező érzelmi impulzusokat?

Milyen a kapcsolatuk a saját anyukájukkal?

Személyiségükben, hány százalékban dominál a női princípium?

Milyen érzés a viselkedésével kasztrálni a férjét, vagy akár csak a megjelenésével?

A párkapcsolatában felcserélődtek a szerepek? (itt a férfi részéről az anyakomplexusra gondolok, a nő részéről a latens pedofíliára)

Hölgyek, kezdjék el felfedezni magukban a női oldalukat! Tanulják a lágyságot, ez elfogadást a befogadást! Tanulják meg a türelmet!

A feltétel nélküli szeretetet! Segítsék hozzá párjukat a férfiúi minőséghez! Tudatosítsák magukban, hogy egy kemény teremtőhöz ,(vezetők) vagy egy robothoz (orvosok és pedagógusok), nem akarnak gyerekek születni.

A mesterséges megtermékenyítés sok veszéllyel és nehezen feldolgozható lelki traumákkal járhat.

A mostani cikkemben az ikercsökkentésről írnék pár sort.

Előző írásomban megemlítettem, hogy a laborban végrehajtott megtermékenyítésnél a terhesség kezdeti szakaszában sokkal gyakrabban alakulnak ki többes ikrek, mint természetes fogantatás esetében. Terápiás üléseken megfigyelhető, hogy mindez igen jelentős lelki gondokkal jár együtt.

Néha anyagi okok miatt, a párok úgy döntenek, hogy csak egy gyereket kívánnak világra hozni. Ha többes ikrekről beszélünk, figyelembe kell venni, hogy minden egyes embrióval nagymértékben megnő a koraszületések és a torzszülött gyermekek kialakulásának veszélye.

Az „egyes” szüléshez képest, a halvaszületés esélye ilyenkor a többszörösére nő. Koraszülötteknél gyakran lép fel agykárosodás, a laboratóriumi inkubátorban fogant gyerekek pedig sokszor szociális deficitben és kora gyermekkori traumákban szenvednek.

Hogyan végzik a többes ikercsökkentést?

Amikor az ultrahangfelvétel a terhességnél többes ikreket mutat ki, az elején várnak, hogy természetes úton eltűnnek-e a magzatok, ami viszonylag gyakori. Ha azonban a 12-14 terhességi héten még mindig túl magas az anyaméhben lévő gyerekek száma, akkor az orvosok „csökkentést”javasolnak.

Ennek az eljárásnak nem mennék bele a részleteibe, elég annyit tudni róla, hogy sok érintett szülő, magzatelhajtásként éli meg.

Amennyiben az említett eljárás elkerülhetetlennek mutatkozik, az a legjobb, ha az érintett pár elmagyarázza a hasban lévő magzatoknak a rájuk váró eljárást és annak szükségességét. Annak megtörténte után beszélgetnek az életben maradt gyerekkel, de a halott gyerekekkel is, akikért gyertyát gyújtanak. Fontos, hogy kellőképp elköszönjenek a halott gyerekektől.

A túlélő gyerekekre is sokkhatásként hat az eljárás, ezért ezt a kérdést nem szabad elhallgatni. Az embriók érzékelnek és emlékeznek, emiatt a magzat igen közvetlenül tapasztalja testvére elvesztését. Érzékeli testvére mozdulatlanságát és szívverése megszűnését.

 „Túlélőként” a későbbiekben örökéletre bűntudattal, csillapíthatatlan sóvárgással és gyásszal kell majd megbirkóznia, de főként az örökké feltett kérdéssel: Miért pont a testvérével történt ez?- ennek okát azonban alig lesz képes megfejteni. Ezek az élmények meghatározóak és gyakran egy egész életre kiható következményekkel járhatnak az anya és a megszülető személy számára.

Volt olyan esetem, ahol megszületett a várva várt gyerek, és az anya nem tudott örülni, nem tudott mit kezdeni vele. Terápiás ülésen kiderült, hogy az anya lelkének egy része elhalt a nem kívánt babával.

A továbbiakban a sejtmemóriáról szeretnék írni, ugyanis az embriók érzékelnek és emlékeznek, ezért kedves olvasó, szeretettel ajánlom a következő cikkemet is!

Jó olvasást és szép napot!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.