KRÍZIS

2015.11.21. 14:45

Krízis,

kizis_kep.jpgMélypont, egy olyan gödör, amiből nem látszik a felszín, egy véget nem érő alagút.
Krízis, drámaian hangzik, de vajon milyen céllal érkezett az életünkben? Mit akar mutatni, tanítani, esetleg adni?

Ha úgy tekintünk a krízisre, mint az élet lehetőségeire, és ki is használjuk őket, akkor befolyások nélkül élhetjük az életünket. Életünket nem régi viselkedésminták, elvárások és vágyak fogják meghatározni, hanem igazi létünk. Nem leszünk többé jók vagy rosszak, csak igazak, jók és hitelesek.

Ha kihívásként tekintünk a krízishelyzetekre, kitárjuk magunkat az élet, szeretet és igazi énünk előtt. Elbúcsúzunk attól, akik voltunk, és egészen azzá válunk, akik most vagyunk, és élvezhetjük az életet.

Majd jön a következő feladat ami megtalál minket, és szembesülnünk kell vele. Még ha kihívás is lesz számunkra, csak mi döntjük el, hogyan közelítjük meg. Csak rajtunk múlik, hogy nemkívánatos nehézségként vagy esélyként tekintünk-e rá.

Ha sikerül a nehéz helyzetekre és a szenvedésre is az élet ajándékaként tekinteni, a lét egy egészen új szintjére kerülhetünk, egy olyan szintre melyen közelebb kerülünk magunkhoz és nagyobb örömöt találhatunk az életben.

Ezzel a hozzáállással örömmel fogadjuk a változásokat, és a kihívásokkal is szívesebben nézünk szembe.
Idővel azt is megtanuljuk, hogy a kihívásokat még a nyugodt időszaknál is jobban meg kell becsülnünk, mert felismerjük, hogy minden egyes megoldott feladattal közelebb kerülhetünk a célhoz. Legyenek ezek a feladatok bármilyenek, a cél mindig egy és ugyanaz – saját magunk.

Felismerjük, hogy valamennyi kockázatával és esélyével minden egyes pillanat magában hordozza az újjászületést. Lesz hozzá bátorságunk, hogy bizalommal adjuk át magunkat az életnek, és igent mondjunk saját életünkre. A mindent átfogó rend részeként tekintünk saját magunkra, és felismerjük, hogy úgy vagyunk rendben, ahogyan vagyunk, és hálával tekintünk létünkre. Felismerjük, hogy az élet, első lépések sorozatából áll.

Bár minden egyes helyzet új lesz számunkra, és bármit fogunk tenni, azt először tesszük majd. Az életünk egy folyamatos „premierré” válik, ahol nincs lehetőség próbaelőadásra, mert mindig új szituációkat és megismételhetetlen helyzeteket teremt.
Mindig az történik, aminek történnie kell, és minden egyes pillanatban választhatunk: fel akarunk lépni a lét egy egészen új szintjére, vagy sem.
http://ANGI-KINEZ.BLOG.HU

A bejegyzés trackback címe:

https://angi-kinez.blog.hu/api/trackback/id/tr488096586

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.