AZ ÉLET JÁTÉKA

2014.04.08. 18:53

AZ ÉLET JÁTÉKA

10154937_10203343971339551_49604748_n.jpgJátszd az életed. A játék elején mindenki kap egy életet, egy játékfigurát (testet) és egy maximális játékidőt (120 év). A játék során bármit megtehetünk, a következményeket azonban nekünk kell viselnünk, a játékban nem megengedett lépések miatt például levonnak a játékidőből.

 Ilyen lépés például a bosszankodás – ha ugyanis mérgelődünk, lerövidítjük életünket. A kisebb bosszankodás csak órába, egy nagyobb azonban már egy hetünkben is belekerülhet. Ha pedig gyakran felbosszantjuk magunkat, az már több hónapot is jelenthet. Nem véletlen, hogy csak kevesen érik meg a 120 évet – az átlagos élettartalom 70-80 év.

Az élet tartalmát mindenki szabadon határozza meg.

Milyen tartalommal szeretnéd feltölteni életed?

Mi életed tartalma?

Mi az értelme életednek?

Mit tartasz érdemesnek, hogy kitöltse az életedet?

Kedves olvasó, a helyes válasz a valódi élet! Minden pillanatban szabadon dönteni, hiszen lehet egy adott helyzet bármilyen nehéz, ha újragondolod az életed, semmi sem számít. Ha jól döntöttél, egy egészen új fejezet fog elkezdődni az életedben. Mindenki teremtő és bármit megkaphat az élettől, csak fel kell ébrednie és döntést kell hoznia.

Az élet játéka mindig a „most”-ban játszódik. Hogy a múltról vagy a jövőről alkotott elképzelésed, mennyire befolyásolja játékod, az ugyancsak a te döntésed. Valójában minden egyes lépés egy döntés.

Személyiséged fontos tényező, de bármikor tetszés szerint megváltoztatható. Ha nem vagy elégedett vele, bármikor kitalálhatsz magadnak egy újat. Gondold át még egyszer: Mit tartasz önmagadról? Ha lenne még „egy” belőled, és valahol találkoznál önmagaddal, mi lenne a véleményed saját magadról?

„Szimpatikus” vagy „Isten őrizz”, esetleg”Érdekes, szívesen megismerném közelebbről!” Van olyan tulajdonságod, amivel nem vagy elégedett?

Kedves olvasó, tedd fel a következő kérdést: Kiként élsz? Ki ül a székemen? Hogyan nevezném azt, aki a székemen ül? Írd le önmagad!

Ha a tudat ül a székeden, az több mint nagyszerű, a legtöbb ember esetén ugyanis egy Én, egy illúzió ül a széken.1484243_10203379695352629_1545089142_n.jpg

Attól függően, mivel akarsz azonosulni, működésbe lép a rezonancia törvénye, ami magához vonz egy adott sorsot. Ha azt mondod „én ülök a széken”, az én- tapasztalatokat fogod bevonzani. Ha egy tudat ül a széken, a rezonancia törvényei szerint nem lesz része én-tapasztalatokba, mert életedet tudatként fogod megélni. Az „én” szükségszerűen meg akarja tapasztalni a szenvedést és a hiányt, egy tudat azonban, egyiket sem ismeri. Sem szenvedés, sem hiány, sem problémák nem léteznek számára, csak a lét.

HOGY MIVEL AZONOSULUNK, AZT MI MAGUNK DÖNTJÜK EL. Amit nem választhatunk, az az identitásunk: A „vagyok” nem rajtunk múlik, egyszerűen csak vagyunk, és kész. Azt azonban már mi magunk döntjük el, hogy milyen szerepet választunk.

Többféle szerepet is játszatunk, a döntés csak rajtunk múlik. Kiválaszthatjuk énünket és személyiségünket - minden egyes döntés drasztikusan meg fogja változtatni életünket. Élhetünk nyertesként és vesztesként is- minden azonosulás megváltoztatja az életünket.

Az embernek először magához, önmagához kell visszatalálnia. Ez az út olyan, mint egy lépcső, melyen Istenhez mászhatunk fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://angi-kinez.blog.hu/api/trackback/id/tr175988308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.