MENEKÜLNI A BŰNTUDAT ELŐL

2015.11.21. 15:25

Menekülni a bűntudat elől,

395847_155787764540865_1199655399_n.jpg„Éjszakánként felébredek, és űrt érzek belül, mintha halott lennék. Csodagyereknek számítottam, mindenben remekeltem gyerekkoromban. A munkám, a karrierem remekül alakult, de belül haldoklom. Hat hónapja a kórházba kerültem a depresszióm miatt, kicsúszott a talaj a lábam alul, nem tudom mitévő legyek.”

– ezek egy harmincnyolc éves nő kétsége ejtő szavai.

Megkérdeztem történt-e valamilyen konkrét esemény a kórházba kerülése előtt. Elmondta, hogy az azt megelőző három hónap leforgása alatt mindkét szülőjét elveszítette. Átéreztem a fájdalmát, de ő azonnal igyekezett lebeszélni az együttérzésről.

Elmondása szerint, már évek óta nem voltak beszélő viszonyban, és úgy érezte, már sokkal korábban elveszítette őket.

Arra kértem, beszéljen arról, hogy mitől szakadt meg a kapcsolat.

„Amikor az első gyerekünket vártuk a férjemmel, a szüleim kitalálták, hogy hozzánk költöznek, és segítenek a mindennapi teendőkben. Erről én hallani sem akartam, pont ez hiányzott, hogy ismét beleszóljanak mindenben, mint gyerekkoromban. Azt mondták, ha nem lakhatnak nálunk, akkor megszakítanak minden kapcsolatot. Ezt meg is tették.
Reméltem, ha megszületik a baba, akkor a helyzet is megváltozik. De nem így történt. Életemben először nem engedtem nekik. Ez óriási hiba volt. Először is nem jöttek el meglátogatni az unokájukat sem, és az egész családnak elhordtak mindennek. Így aztán megszakadt a kapcsolat. Majd anya beteg lett, és az egész családnak a lelkére kötötte, hogy nekem ne szóljanak, amikor meghal.
Csak öt hónappal később tudtam meg, amikor összefutottam a család egyik régi barátjával, aki a részvétét fejezte ki. Így tudtam meg, hogy meghalt az anyám.
Ahogy hazaértem felhívtam az apámat, reméltem rendbe tudjuk hozni a dolgainkat. Az első szava az volt: „most aztán örülhetsz, hogy megölted az anyádat”. Össze voltam törve. Apa három hónap múlva belehalt a gyászba.
A fejemben a hangjukat hallom, ahogy engem vádolnak, és gyilkosnak érzem magam. A síron túlról is fojtogatnak, mi kell ahhoz, hogy kiverjem őket a fejemből?”

Barbara magában hordozza a felelősséget, szülei halála miatt, és ez tette tönkre egészségi állapotát, ahogyan kétségbeesetten menekül a bűntudat elől.

„ Bárcsak én is meghalnék, sokat szoktam erre gondolni, akkor nem hallanám a hangokat a fejemben, nem hallanám, ahogy vádolnak. Annyiszor voltam már a határán, hogy végezzek magammal, de csak egy dolog tart vissza, tudod mi?” – kérdezte.

Megráztam a fejem. Az együtt töltött alkalmak alatt, most először mosolyodott el. Ezt felelte:

„ Attól félek, hogy újra találkozom velük. Így is eléggé fájt, ahogy itt a földön tönkre tették az életemet, nem akarok még egy lehetőséget adni nekik.”

Ahogy egyre több időt töltöttünk együtt, Barbara képes volt szembe nézni a szülők okozta fájdalom nagy részével. Lassan vissza tudta adni a terheket. De ez még nem volt elég, hogy a felelősséget magáról rájuk hárítsa át. Ehhez sok- sok munkára volt szükség, de végül sikerül együtt feldolgoznunk a múltat, és Barbara el tudta fogadni, hogy kegyetlen viselkedésükért a szülei voltak a felelősek.

Azoknak a szülőknek, akik békében vannak önmagukkal, nincs szükségük arra, hogy felnőtt gyerekeik életébe beleszóljanak. De a problémás szülőket a mélyről jövő elégedetlenség és az elhagyatottságtól való félelem mozgatja.
Gyerekük önállóságát úgy élik meg, mint egy testrész elvesztését. Ahogy a gyerek idősebb lesz, a szülő számára így válik egyre fontosabbá, hogy manipulációkkal továbbra is függőségben tartsa.

Amíg a szülőnek sikerül elérnie, hogy gyereke kisgyereknek érezze magát, addig fenn tudja tartani az irányítást. Az ilyen gyerekeknél gyakran tapasztalható az elmosódott identitástudat. Nehezen tudják magukat a szüleiktől különálló személyiségnek tekinteni. Nem tudnak különbséget tenni a saját és a szüleik igényei között.

Minden szülő addig irányítja a gyerekét, amíg az nem képes ura lenni a saját életének. Normális családokban az átmenet röviddel a kamaszkor után bekövetkezik. A problémás családokban ez a leválás évekkel eltolódhat, vagy akár soha nem is kerül rá sor. Csak akkor történik meg, ha a kliens, végrehajtja azokat a változásokat, amelyek képessé teszik rá, hogy átvegye az irányítást saját élete fölött.

A bejegyzés trackback címe:

https://angi-kinez.blog.hu/api/trackback/id/tr488096652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása