Azért keletkezik, mert érzéseink nem tükrözik a valóságot, és sajnos ez az oka a legtöbb betegség kialakulásának is. Minél inkább eltávolodunk a valóságtól, annál nagyobb lesz a diszharmónia, és annál erősebb agresszióval fordulunk saját magunk, valamint a testünk, a sorsunk és életkörülményeink ellen. Az élet, amit élünk nem a mi életünk.

Hogy ki vagyok, kiként élem az életem, kiként vagyok itt?

Tulajdonképpen nem is kell tudnunk, hogy kik vagyunk, hiszen kétségtelen, hogy vagyunk. Azt azonban mindenképpen el kell kerülnünk, hogy hamis képet alakítsunk ki önmagunkról. Ha lerázzuk magunkról a hamis identitást, és minden pillanatban észleljük magunkat, fokozatosan felismerjük, kik is vagyunk valójában. Ha így teszünk, életünk minden egyes pillanata spontán módon fog alakulni.

A „vagyok” állapotában vagyunk csak igazán tudatosak, de hogyan juthatunk el oda?

1. Béküljünk ki saját magunkkal és másokkal.

2. Szabaduljunk meg mindattól, ami elválaszt saját belső lényünktől.

3. Szabaduljunk meg a saját akaratunktól, és engedjük, hogy a Teremtés akarata érvényesüljön.

Önmagunk megtalálása azt jelenti, hogy felismerjük létünket, és olyannak fogadjuk el magunkat, amilyenek vagyunk. De ki az bennünk, aki mindezt elfogadja? Ismerjük fel, hogy valódi önmagunk teremtő, mindent átfogó mindenható és mindig jelen lévő. Azonosuljunk magunkkal és éljünk alkotó életet. Ha nem szakadunk el saját magunktól, hiteles, őszinte, igaz és valódi életet élhetünk.

Az életünkben újabb és újabb szerepeket töltünk be mindaddig, amíg meg nem találjuk önmagunkat. Jelenleg ami látszik belőlünk az csak az ÉN. Egy nap el kell engednünk ezt az Ént, és ez lesz az a pillanat, amikor felszabadulhatunk.

Az életben csak egy valamit nem szabad, mégpedig elszalasztani saját magunkat.

Adjunk magunknak esélyt, hogy igazi életet éljünk. Emlékezzünk arra, hogy kik is vagyunk valójában, és hogy miről szól az igazi élet. Találjuk meg saját magunkat, éljük meg belső bölcsességünket, majd ezzel a megtapasztalással térjünk vissza a hétköznapokba.

Ha így teszünk, eljön a nap, amikor már nem kérdezünk többé, csak hagyjuk, hogy életünk zavartalanul áramoljon.

Hogy ez a nap mikor jön el, az csak rajtunk múlik, de ha akarjuk akár már most is eljöhet, ebben a pillanatban, hiszen az élet mindig a "most"-ban történik.